Anyu kiment vizet ereszteni, Andris pedig az ágyban sírdogált. Neki nem kell a csúnya hűtőfürdő. De anyu hamarosan visszajött, és magával vitte Andrist a fürdőszobába. Kibújtatta a pizsamájából, és úgy kérte: - Gyere, Andriskám, mássz be a kádba. De Andris most már hangosan ordított: - Nem akarok fürdeni, nem, nem, nem. Akkor anyu a tenyerébe tett valamit, és azt kérdezte: - Tudod, mi van a kezemben? - Mi? – kérdezte Andris, és abbahagyta a sírást. - Találd ki! - Mutasd meg! – Andris kinyitotta anyu öklét, és három fekete csipeszt látott. - Mit csinálsz a csipeszekkel? – kérdezte. - Ezek nem csipeszek – jelentette ki anyu. Felemelte a csipeszeket, és furcsa hangon azt mondta: - Szia Andris. Mi vagyunk a csipeszpingvinek. - Mit kerestek itt? – kérdezte Andris. - Itt lakunk – felelték a csipeszpingvinek. – Ez itt a Jeges-tenger. – Anyu bedobta a csipeszeket a vízbe, aztán újra kihalászta őket. - Látod, itt szoktunk fürdeni – mondták a pingvinek. – Megmutassuk a házunkat is? - Igen – vágta rá Andris. - Akkor gyere be a vízbe, mert csak onnan láthatod. - De hideg – mondta Andris, és bedugta ujját a vízbe. - Dehogy hideg – nevettek a pingvinek. – Télen jégtáblák úszkálnak benne. Akkor hideg. Most csak az ijed meg tőle, aki gyáva. - Én bátor vagyok – mondta Andris, és belépett a kádba. – Mutassátok meg, hol laktok. Anyu letette a pingvineket a kád szélére, és rájuk borította a fogmosó poharat. - Ez a házunk – kiabáltak a pingvinek. Andris letérdelt, hogy jobban lássa, aztán lebiggyesztette a száját. - Nekem nem tetszik. Nincs rajta ablak. - Persze hogy nincs. Egész nap kint vagyunk a vízben. Ide csak akkor bújunk, ha nagyon hideg van. - Milyen hideg? – kérdezte Andris. – Jégtáblás? - Igen – felelték a pingvinek. – És hófúvás is szokott lenni. Úgy süvít a hó meg a szél, hogy látni sem lehet. Ha nincs ablak, nem jön be rajta a hideg. - Jó, - mondta Andris - de hol az ajtó? - Ha beleülsz rendesen a vízbe, megmutatjuk. Andris becsüccsent a kádba, és kíváncsian nézte a pingvinek házát. Sehol sem látott rajta ajtót. - Titkos ajtónk van – magyarázták a pingvinek. – Egyenesen a vízbe vezet. Anyu beljebb húzta a poharat a kád felé, és alul kipottyant az első pingvin. Aztán még beljebb húzta, és máris csobbant a másik kettő. - Látod milyen jó? – ugrabugráltak a pingvinek, és úsztak egy kört a kádban. - És mit esztek? – kíváncsiskodott tovább Andris. - Halat. A vízesésnél van a legtöbb. Megnézed? Andris bólintott, anyu pedig kinyitotta a hideg vizet. - Miért engedsz hideget? – nyafogott Andris. – Fázni fogok. - Ettől megy le a lázad – mondta anyu, és pingvin hangon hozzátette: - Ez itt a vízesés. Ha befagy, akkor tényleg hideg van. De most folyik. Itt tanyáznak a halak. Azzal kivett a csipeszes dobozból egy csomó kék és piros csipeszt, és bedobta a kádba. Azok rögtön lesüllyedtek az aljára. - Hú, mennyi hal! – örvendeztek a pingvinek. – Látod, Andris? A kékeknek sós a húsa, a pirosaké édes. Először esszük a kék halakat, a pirosakat meg süti helyett szoktuk. Az egyik pingvin lebukott a víz alá, és kifogott egy kék halat. A többiek rögtön odaúsztak. - Még ne együk meg! – javasolta a pingvin. – Előbb fogjunk sokat, és csak utána együnk. - Segítek nektek! – kurjantott Andris. – Én már nagy vagyok! Bedugta kezét a víz alá, és rögtön két piros halat vett ki. - Nahát, de ügyes vagy! – álmélkodtak a pingvinek, Andris pedig folytatta a halászatot. Hamarosan minden hal kint volt a parton. - Hurrá, ehetünk! – kiáltották a pingvinek, és tátogatták a csőrüket. Andris is szájához emelt egy kék csipeszt, aztán meg egy pirosat. - Ham-ham – mondta. – Elég finom. Nekem a piros jobban ízlik. - Nekem is - bólogatott az egyik pingvin. - Mi a kéket szeretjük jobban – tette hozzá a másik kettő. Amikor jóllaktak, a pingvinek csúszdázni hívták Andrist. Felkapaszkodtak a kád szélére, és a kád oldalán lesiklottak a vízbe. Andris kivette őket a vízből, és visszarakta a kád szélére. - Csússzatok még! Meglökte őket, a pingvinek pedig nevetve csusszantak vissza a vízbe. Amikor elfáradtak a csúszkálásban, kiültek a házuk mellé pihenni. - Anyu, kérem szépen a csipeszeket – mondta Andris. Anyu odatartotta a dobozt, Andris pedig kiválasztott belőle egy zöld csipeszt. Kezébe fogta, és odatette a pingvinek mellé. - Sziasztok, én vagyok a krokodil. - Segítség! – visítottak a pingvinek. – Ne bánts bennünket! Ne egyél meg! - Én jó krokodil vagyok, és senkit sem bántok. - Akkor miért jöttél ide? – csodálkoztak a pingvinek. – A krokodilok nem itt laknak, hanem a meleg folyókban. - De én eltévedtem – mondta a krokodil. – Repülőn utaztam és hajón. Aztán bepottyantam a vízbe. Most pedig fázom, éhes vagyok, és haza szeretnék menni. - Szereted a halat? – kérdezte az egyik pingvin. - Igen. - Akkor jó. Nekünk úgyis maradt ebédről. A pingvinek megkínálták a krokodilt kék és piros hallal. Neki is a kék ízlett jobban. Aztán anyu elővette a nagy sárga szivacsot, és a kád szélére tette. - Ez egy bundaágy – magyarázták a pingvinek. – Ha erre ráfekszel, nem fogsz fázni. A krokodil kipróbálta, és tényleg nem fázott. Eközben a pingvinek összetanakodtak: - Hogy fogjuk hazaküldeni a krokodilt? - Építünk neki egy hajót. - De miből? Errefelé nincsen fa. - Van egy ötletem – szólt közbe Andris. – Én tudok csónakot készíteni. - Hogyan? – csodálkoztak a pingvinek. - Nagyon könnyű. – Azzal Andris levette a mosdó széléről a szappantartót, és rátette a vízre. Szépen úszott. - Ez okos gondolat volt – dicsérték meg Andrist a pingvinek. Aztán eszükbe jutott, hogy fognak néhány halat a krokodilnak, nehogy éhes legyen az úton. A krokodil közben aludt a jó meleg bundaágyon. - Nem fog eltévedni a krokodil? – aggódtak a pingvinek. – Olyan nagy ez a tenger. - Kérjük meg a sirályt, hogy menjen vele. Ő tudja az utat – javasolta Andris. A pingvineknek tetszett az ötlet. Kiabálni kezdtek: - Sirály, sirály, hol vagy? Fehér csipesz röppent ki a dobozból. Anyu rögtön rácsíptette a szappantartó szélére. - Miért hívtatok? - Van itt egy krokodil. Haza kéne őt kísérni, mert nem tudja az utat. - Még mit nem! - mérgelődött a sirály – Aztán majd felfal útközben. - Ez egy jó krokodil – magyarázta Andris – biztos nem fog bántani. - És mit fogok enni? Hajózás közben nem tudok halat fogni. - Mi már teleraktuk a csónakot. A krokodil biztosan ad belőle. - Hát, nem is tudom – gondolkozott a sirály. - Kérlek szépen! Szegény krokodil nagyon szomorú. Tedd meg a kedvemért! – kérlelte Andris. - Na jó, nem bánom. Hol az a krokodil? A pingvinek szaladtak, és felébresztették a krokodilt. Gyorsan beültették a csónakba, mert a sirály türelmetlen volt. - Induljunk máris! - Viszontlátásra! – integetett a krokodil. – Köszönöm a segítséget. A csónak lassan eltávolodott a parttól. - Te is búcsúzz el a pingvinektől, Andriskám – mondta anyu. – Lement a lázad. Nehogy megfázz a hideg vízben. - Nem is hideg! – mondta Andris. – Akkor látnád, amikor jégtáblák úsznak benne! De azért elköszönt a pingvinektől. - Itt lesznek máskor is? – kérdezte, miközben anyu becsavarta a törölközőbe. - Hát persze - bólintott anyu. - Minden fürdésnél találkozhatsz velük.

VISSZA BERG JUDIT OLDALÁRA>>