2012/ Konferencia a netgenerációról - beszámoló
2017.06.10. 13:33
Egy 2010-ben készült felmérés szerint az akkori 9–10 éves gyerekek átlagosan 7 éves koruk körül kezdik el önállóan használni az internetet. A néhány évvel idősebbek esetében mindez még a 10. életévük körül következett be, de az általános tendenciákat figyelve hamar el fogunk jutni a 4-5 éves korhoz.
Ezen lehet szörnyülködni, és szitokszóként használni a „digitális bennszülött” kifejezést, vagy tényként elfogadni, és megvizsgálni, mivel is járnak ezek a változások. A Digitális nemzedék című konferencia szervezői (az ELTE PPK Iskolapedagógiai Központ, a Magyartanárok Egyesülete és az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete szerencsére ez utóbbit választották, és a résztvevők egy kivételesen izgalmas előadás-sorozatot hallhattak 2012. FEBRUÁR 11-én.
A konferencia elsődleges célja az volt, hogy a segítségünkre legyen abban, hogy megérthessük, mitől és miben más az úgynevezett netgeneráció.
|
A nap sikere valószínűleg éppen ennek a megértési vágynak volt köszönhető, annak, hogy az előadók képesek voltak annyi figyelemmel és empátiával elemezni azokat a jelenségeket, amiken szülőként akár el is sírhatnánk magunkat. (Például azt a jelenetet, amikor egy család 16 éves lányuk születésnapját ünnepelve elmegy egy étterembe, de valódi együttlét helyett azt tapasztalják, hogy gyerekeik csak a digitális kütyüikkel vannak elfoglalva, hogy megörökítsék és természetesen azonnal megosszák azt a számukra is örömteli eseményt, hogy éppen ott vannak, ahol.) Az élmények azonnali megosztásának vágya mindenképp fontos jellemzője a Z generációnak, és ebben még az őt megelőző Y generációt is fölülmúlja – ahogy ezt Tari Annamária előadásából megtudhattuk.
Ez a megosztási vágy azonban már minket, felnőtteket is elért, hiszen voltak, akik már az előadások alatt, élőben osztották meg észrevételeiket a konferencia Facebook-oldalán, bár a hallgatóság nagy része még papírra jegyzetelt. A felnőtt-társadalom persze mindig lassabban reagál a változásokra, gyerekeink viszont már a netkorszakba születtek bele, ezért neveztetnek bennszülöttnek velünk, digitális bevándorlókkal szemben.
Hogy mindezen ne keseredjünk el annyira, azt is megtudhattuk, hogy bár az internethasználat leggyakoribb céljai általában a filmnézés és a közösségi oldalakon való részvétel, a képzeletbeli dobogó második fokán az iskolai feladatokhoz való ismeretszerzés áll. Hogy az információ átadásának módja folyamatosan változik az emberiség története során, nem újdonság; Gyarmathy Éva pszichológus pedig arra is felhívta a figyelmünket, hogy ezek a változások sohasem voltak zökkenőmentesek. Szókratész állítólag ellene volt az írásbeliségnek, mivel úgy gondolta, ha mindent lejegyezhetünk, az óhatatlanul elbutuláshoz fog vezetni, mert már nem kell mindent a fejünkben tartani. Az írásbeliség általánossá válásával viszont már csak az juthatott tudáshoz, aki képes volt elsajátítani bizonyos képességeket. Már nem az számított, ki milyen mennyiségű információt (memoritert) tárol a fejében, mint a szóbeliség korában, hanem hogy képes-e az elemző olvasásra – így hát ezekre a képességekre trenírozták a gyerekeket az iskolában.
Manapság viszont azt tapasztaljuk, hogy a diákok már nem vaskos könyvek elolvasásával tanulnak, és agyműködésük sem ezt a lineáris struktúrát követi. Többé már nem a tudás tartalmi részének elsajátításában jeleskednek, inkább annak ismeretében, hogyan lelhetnek rá a kívánt információkra. Ezek a változások azonban nemcsak képességvesztéssel járnak, hanem más kvalitások megszerzésével is. A változó információk gyors feldolgozása, a térben való gondolkodás, a képekben, szimbólumokban való látás, a gyors döntéshozatal mind-mind olyan tulajdonságok, amikre érdemes építeni, ha ezzel a nemzedékkel van dolgunk. A cél pedig nem az, hogy lemondjunk saját értékeinkről, hanem hogy a kettőt közelíteni tudjuk egymáshoz, mert a szakadék mélysége nemcsak minket frusztrál, hanem magát a Z generációt is.
|
|