Hintafa blog
Dr. Seuss könyveit saját maga illusztrállta, jellemzően mindig csak három-négy erőteljes színt használ.
Bár a rajzai elnagyoltnak, sokszor befejezetlennek tűnhetnek, valójában alapos tervezés áll mögöttük.
Illusztrációi gyakran átmenetek az iskolai gyerekfirkák és a sietve felvázolt karikatúrák skiccei között. Az eredmény azonban hibátlan.
Ahogy a képregények esetében is, Dr. Seuss rajzai a szöveggel együtt élnek. Hiszen van, hogy a karakterek arckifejezése, testtartása lendíti tovább a történetet, vagy ad plusz jelentéstartalmat az olvasottakhoz.
konyvkritikak.blog
A Kolibri Kiadó már hosszú ideje nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kortárs szerzők művei mellett a klasszikus írók köteteit is megjelentesse. Idén ősztől indult útjára a Roald Dahl-életműsorozat(A barátságos óriás és a Matilda című kötetekkel), a Kolibri Klasszikusok pedig olyan szerzőkkel nyitott, mint Michael Ende és Otfried Preussler. Ehhez a rangos társasághoz csatlakozott most az amerikai gyermekirodalom egyik legmeghatározóbb alakja, Dr. Seuss, akinek rögtön két kötetét is kézbe vehetjük.
A Ha lenne egy cirkuszom című kötet egy kisfiú, McBirkusz Móric képzelgéseibe enged bepillantást. Főhősünk arról ábrándozik, hogy az egyik üres telken cirkuszt épített, aminek az egész világ csodájára fog járni. Hiszen olyan különlegességek lépnek itt fel, mint a Kacsintó Kucsmás, a Híjatlan Díjász, a Balkörmű Dúvad, Rezső, a rozmár, a Buffogó Böff, a Kétfele Lények és természetesen Berzsenyi bá, a boltos is tiszteletét teszi.
Theodor Seuss Geisel 1904. március 2-án látta meg a napvilágot. Pályáját a reklámszakmában kezdte, így készítette The Boids and Beasties című sorozatát a Judge magazinnak. Ebből fejlődtek ki a furcsa alakú állatok, melyekből a későbbi történetekben a Kik, a Zookok és a Loraxek lettek. Korai rajzait Geisel Dr. Theophrastus Seussként írta alá, hogy tudományos külsőt kölcsönözzön fura állattárának. Így adódott a Dr. Seuss név (anyja leánykori neve) első könyvénél, mely 1937-ben jelent meg And To Think I Saw It On Mulberry Street címmel, amit további negyvenhárom mű követett. Egy oktatókönyvekkel foglalkozó kiadó felkérte Dr. Seusst, hogy írjon egy olvasókönyvet, mely csak 220 alapszót tartalmaz, mégis le tudja kötni a fiatal olvasókat. Ebből lett a Cat In The Hat (Kalapos Macska) melyből egymillió példányt adtak el. Dr. Seuss hét egyetemen kapott irodalmi és művészeti doktori címeket, és 1984-ben megkapta a Pulitzer-díjat is. 1991-ben hunyt el, de továbbra is ő a világ legsikeresebb gyerekkönyvszerzője.
A fentiek figyelembevételével szinte érthetetlen, hogy az idei két kötetet megelőzően miért csak egyetlen egy írása (Hogyan lopta el a Görcs a Karácsonyt?) jelent meg magyarul a szerzőnek. Annál is inkább, mivel a műveiből készült mozifilmek (A Grincs, Macska - Le a kalappal, Horton, Lorax) nálunk is nagy sikerrel futottak, így szinte evidens lett volna, hogy valamely kiadó lecsap a regények jogaira. De talán kár is a múlton siránkozni, hiszen a lehető legjobb kezekbe került a hazai kiadás joga: a Kolibri Kiadó mindig is ismert volt az igényességről, ez pedig ezen a köteten is meglátszik. A könyv a maga fizikai valójában is nagyon szépre sikeredett, nagy alakú, tele színes képekkel, amelyek képesek lekötni a gyermekek figyelmét.
A szöveg is ehhez az életkorhoz igazodik: egyszerű, ám mégis nagyszerű a nyelvezete, ami képes arra, hogy a felolvasó szülő figyelmét és képzeletét megragadja. A nyelvezet könnyű, ám a fordítás már nem lehetett annyira az, hiszen tele van apró szójátékkal, különös tekintettel a cirkusz szereplőinek neveire, amelyek véleményem szerint roppant eredetiek lettek. (Itt meg kell ragadnom a szót, hogy a Berzsenyi bá nevének lefordítása iránti tömeges kifakadás a molyon számomra nem világos, hiszen ez a verses mese 3-8 éveseknek szól, mégsem maradhatott a fickó neve Mr. Sneelock.)
Dr. Seuss azonban nem csak írta, hanem rajzolta is a történeteit, jellegzetes stílusa - elnézve a két kötetet - valóban azonnal felismerhetővé válik, amint valaki egy kötetét is kezébe vette. Egyszerű vonalvezetést használ, ám mégis minden illusztrációja roppant kifejező és sokrétű, nekem különösen tetszett, ahogy a színezéssel játszik (csak némely tárgyat, személyt emeli ki bizonyos színekkel, a többi marad fekete-fehér).
A Ha lenne egy cirkuszom a kicsik képzelőerejének erősítésére kiváló kötet, hiszen az elképesztő események leírása és a mesebeli lények megrajzolása is képes arra, hogy hosszú időre lekösse a figyelmet, továbbgondolkodásra késztetve minket.
|