Édesanyám 7 éves koromig azzal töltötte ideje jelentős részét, hogy – miután délben elhozott az óvodából – velem foglalkozott. Édesapám pedig rengeteget dolgozott, hogy eltartson bennünket. A korai fejlesztés során a legnehezebb dolog az volt, hogy felhívják a figyelmemet arra, hogy az emberek a szájuk mozgatásával valamit ki akarnak fejezni – és nem csak egy egyszerű mimikáról van szó. Mindennap jártunk gyógypedagógushoz hallásnevelésre is, a meglévő, minimális hallásmaradványom kihasználása érdekében. Sose hiányoztam az óvodából, hiszen szüleim mindig is nagyon fontosnak tartották, hogy sok időt töltsek el a halló társaimmal. A nagy áttörés akkor következett be, amikor felvettek „normál” iskolába, és megtanultam olvasni. Az olvasás tanulás nagyon gyorsan ment, sokkal gyorsabban, mint a halló osztálytársaimnak.
-
A mindennapjaidat egy hangjelző kutya, Kuku könnyíti meg. Kuku hogyan és miben tud segíteni Neked?
Kuku a hangok (pl. gazda nevének szólítása) és zajok (pl. ébresztőóra, kopogás, csengő, riasztó) jelzésével segíti az életemet. Ha valamilyen zaj hallatszik, először megkeresi, hogy mi történt, majd érintéssel figyelmeztet, és elvezet a zaj forrásához, azt pontosan megmutatva (pl. ajtón vagy ablakon kopognak). A világon számos országban alkalmazzák a hallássérült-segítő kutyákat, azonban Magyarországon még kevésbé ismert ez a segítőkutya-típus.
-
Korábban, Kuku előtt is volt segítőtársad? Mindig is fontos szerepet töltött be az életben a kutya?
Kicsi korom óta nagy szerepet játszik az életemben a kutya. Háromévesen, egy nyári napon felfedeztem egy autó alatt fekvő lesoványodott keverék kutyust. Már a találkozás pillanatában összenőttünk, pedig én akkor még beszélni se tudtam. Ötévesen mondtam ki az első szavamat, de a kutyámmal tökéletesen megértettük egymást. Tapsi bizonyos értelemben hallássérült-segítő kutya volt. Mivel sülve-főve együtt voltunk, ha a kert végében játszottunk, szüleimnek csak az ő nevét kellett kiáltaniuk, hiszen tudták, hogy én úgyis beszaladok hozzájuk – Tapsi nyomában. Ez így zajlott 17 éves koromig. Tapsi kutyám halála után, – így utólag nézve – túl sok időt töltöttem el szerető négylábú társ nélkül. Talán azért nem mertem belevágni egy újabb kutyás „kalandba”, mert úgy éreztem, nem vagyok képes megint egy ilyen veszteséget és fájdalmat elviselni. Nehéz volt megbarátkoznom azzal a megváltozhatatlan ténnyel, hogy az ember legjobb barátja túlságosan rövid földi lét után örökre eltávozik.
-
Hogyan lett Kukuból segítőkutya?
Mindig is ámulattal néztem a különlegesen képzett (pl. vakvezető, mentő-, nyomkövető) kutyákat. Évekkel ezelőtt egy kanadai barátunk mesélt arról, hogy ott már sikerrel alkalmazzák a „halló-kutyákat” (hearingdogs), egy ilyen kutyusról készült videóval pedig egyenesen megbabonázott. Annak ellenére, hogy nem mertem abban reménykedni, hogy nekem ilyen csodában lehet részem, elkezdtem keresgélni. Többször felvettem a kapcsolatot egy segítőkutyák kiképzésével foglalkozó szervezettel, de mindig azt az információt kaptam tőlük, hogy hazánkban még nem indult el a hallássérült-segítő kutyakiképzés, ezért sajnos még magántanítványként sem tudnak minket vállalni. Szomorúan, de tudomásul vettem, hogy nekem nem lesz segítőkutyám, Kuku „csak” a lelki társamként fog funkcionálni. Bár Kuku már akkor is érezte, hogy rossz a hallásom, például ha hazajött valaki, addig nem ment ki üdvözölni őt, amíg fel nem jött a szobámba szólni nekem (érintéssel jelzett).
A következő fordulópont akkor következett el az életünkben, amikor 2009 nyarán egy kutyás táborban közös ismerősünk bemutatott Mányik Richárdnak, aki az azóta megalakult NEO Magyar Segítőkutya Egyesület vezetőkiképzője. Ricsivel telefonszámot cseréltük. Kuku ekkor már két éves múlt, ezért – hiába jártunk folyamatosan kutyaiskolába, és tettünk sikeres engedelmességi vizsgát – nem hittem komolyan abban, hogy különösebb folytatása lesz a segítőkutya-projektnek. Szeptemberben Ricsi meglátogatott minket, beszélgettünk, a találkozásunk alatt az én energiabomba Kukum borzasztóan viselkedett. Mai napig se tudom, hogy mit látott bennünk Ricsi, de kimondta a varázsszót: próbáljuk meg! Innentől kezdve gyökeresen megváltozott az életünk. E-mail-váltásokkal, mindennapos gyakorlásokkal, sikerélményekkel és nehézségekkel is teli hónapok következtek. A közös munkánk eredményes volt: Kuku már 2010 április óta magabiztosan és megbízhatóan szól nekem, ha valamilyen zaj hallatszik! Amióta Kuku költ engem, sose késtem el a munkából. Rettentő büszkén használom Kukut „demokutyának”, élő produkcióval és a róla készült videókkal szoktam dicsekedni azoknak az ismerőseimnek és barátaimnak is, akik korábban egyáltalán nem biztattak, most pedig csodálattal nézik Kuku teljesítményét!
-
Honnan jött a „Kuku és barátai” könyv ötlete?
A Kuku és barátai – Ismerjük meg közösen a segítőkutyák világát! című mesekönyv ötletét elsősorban a személyes tapasztalataim adták. Kukuval – a többi segítőkutya-gazda párossal együtt – rendszeresen tartunk szemléletformáló programokat óvodákban, általános és középiskolákban, illetve munkahelyeken. Azt figyeltük meg, hogy az óvodás és kisiskolás gyermekek még nagyon nyitottak, természetesként kezeli a sokféleséget, ezért a mesekönyv elsősorban számukra készült, igaz történetek alapján. A 44 oldalas, vidám illusztrációkkal teli, ismeretterjesztő mesét tartalmazó kiadvány célja a vakvezető-, hallás-, mozgássérült-segítő, személyi (autista kisfiút) segítő és terápiás kutyák világának, illetve fogyatékossággal élő gazdáik mindennapjainak megismertetése az érdeklődőkkel – Kuku, a hallássérült-segítőkutya szemszögéből. Azoknak a szülőknek és szakembereknek is ajánljuk (pl. óvópedagógusok, tanítók), akik szeretnék, hogy a gyermekek minél korábban megtapasztalhassák a másságot. Ezek az élmények azért is fontosak, mert ezáltal fejlődik a gyermekek empátiája, számukra nem lesz tabu ez a téma, amiről sokszor nehéz őszintén beszélgetni.
A könyv a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar 2015. április 23-án, „Segítőkutyákkal az integrációért” címmel rendezett konferenciáján került bemutatásra, pályázati támogatással.
-
Hogyan fogadták a könyvet, milyen visszajelzéseket kaptál? Hol kapható a „Kuku és barátai”?
Az első kiadás csak korlátozott példányszámban jelent meg, de nagy figyelem kísérte, sok pozitív visszajelzés érkezett az Egyesülethez és hozzám is. A második kiadás azért került forgalomba, hogy minden érdeklődő elolvashassa, így a mesekönyv 2015. novembere óta már a jelentősebb könyváruházakban (pl. Libri, Líra, Alexandra) is kapható illetve a www.mesekonyv.segitokutya.net című honlapon keresztül megrendelhető.
Nagy örömömre a mesekönyv eljutott már óvodákba, többségi és speciális iskolákba, farsangi- illetve mikulásrendezvényekre, gyermekkórházba. Különleges magyar órán is feldolgozták a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola negyedikes tanulói. A szülők és szakemberek is pozitív tapasztalatokról számoltak be.
|