Ma is élő, bravúros nyelve és ikonikus figurai, stílusa mellett könyveinek nem elhanyagolható társadalmi, etikai vagy didaktikai olvasata is van. Korábban is születtek magyarítások, fordítások, nem véletlen azonban, hogy összesen csak négy készült el ezidáig magyarul: a Muki szarvas, a szíves házigazda (Thidwick the Big-Hearted Moose, 1948) című Újvidéken jelent meg 1952-ben a Testvériség-Egység Könyvkiadó gondozásában, Gál László magyarításában, Tandori Dezső pedig a Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt? (How the Grinch Stole Christmas!, 1957) című Dr. Seuss-klasszikust fordította le (Arktisz Kiadó, 2000).

Geisel vonzódott a különös lényekhez, többek között nagy hatással voltak rá az állatkertek is: műveiben olyan világok születnek, amelyek minden esetben rendkívüliek, otthonosan furcsák, girbegurbán egyenesek, hihetetlenek miközben nagyon is valódiak. Kik és Dolgok, Izék és válogatott fenevadak lakják őket. Nagyon fontos a Kolibri Klasszikusok sorozat vállalása, egyúttal azonban felszínre kerül az a dillema is, miszerint vajon működőképes lesz-e minden világirodalmi klasszikus a magyar piacon, főleg a klasszikussá érés követelményét, vagyis az időbeli távlatot figyelembe véve (eltekintve az olyan instant klasszikusok esetétől, mint a Harry Potter). Geisel könyveinek egy része az amerikai nemzeti identitás szerves eleme, akárcsak a magyar kultúrában Weöres Sándor költészete. Nem is véletlenül kapta Philip Nel Dr. Seussról írt könyve a Dr. Seuss: American Icon címet.

A végletesen reduktív szókészlet bravúros variációja teszi a Kalapos Macskát az egyik legfontosabb, kultikus művévé. A könyv története egy unalmas, hideg, szeles és esős napon játszódik: „A szobában ültünk,/mert kimenni minek – /csak esett az eső,/és szél volt és hideg.” Mivel édesanyjuk a munkahelyén volt, így Sally (Sári) és meg nem nevezett fiútestvére emiatt igencsak unatkoznak kettesben otthon. Ekkor érkezik meg a maga féktelenségével az unalomból születő káosz: a Kalapos Macska magával hozva trükkjeit, hecceit, mutatványait és két Izét is, akikkel közösen a feje tetejére állítják a lakást. Hiába perlekedik, zsörtölődik, háborog, reklamál és hiába is tiltakozik minden uszonyával és pikkelyével a kissé sótlan, folyton aggódó aranyhal. Persze ő lesz folytonos akadékosságával és földhözragadtságával a szárnyaló képzelet, vagyis a kalapot viselő, antropomorfizált macska ellenpontja. De ahogyan ez várható is volt, legvégül éppen időben, de minden a helyére kerül, még mielőtt a gyerekek anyja hazaérkezne.

De mi köze lehet a Marry Poppins-filmből származó szuperfenofreneticomaxikapitális kifejezésnek ehhez a történethez? Fentebb már jeleztem, hogy Seuss könyveinek gyakorta van morális, tanító „üzenete”. De mi is a Kalapos Macska végső konklúziója akkor? Nem más, mint az, hogy bizony játék után rendet kell tenni: „Én ha játszom, végül/ mindent elpakolok!” („I always pick up all my playthings”). Az előzményeket pedig vagy bevalljuk, még ha el sem hinné senki, vagy cinkos összekacsintás mellett a mi titkunk marad, ez a történet olvasójának/hallgatójának döntési helyzete: „TE ezt az egészet/SIMÁN elmondanád?”

A történet narrátora a testvérpár fiútagja, ugyanakkor a hal és macska párbeszédei mellett egy felnőtti hang is beleszivárog olykor, ezek az angol eredetiben igen könnyen elválaszthatóak egymástól. A magyar fordításban ugyanakkor összekuszálódnak kissé, elveszik a forrásszöveg áttetsző szerkezete, emellett egy felnőttes, „nénis” színezetet is kap a narráció. És itt már a fordítás területére érkeztünk. Azt, amit Geisel az angol nyelvvel megcsinál könyveiben, azt magyarul szinte lehetetlen kivitelezni, átadni. Az a dinamikusan olvasható, egy-két szótagos szavakra épülő nyelvet megalkotni, vagy azzal valami egyenértékűt létrehozni talán teljesen lehetetlen. Ennek megfelelően Szabó T. Anna fordítása is ingadozó minőségű. Emellett érdemes külön kezelni a két könyvet, hiszen a Kalapos Macska eredetije nagyon kevés szóból épül fel, a Ha lenne egy cirkuszom pedig a (nyelvi)fantázia nagyobb szabású porondja.

A forrásnyelvi szöveg temérdek ismétlést, visszatérő szerkezetet, nevet tartalmaz (pl. „the fish in the pot”, „Cat in the Hat”). Szabó T. Anna rá is érzett erre, így a korábban már idézett bevezető és számos egyéb strófa fordítása is jól hangzik magyarul, mindeközben az eredeti szövegből is megtart és megmutat valamit. Ez jobbára a négysoros versszakokról mondható el, a hosszabb, egész oldalas, több beékeléssel rendelkező részek már kevésbé sikerültek. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, be kell látnunk, hogy ezt a kötetet nem érdemes magyarra fordítani. Utópisztikus elgondolásnak tűnhet ugyan, de érdemesebb lenne eredetien olvastatni az elemi alsó osztályaiban, hiszen nagyon egyszerű nyelvezete is erre alkalmassá teheti. Hogyan is nyúlhatunk hozzá a The Cat in the Hat szövegéhez fordítóként? Milyen elvárásokat támaszthatunk egy szinte lefordíthatatlan mű fordítása szemben?

A Kalapos macska esetében azért kívánatos a forrásnyelvi szöveg nyelvi, poétikai jegyeit minél teljesebben átmenteni, ugyanis a könyvnek ezen jellegzetességeiben rejlik igazi értéke. A szöveg keletkezésének és befogadásának egész története az olvashatóság kérdése mentén kapcsolható össze: nem a mi, hanem a hogyan az elsődleges. A már említett ismétlődések, a rövid, egy-két szótagos kifejezések, a képregényes (és westernes) jellegű hangutánzó szavak által determinált szövegen felül az illusztráció is nehezítő tényező.  A két nyelv közötti szóképzési és egyéb nyelvi különbség miatt nehéz érzékeltetni azt az eljárást, amellyel Seuss dolgozik: „And the sun is not sunny/Lots of good fun that is funny!”. Ezt a fordító olyan leleményekkel pótolja, mint a „Azt a csütörtökit! Mit ücsörögtök itt?” . Nagyon erős a szöveg felütése, és a fordító jól használja ki a sit-csitt szavak alakjának hasonlóságát. Ennél kevésbé sikerültebb a következő megoldás: „De mi ez a hang?/ Az ajtó! Egy BANG!” („And then/Something went BUMP!/How that bump made us jump.”).

A főhős macska színrelépése során felmerül a kérdés: „Kancsal és kacska?”, a rím a macska hívószóra válaszol. De, érdemes összeolvasni egy néhány oldallal későbbi verssorral: „Nincs ócska bújócska, csacska hengerbucska.” Ebben az esetben, ugyan a cs hang kissé megterhelt, de a kacska és csacska szavak összekapcsolhatósága ugyanazt a belső koherenciát jelöli, amely az angol jellegzetessége is. Persze ez fokozható volna, ha mindkét helyen ugyanaz a szó állna. Nem lehetséges tartózkodni a szóismétléstől, hiszen a The Cat in the Hat erőteljesen aknázza ki az abban rejlő lehetőségeket. Innen nézve talán inkább a hengerbucska problematikus, hiszen ellenébe szól a szöveg minél könnyebb befogadhatóságot támogató intenciójának. Szabó T. Anna a seussi verselésnek olykor példaértékű átültetője:

Ebben a versszakban érezhető az eredeti angol lüktetése, ritmusa, valamint az ismétlések alkalmazása is sikerült, méghozzá eltérő nyelvi kontextusba ágyazva. Hasonlóan kiemelendő a sicc hangutánzó szó gyakori használata, amelyet rövidsége, és rímképessége tesz jól alkalmazhatóvá,  emellett a fish szó szöveghelyeihez is hozzárendelhető.  Zavaró a Kalapos Macskában felbukkanó stílustörés: a „lazán-az, ám” rímpár mindkét könyvben visszatér. Ennél jóval szembeötlőbb a szlenges, jófejkedő utolsó versszak: „ha kérdezne anyád,/TE ezt az egészet/SIMÁN elmondanád?”. Mind az anyád, mind a simán szavak idegenül hatnak a The Cat in the Hat univerzumának ismeretében.

     A Ha lenne egy cirkuszom esetében sokkal hosszabb, áradóbb, nyelvileg is könnyebben átdolgozható könyvről van szó, ugyanakkor nem is ez a legemblematikusabb Geisel-szöveg. És bár itt sokkal szabadabban kezeli a forrásnyelvi szöveget a fordító, maga az angol eredeti is simulékonyabbnak bizonyul. Szabó T. Anna itt szinte fürdik a feladatban, olyan megoldásokkal él, mint a „Szupercirklatívusz!”, „Híjatlan Díjász”, „Balkörmű Dúvad”. Az eredetiben is számos furcsa, különös kifejezés található: „super-Stoo-Pendus”, „Harp-Twanging-Snarp”. Az alliteráció kompenzációs eszköz, több helyen is Romhányit, illetve a Frédi és Bénit idéző sorokra bukkanhatunk: „A negyedik színen ím, Humor Hunor,/a farokforgató, a hurok-tudor.”

Nem lehet teljes ekvivalenciát megvalósítani, így az alliteráció szöveghelyei eltolódnak, azokat más versszakokban kompenzálja a fordító, ugyanis az eredeti itt sem követhető Dr. Seuss különleges eljárása miatt, amely egy erőteljesen szóiismétlő alliteráció, ahogy a szavak különféle alakjaival játszik az író: „And NOW comes / an act of / Enormous / Enormance! No former / performer’s / performed this / performance!” A fordító jól kezeli a refrénszerű, sorszintű ismétlést, amely főleg az egyik főszereplő, Berzsenyi bá szerepére vonatkozik: „ő biztosan megteszi nekem, ha kérem.” („Of Sneelock, who likes to help out, as I’ve said.”).

     A történet hőse Mcbirkusz Móric (Morris McGurk), illetve az ő cirkusza, amelyet Berzsenyi bá (Mr. Sneelock) boltja mögötti szemetes telekre álmodik meg. Ez egy féldomesztikált világ: a fordító megtartja a Mc angolos előtagját, Berzsenyi bácsi ugyanakkor teljesen magyaros nevet kap. A legtöbb lény elnevezése is magyarosodik, viszont a szöveg él olyan anglicizmusokkal is, mint „Urak, lédik, bébik!”. A jellegzetes seussi mennyiségek is jórészt átkerülnek a magyar fordításba, habár van olyan sor, amely elsikkad („thousand and thirty- three faraway towns”) vagy nem lesz annyira karakteres. Dr. Seussnál csak huszonkettő vagy negyvenkettő és ezernégyszűzhúsz lehetséges („Four thousand, six hundred/And ninety-twoo feet”), ezzel viszont magyarul nehéz versenyre kelni. És azzal a bájos szóalkotással is, amikor a rím kedvéért a myselfből a mysolf kifejezés születik stb.

A Ha lenne egy cirkuszom a nyelvi érdekességen túl is adhat valamit. Azt mutatja meg, hogyan lehet meglátni a csodát, a lehetőségeket, a képzelet hatalmával hogyan lehet alkotni, mit jelent kreatívnak lenni. Meglátni a lehetőséget: hatalom, kreatívnak lenni pedig az egyik legfontosabb képesség és kihívás. Móric/Morris a város legcsodálatosabb helyének nevezi ezt a szemetes telket: „In all the whole town, the most wonderful spot”. Ez az erőteljes jelzés a magyar fordítás során a háttérbe szorul, marad helyette egy príma, de szupertitkos (akkor miért nyilvános?) terv. De ezek mellett is megmarad Dr. Seuss könyveinek tanulsága: olvasni, álmodozni és álmodni igazán remek és élvezetes dolog: Jó szórakozást, Hölgyem és Uram!

Forrás: uveghegy.com