"– Ez a kád arra való, hogy megmossuk a bátorságodat – mondta Lúg, és hangja olyan egyenletes és nyugodt volt, mint korábban, ahogy a neki kiutalt feladatot végezte, a fürdő idejére félretette bánatát. – Nem tudtam, hogy a bátorságot is meg kell mosni! – kapkodott Szeptember levegő után, miközben Lúg egy kancsó vizet öntött a fejére. Vagy hogy az efféle mosdáshoz meztelennek kell lenni, gondolta magában. Lúg egy vödörnyi aranyvizet öntött Szeptember fejére. – Amikor megszületsz – mondta halkan a gólem –, a bátorságod még új és tiszta. Mindenhez elég bátor vagy: hogy lemássz a lépcsőn, kimondd az első szavaidat anélkül, hogy félnél: más majd butának fog tartani, hogy furcsa dolgokat vegyél a szádba. De ahogy idősödsz, a bátorságod magához vonzza a piszkot, a megkérgesedett dolgokat, a mocskot és a félelmet, és a tudást, hogy mennyire el tudnak romlani a dolgok és milyen a fájdalom. Mire félig felnősz, a bátorságod már alig moccan, annyira bemocskolta az élet. Ezért időnként le kell sikálnod és mozgásba lendítened, különben soha többet nem leszel bátor. Sajnos a te világodban nem sok olyan intézmény akad, amelyik olyan szolgáltatást nyújtana, mint mi. Így aztán a legtöbb ember mocskos gépezettel mászkál, holott csak egy kis suvikszolása lenne szükség, hogy ismét paladinok, bátor és igaz lovagok legyenek."   A főszereplő, akit nevezzünk Szeptembernek – hiszen nem várhatjuk el, hogy a valódi nevét elárulja, mikor Tündérföldre indulunk vele – egy éppen kamaszodó, félig szívtelen kislány, aki búcsú nélkül elszökik Tündérföldre egy leopárd hátán a Zöld Szél társaságában. Kalandjai során találkozik egy könyvgyíkkal, néhány manóccal, egy főgonosszal és magával a Halállal is. Klasszikus meseként indul, de ahogy halad előre a történet Tündérföld, és az emberi lélek, egyre mélyebb rétegeibe szállunk alá és rádöbbenünk, hogy sokkal több ez egy egyszerű mesénél. Sokszínűen és végtelenül finoman árnyalva az emberi lélekről és a felnőtté válás küzdelmeiről (is) szól ez a mese. Követi a klasszikus tündérmesei hagyományokat, mégis megdöbbentően új és váratlan minden egyes mondata. Tündérmese, de a szereplők nagyon is valóságos karakterek, tele félelmekkel, kudarcokkal és fájdalommal. Tündérföld varázslatos és kegyetlen hely. „A vérnek folynia kell” – ez Tündérföld egyik alapszabálya. És bizony kemény küzdelmekkel kell szembenéznie főhősünknek, aki nem mindig tud elég bátor lenni, nem tud mindent egyedül megoldani, néha elveszett és segítségre van szüksége. A Tündérföldi lakomáknak ára van, a kívánságokért szó szerint is meg kell küzdeni és a gonosz sem eredendően rossz, neki is megvan a maga fájdalmas meséje. A történet mesteri, a végkifejlet váratlan, megrendítő és felemelő egyszerre. Valami lezárul és valami új veszi kezdetét. Nem csak a történet, de maga a szöveg is varázslatos: tele nyelvi játékokkal, leleményességgel váratlan megoldásokkal. Forrás: moly.hu   2. A ​lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt (2014) Oldalszám: 276 Tündérföldön nincs minden rendben … Szeptember első kalandja óta visszavágyott Tündérföldre. Amikor végre visszajut, megtudja, hogy a birodalom lakóinak árnyéka – és varázsereje – már egy ideje Alsó-Tündérföldre szivárog. Az alvilágnak új uralkodója van: Halloween, a sivár királynő, Szeptember árnyéka. Halloweennek pedig esze ágában sincs visszaadni Tündérföld árnyait. Valente első Tündérföld-könyvének rajongói tobzódhatnak a buja környezetben, az érdekes karakterekben, Szeptember utazásának gyönyörű nyelvezetében. Mindezeket Ana Juan, a kiváló grafikus kelti életre. Az olvasók ismét viszontláthatják Ellyt, a könyvgyíkot és Szombatot a máridfiút. Alsó-Tündérföldön azonban még a legjobb barátok sem mindig azok, aminek látszanak… "- (…) És lehet, hogy előítélettel viseltetsz a sötétség iránt, de emlékezz csak rá, hogy ott élnek a csillagok meg a hold, és a mosómedvék, a baglyok, a szentjánosbogarak, a gombák, a macskák és bűbájok, és rengeteg egyéb jó és szükséges dolog. A tolvajlás is persze, az összeesküvések, lopakodás, titkok és az erős vágy, amelynek csapásától elájul az ember. De garantálom, hogy a fényes oldalad sem tökéletes, csinos kép. A sötét nélkül nem tudnál álmodni. Nem tudnál pihenni. Még csak találkozni sem tudnál a kedveseddel egy holdfényes erkélyen. És mit érne a világ anélkül? Szükséged van a sötét oldalra, mert nélküle félig halott vagy." Az első kötetnél letisztultabb cselekményszövés és a szöveg kisebb mértékben (de még mindig eléggé) burjánzó érzékisége lehetőséget ad egy olyan meta jellegű olvasatnak, melynek középpontjában a kamaszkor kezdete, az apa utáni vágy és a fejlődésnek induló szexualitás, valamint a mese morfológiája (á la Propp) és narratívalehetőségek állnak. Szeptember ugyanis szívet növesztett időközben (melyről az első részből tudhatjuk, hogy a gyerekeknek az még nincsen), és ez rengeteg hibalehetőségre is okot ad. Az egész történetet a vágymágia itatja át, mely Alsó- és Felső-Tündérföldön is erős varázslatnak számít. Szeptember, pontosabban a vele voltaképpen azonos árnyéka önmegvalósít és vágybeteljesít, de ez olyan jellegű áldozatot követel, melyet a szabályokat betartó, lelkiismeretes főhős nem engedhet meg. A pszichológiai oldal mellett a bölcsészolvasók kedvéért a szöveg meseként önmagára is reflektál, és feltár néhányat az ismertebb narratívatípusokból. A történet egyes fejezeteiben az első kötethez hasonlóan betekintést nyerhetünk a mesevilág működésébe és törvényszerűségeibe, de annál sokkal mélyebben megismerhetjük azt a hóbortos, a hősi és a halk phyzika által. Mindezt Szeptember útja során rengeteg meghökkentő és kreatív epizód egészíti ki, melyek szokatlanságuknál fogva sokáig meg fognak maradni az olvasóban. Az első kötet tobzódásának elhalványulása nem teszi szegényesebbé a szöveget, sötétebbé azonban igen. Bizonyos értelemben az alvilágban járunk, az árnyékos oldalon. Mivel az Unwritten óta tudjuk, hogy minden történet Orfeusz-történet, itt is egy aláereszkedés történetét olvashatjuk. Allegóriaként vagy tudatregényként olvasva Szeptember alászállása egyfajta belső, jungi-freudi utazás a személyiség mélyére, ahol sokkal alapvetőbb (és zabolátlanabb) vágyak uralkodnak, mint odafent. Forrás: moly.hu