Bizonyára sokan szívünkbe zártuk A Három Barlang Hegyének hőseit: nemcsak a gyerekeket, hanem az író alteregójaként megjelenő, fanyar humorral ábrázolt Nagypapát is, aki egy nyáron úgy dönt, összegyűjti unokáit, és egy életre szóló kirándulás élményével ajándékozza meg őket. Különösen izgalmas könyv lehet ez azok számára, akik épp kezdenek kinőni a kisgyerekkor meséiből, és „valódibb” kalandokra vágynak. Nos, az első rész után a folytatás most még „igazibb” történet, amelybe egyre inkább beszivárognak a felnőttek világának olykor érthetetlen, máskor félelmetes részletei.    A kalandok is kicsit átalakulnak, hiszen az első túra óta eltelt három év, a gyerekek idősebbek, komolyabbak lettek. Iának már komoly udvarlója van, és jobban szereti, ha Cissinek szólítják; Mina már nem fél többé az őt álmában megtámadó krokodiltól; Marcus pedig komoly próbatételen megy keresztül, hiszen neki kell elkísérnie Misut, Nagypapa beteg kutyáját az állatorvoshoz, ahol aztán végleg elaltatják. Semmi sem a régi már, de előttük áll még a kihívás, hogy beteljesítsék, amit három éve elterveztek, hogy eljussanak a csúcsra, a harmadik barlanghoz. Csakhogy egyre több baljós jel mutatkozik, amik szinte már meghiúsítják az expedíciót. Nagyapa bizony nem lett fiatalabb, és a tapasztalt Misu helyett is egy kölyökkutya a kísérőjük, de a gyerekek már egyre jobban bírják a megpróbáltatásokat. Ám mégsem a természet, hanem épp az emberek, a vadonba betolakodó idegenek jelentik a legnagyobb veszélyt. A szerencse újra összehozza őket régi barátaikkal, Marcus medvéjével, Mina azóta felcseperedett farkaskölykével, és a legnagyobb bajban még egy fekete kígyó is segítségükre siet.