Mindeközben Derelye, a gonosz szakács és bandája sorra dönti romba az országokat. Most éppen Dínom-dánom ország éléskamráját fosztják ki, de Éliás királyfi elhatározza, hogy véget vet a pazarlásnak, a tolvajlásnak. Segít neki Csöröge, a hűséges bolond. A végén természetesen elrendeződnek a konfliktusok, s úgy záródik a történet, ahogy záródnia kell: boldog véggel.   Az irodalmat szeretők körében ismert mű újra kiadására vállalkozunk. A mese ismertségéhez jelentősen hozzá járult, hogy 1973-ban Katkics Ilona pazar szereposztású filmet rendezett Fésűs Éva művéből. Innen is emlékezhetünk a kedves történetre: a király palacsintasütő-versenyt hirdet a környék lányainak. Fésüs Éva meséiben szelíden tanító, a világban való eligazodáshoz sokak számára irányt mutató meseírónak ebben a művében is, - miként valamennyi alkotásában – ott található az a friss hang, amely rengeteg derűvel és tisztasággal neveli a gyermekeket úgy, hogy ők azt hiszik: csak egy mesét olvasnak. "Üres a kamra, üres a spájz. Derelye, Derelye mit csinálsz? Ki tudja, mi itt a, mi itt a gond? Ki más, mint Csöröge a bolond. Mulat az ország, telik a bendő, jön majd rá, jön majd szűk esztendő. Tóbiás király a szemétől nem lát mást, csak porcukros, édes palacsintát. Korog a hasa, kérése nincs más, ezért lett a neve: palacsintás. Van egy fia is, ő Éliás a kiskirályfi; titkos hős szerelmes, álnéven a mocsoládi. Amolyan szabadnapos erdőkerülő fiú, kinek bajból, s szerelemből bőséggel kijut. Ákom-bákom tudományra tanitgatja nevelgeti, a szívét meg Kökényszemű Katicája melengeti. Megtalálja végül minden zsák a foltját, meg lesz mentve össznépileg Dínom-dánom ország."