8-10 éveseknek Írta: Lotta Olsson Illusztrálta: Marie Nilsson Thore Fordította: Larsson Mária Kiadó: Cerkabella, 2015 Oldalszám: 104     Furcsa vagy? Na és mennyire? Ki a legfurább? Sörényes Hangyász eztúton mindenkit meghív az első fura állatok versenyére.       Lotta Olsson Fura állatok című könyvében a sörényes hangyász azon szomorkodik, hogy a többi állattal összehasonlítva ő nagyon különös. Barátja, a kisegér vigasztalni próbálja. Nagyon unalmas közönségesnek lenni, állítja. A sörényes hangyász elhatározza, hogy versenyt hirdet az erdő állatai számára. A legfurcsább állat győz.

 

A neten keresztül küldi szét az információt. Esetünkben ez természetesen egy hatalmas pókháló az erdőben. A hirdetésre özönlenek a levelek, melyekben az állatok mindegyike azt próbálja bizonyítani, hogy ő a legfurcsább. A sörényes hangyász már-már kételkedni kezd, hiszen végig abban reménykedett, hogy ő nyeri meg a versenyt, s vele a finom sütit.     A sörényes hangyász és az egér, miután az összes levelet elolvasták, arra az elhatározásra jutnak, hogy minden állat furcsa a maga módján. Így aztán mindenki nyertes lesz.     Herczeg-Szép Szilvia   Hogy ki a legfurább állat, arra ez a könyv sem fog választ adni, és úgy érezzük, nagyon helyesen teszi. Lotta Olsson Fura állatok című mesekönyvében valóban furák, és ezzel együtt sokfélék az állatok, nincs két egyforma. A történet főszereplője egy sörényes hangyász, aki azon szomorkodik, hogy a többi állattal összehasonlítva ő nagyon különös. Barátja, a kisegér vigasztalni próbálja. Nagyon unalmas közönségesnek lenni, állítja. A sörényes hangyász elhatározza, hogy versenyt hirdet az erdő állatai számára. A legfurcsább állat győz.   A sörényes hangyász és az egér, miután az összes levelet elolvasták, arra az elhatározásra jutnak, hogy minden állat furcsa a maga módján. Így aztán mindenki nyertes lesz.   Lotta Olsson könyve végtelenül humoros, jókat kacarásztam, amíg olvastam. A felnőtt olvasó természetesen olvas a sorok között, s rájön a könyv üzenetére: mindenki egyenlő. Ennek a sokszínűségnek az elfogadására, tolerálására, a másságnak, ha úgy tetszik ünneplésére, a különbségek humorral való feloldására vállalkozik ez a stilisztikai szempontból is kiváló könyv, ahol a nézőpontváltásoknak jut kiemelkedő szerep.   Egyszerre humoros és tanulságos Lotta Olsson svéd írónő sörényes hangyászról szóló sorozatának első magyarul megjelent története. A kötet iránti szeretetem magából a történetből fakad. Az alaphelyzetet nem más, mint a főhős figurája jelenti, akiről hosszú orra miatt mindenki azt gondolja, hogy nagyon különös, furcsa állat.   Ezt erősíti meg jó barátja, a mogyorós pele, aki nagyon közönségesnek, átlagosnak titulálja önmagát. Amikor a hangyász már csak abban reménykedik, hogy mindez pusztán viszonyítás kérdése, hiszen egy másik sörényes hangyászhoz képest biztos nem lenne ő annyira fura, akkor barátja még jobban elszomorítja.   Viszont amikor a pele a furcsa jelzőt a különleges, egyedi fogalmakkal cseréli fel, a sörényes hangyász máris azt szeretné, hogy ő legyen a világ legfurább állata, így kihirdeti a Fura Állatok Versenyét. Persze, nagyon szorítottam a hangyásznak, azt szerettem volna, hogy ő győzzön, de ettől sokkal jobb dolog történt. Mindenki nyert! (Mondanom sem kell, hogy a mogyorós peléről is kiderülnek furcsaságok.)   A humor, az elbeszélés technika, a bravúros befejezés és a kötet fura állatait ábrázoló Maria Nilsson Thore tehetsége miatt ajánlom mindenkinek a könyvet!