"A gyomromnak szorítottam a csomagomat és rohantam. A vonat egyre gyorsabban és gyorsabban ment. Az emberek felugráltak és lenyúltak, hogy másokat is felsegítsenek. Végre odajutottam a sínhez és futottam, ahogy csak bírtam. Felnéztem a vagonba. Bogár már fenn volt. - Bud! - üvöltötte - dobd ide a csomagodat, dobd ide a csomagodat! Két kézzel hajítottam fel a vonatra a kofferemet. Bogár elkapta, de amikor maga mögé lendítette, a kék szórólap kiszabadult a drót alól, és ott lebegett az ajtó mellett. Olyan volt, mint valami csoda. A szórólap háromszor megpördült a levegőben és egyenesen a tenyeremben kötött ki. Lelassítottam és zsebre vágtam. Bogár felém nyújtotta a karját és kiabált. - Bud, ne állj meg! Rohanj!"   A 10 éves Bud Caldwell négy éve él intézetben. Akkor került oda, mikor édesanyja meghalt. Az otthon a tanév befejeztével, a vakáció idejére nevelőszülőknél helyezte el a bent lakókat. Bud-dal is így történt. Azonban mindjárt az első napon összeverekedett a család elkényeztetett fiával, ezért megszökött. Úgy gondolta, intézetbeli társával, Jerryvel Nyugatra indul gyümölcsöt szedni, s ezzel tartja el magát. Miután azonban ez a terve meghiúsult, elindult, hogy megkeresse az apját - legalábbis, akit annak gondolt. Úgy hitte, az a néhány emlék, amit anyja ráhagyott - néhány szórólap egy híres zenészről és a bandájáról, pár megírt, felcímkézett kavics - elegendő ehhez. Számtalan mulatságos és megható kaland után vajon megtalálja-e Bud az apját? A könyv elnyerte az Amerikai Gyermekkönyvtárosok Szövetségének díját.