A Szelek Tornyában szervesen kapcsolódnak egymáshoz kisebb-nagyobb univerzumok. Ebből a szempontból talán mulitiportal-fantasynek is nevezhetnénk. A reális Föld mellett különböző rejtett dimenziókban léteznek az évezredek során kialakított különböző pantheonok, melyek között féregjáratokon keresztül lehet közlekedni. Sem a multidimenziós világ, sem a féregjárat nem különösen eredeti ötlet, valahogy mégis olvastatja magát a regény, pedig nehezen található benne olyan elem, amit már nem írtak meg tucatszor. Saját környezetében peremre szoruló főhős, másik világban működő iskola, titokzatos származás, ellenség, aki baráttá válik, mindent eldöntő végső összecsapás – talán csak Kerberosz helyzetfüggő méretváltozása tekinthető a könyvben eredeti ötletnek. Ám a precíz világépítésre, a legapróbb részletek türelmes kidolgozására és az átgondolt szerkezeti felépítésre alapozott írói magatartás kifizetődőnek bizonyul: A Szelek Tornya világa, annak ellenére, hogy gyakorlatilag csak meglévő elemeket hasznosít újra, izgalmas, élvezhető, működőképes világ. Hasonló a helyzet a regény szereplőivel is. Mira, a kiválasztott, lélektársa, Uli, a furcsa, mindenhonnan kilógó Konrád megszokott, de hiteles karakterek, ha nem is arche-, de típusok, ugyanakkor a jellemek eléggé sokrétűek és hitelesek ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a történetet. Ráadásul az olvasó nem készen kapja az egyes szereplők jellemét, hanem a cselekményen keresztül ismeri meg őket. Így tényleg megszerethetjük a karaktereket, van értelme az azonosulásnak, és még az ellenszenves figurákat sem tudjuk maradéktalanul elítélni, természetesen az egy főgonoszt leszámítva. Külön erőssége a könyvnek, hogy rajtakapható tanító szándék nélkül legalább annyi ismeretet közöl az ókori görög mondavilágról, a magyar ősvallásról, a germán-kelta mítoszokról, mint egy két féléves egyetemi szeminárium. Az információk sosem lógnak ki, a cselekmény szempontjából is fontos részei a szövegnek, így az olvasónak soha nincs olyan érzése, hogy felesleges és száraz tényeken kell átrágnia magát. A konfliktusok során természetesen etikai problémákból is bőven akad: A Szelek Tornya hőseinek ugyanazokkal a helyzetekkel kell megküzdeniük, mint a Felhővadászok Christianjének, ám míg Shearer öncélú filozofálgatásokba bonyolódott könyvében, Szakács Eszter ezeket a kérdéseket dialógusokban vagy a cselekményben fejti ki, ezáltal sokkal fogyaszthatóbb a szöveg. A Szelek Tornya egy korrekt, élvezhető, izgalmas fantasy, olyan, amiből az olvasó már másnap szívesen kezébe venné a folytatást – még akkor is, ha előző nap hajnal négyig olvasott. Remélhetőleg Szakács Eszter, ha már ilyen alaposan felépítette a könyv világát, hamarosan előáll a következő résszel, hiszen magára valamit is adó fantasy-szerző trilógiánál sosem adja alább. Mészöly Ágnes Forrás: barkaonline.h