Én számolom! Pontosan tudom, hogy ez a tizenegyedik, és van egy olyan titkos érzésem, hogy akkor már a tizenkettediket is össze kéne hoznom, hogy meglegyen a tucat. Egyelőre őrült boldog vagyok, hogy összeállt ez a könyv.
-
Hány éveseknek szól a Boribon házikója?
Háromévestől egészen a nyolc éves korosztálynak ajánlom ezt a könyvet.
-
Ahogy olvasom a Boribonokat, azt veszem észre, hogy ezeknek történeteidnek a középpontjában ősállapotok állnak, lásd: éhség, betegség, a társ keresése és meglelése. Ebben a történetben ilyen nagyon ősi kép a gyermekkori kisház, bunker, sátor megépítése.
Nem tudatosan csinálom ezeket. Engem megzavar, ha tudatosítom a dolgokat.
Erre még huszonéves koromban jöttem rá, amikor egyetemre jártam, és írtam egy szakdolgozatot a gyerekirodalomról. Ugyanis nem tett jót a meseírásnak a tudatos szellemi munka. Akkor én eldöntöttem: nekem ez a kettő nem megy együtt.
Hogy mi, miért és hogyan kapcsolódik össze a történetben, azt nem kell tudatosítanom, miközben írok. Bennem alapképek jelennek meg, s ezek köré szerveződik a mese. Az alapképeket vázlatait el is teszem. Pédául a Kippkopp a hóban című mesémben volt egy nagyon erős kép, tudod, amikor Kippkopp a félig halott madárkát a kezében tartja, és ez az élettelen madárka majdnem nagyobb, mint Kippkopp. Rádöbbentem, hogy ez egy piéta kép – vicces ilyet mondani egy gyerekmese rajzáról –, de ha belegondolsz, ez ugyanolyan mélyről jön, mint minden más művészeti alkotás.
-
Ezt a piéta motívumot rögtön megláttad a rajzodon vagy csak később vetted észre?
Később vettem észre, hogy ez lett a központi kép, de aztán ez lett a motorja is az egész történetnek.
-
Adódik a kérdés: melyik a központi képe az új Boribon könyvnek?
Amikor Boribon rájön, hogy nem a tárgyak a fontosak, hanem a barátok, maga az ember. Látod, hogy itt mekkora szenvedély van Boribon mozdulatában? Én ezt tartom a legerősebb képnek az egész könyvből.
-
Visszatérve a sátorépítésre. Mióta íródik benned ez a történetet?
A házikóépítés szerepel már a Boribon muzsikál című lemezen is. Érdekes, hogy őrzök egy babaházat az emlékeimben, az volt benne a meglepő, hogy nem találtam a bejáratát, és az ablakait sem lehetett kinyitni. Ez azóta is megfejthetetlen titok számomra: a csukott ház képe. Szerencsére Boribon házikója teljesen nyitott.
-
Nehéz rájönni arra, hogy meg kell tudni szabadulnunk a kacatoktól a barátság érdekében! Erre szerintem kifejezetten nehéz ráeszmélni!
Van egy példázat. A szegény és a gazdag emberről szól, akik elkerülnek egy lakatlan szigetre. A gazdag ember rögtön nekilát és egy nagy házat épít magának, telerakja kincsekkel, tévékkel, autókkal. A szegény ember egy padot készít a domb tetejére, és onnan nézi a naplementét. A történet végén a gazdag ember sóvárogva nézi a szegény ember nyugodt szemlélődését, végül odakéredzkedik mellé a kispadra.
Erről meg az a kép jut eszembe, amit Márai Sándor naplójában olvastam: 1945 tavaszán visszajött Budapestre és megpillantotta, hogy a lakását lebombázták. Ekkor Márai leült a járda szélére, nézte a volt lakását, és nagy-nagy megkönnyebbülést érzett. Megkapta a szabadságot.
-
Abban a pillanatban valamit nagyon megérthetett.
Van nekünk egy öreg lakásunk, fel kéne újítani. De hova teszed a tárgyakat, ami már nem kell? A szelektálást mi magunknak kell elvégeznünk, mert ha elszalasztjuk ezt megtenni, akkor gyermekeink már nem fogják tudni, hogy mi belőle az érték, és mi nem az.
-
Ez egy rejtett tanulsága a könyvnek?
Így nincs kimondva a könyvben, mert én nem szoktam kimondani a tanulságot. Szerintem nem kell mindent kimondani. Csak azt tudom, hogy erről a helyzetről lehet beszélgetni, és remélem, hogy fognak is erről beszélgetni a szülők a gyermekeikkel. Bartos Erikával közös korosztálynak dolgozunk. Erika is hosszan ír a bunkerépítésről az egyik könyvében. Érdekes lesz, ha egyszer majd összevetik: miben különbözik és miben hasonlít a kettőnk megoldása, gondolatmenete.
-
Van itt ez a kissé hallgatag cica. Ő az örök mellékszereplőd. Jól látom, hogy a cicus most mintha nagyobb szerepet kapott volna ebben a részben, mint az eddigiekben bármikor?
Igen, itt ő alakítja az eseményeket. De nemrég szólt valaki, egy kisgyerek, hogy miért nincs neve a cicának. Mert a Boribon történetekben még a kutyának is van neve: Szuszi. A cicusnak meg nincs. Úgyhogy attól tartok, hogy a tizenkettedik mese erről kell, hogy szóljon, mármint a cica elnevezésének történetéről. Még nem tudom, hogy hogyan kap majd nevet, de az biztos, hogy csodálatos név lesz.
-
Mi a védjegye a Boribon könyveknek?
Amikor egy Boribon könyv elkészül, akkor beleilleszkedik a sorozatba és egy kis világmindenséggé válik, amiben a gyermek eligazodik, és amiben minden ismerős.. Ilyen a sorozat borítója a téglafalra rajzolt firkával, ilyen a két kiszínezhető oldal az elején és a végén. Fontos, hogy a színező mindkét rajza tartalmaz új információt is! Fontos vizuális elem Boribonék házának berendezése is, ezekkel a mára már igen bohókás, hetvenes évekbeli piros esztergált bútorlábakkal. Ilyenek ma már nincsenek, talán sose voltak. A lámpák, a növények is részei az összképnek. Ezeket nagy örömmel teszem bele az új meg új mesékbe.
-
Annipanni is örökifjú, nem?
De igen!
-
Az örökifjúságról jut eszembe, hányban jelent meg a Boribon-sorozat első része?
1958-ban jelent meg a Boribon a játékmackó című könyvem, de az a Boribon, egy szürke, élettelen játékmaci volt, nincs köze Annipanni eleven Boribonjához. Csak annyira jó neve volt a szürke medvének, hogy a Boribon nevet tovább vittem. Tehát az a Boribon nem ez a Boribon, csak a név közös. Azt hittem, hogy a Boribon a játékmackó nem fog ismét megjelenni. De aztán ez a könyvem is önálló életet kezdett élni, s a mai napig kapható.
1970-ben jelent meg aztán a Boribon és Annipanni című könyvem. Igazából ez lett a sorozat első része.
-
Ha ezekből az évszámokból indulok ki, akkor te nagyon hamar lettél híres. Gondolom, ez akkor sem volt szokványos dolog.
Van erről egy történetem. Egy könyvesbolt előtt álldogált egy fiatal pár. A lány épp azt újságolta a fiúnak, hogy megjelent egy új Marék Veronika könyv. Én akkor huszonnégy éves voltam. Odaléptem a párhoz,és büszkén bejelentettem, hogy én vagyok a Marék Veronika. De nem hitték el! Túl fiatal voltam nekik. Rám ez akkor úgy hatott, mint egy lovaggá avatás.
-
Én sem tudtam gyerekként elképzelni, hogy hány éves lehetsz, kortalannak éreztelek. Illik hozzád a neved: Marék Veronika! Ez a név nem öreges, mondjuk ha Mányokfalvi Eufrozina lenne a neved, rögtön vénecskének képzeltelek volna.
Valamikor, talán a 80-as években, egy falusi író-olvasó találkozón a gyerekek megdöbbentek, hogy Marék Veronika nem egy kislány. Ők a nevem alapján kislányként képzeltek el! De az is megtörtént velem, hogy mikor boldogan elmeséltem, hogy van két kisfiam, egy gyerek mély felháborodássala azt vágta hozzám: lányfejjel? (Értsd: még férje sincs, de gyerek már igen, s erre még büszke is ez a művész néni?!) Azóta a találkozókon mindig elmondtam, hogy mi, művészek, bizony a leánykori nevünket használjuk, de azért van ám férjünk is.
-
Az első Boribon könyvek a Móra Könyvkiadó gondozásában jelentek meg. Milyen emlékeid vannak az akkori Móra Kiadóról?
A szerkesztőség a gyönyörű New York palota harmadik emeletén volt. Más volt a lépték, akkoriban sokkal nagyobb példányszámban jelentek meg a könyvek, mint most. Mindig nagy gondoskodással foglalkoztak a gyermekkönyvekkel. Értettek is hozzá. Szeretettel és odaadással fordultak a szerzők felé is, mindig be lehetett látogatni a kiadóba. Tudod, egy kicsit olyan volt a légkör, mint most, egy-egy Pagony-találkozón.