A szülőknek vagy a gyerekeknek kell rajzolni ahhoz, hogy levegyenek egy könyvet a polcról? Az én gyerekkoromban könnyebb volt a szüleink helyzete, amikor könyvet kellett választani, mert nem is volt olyan nagy a választék és ami volt, az biztos, hogy a legmagasabb minőséget képviselte. Tehát ma sok a silány kiadvány is? Legalábbis nagyon ingadozó a könyvek kvalitása és ez még óriási kínálattal is párosul. Azt hiszem én is bajban lennék, ha nem ez lenne az érdeklődési köröm. Ezért érdemes a szülőknek tájékozódni a hozzájuk szóló fórumokon, megnézni mit ajánl az, aki otthon van a témában. Mint, ahogy minden mást is vesz az ember. Leginkább a Csodaceruza című folyóiratot ajánlanám nekik. Mitől jó egy illusztráció? Ezt a kérdést sok tagjának feltette már a Magyar Illusztrátorok Társasága is. Én is megkaptam. Régebben ez a kérdés arról szólt, hogy ki milyen szellemben alkot, mit tart szem előtt, amikor illusztrációt készít. Ma ez a kérdés másról is szól. Az első lépcső, hogy tud rajzolni, aki az illusztrációt készíti. A második, hogy van egy kiforrott stílusa. Harmadikként jön csak az, hogy az illusztráció valamilyen. Végül mit válaszolt? Csukás Istvánt és Gombóc Artúrt idéztem. Azazhogy szeretek mindenféle illusztrációt, amit csak készítenek a világon, legyen az lapos, kerek vagy szögletes. Ez egyfajta kibúvó a válasz alól, de válasz is. Nekem mindenfajta illusztráció tetszik, ami szakmailag rendben van és működik – a technika teljesen mindegy. Legyen szép, eredeti, szokatlan, vicces, figyelemfelkeltő, szemet gyönyörködtető, izgalmas, érdekes, vagy ezek közül csak az egyik. Létezik eszményi illusztráció? Számomra Sajdik Ferenc Gombóc Artúrja például egy tökéletes illusztráció. Valószínűleg fontos a párosítás, azaz, melyik szerzőhöz melyik grafikust társítják. Ön fiatal, ennek ellenére igen komoly nemzetközi sikereket ért el, rendszeresen dolgozik például a New Yorker magazinnak. Miben más ez a munka? Sokban nem különbözik az itthoni munkától. Egyszer szabad kezet kapok, egyszer konkrétan megmondják, mire van szükségük. Még azt se mondhatom, hogy az jelentős különbség, hogy csak e-mailben kommunikálunk, mert itthon is majdnem ugyanez a helyzet. Az biztos, hogy jobban megismertem az amerikai kultúrát az elmúlt években. Bizonyos tematikákban kérik fel vagy teljesen változatos? Készültek már illusztrációk Thanksgiving, Halloween és New York metróhálózata témakörökben, valamint sok tematikus képregényem jelent meg náluk, amikor a városra fókuszáltam. New York télen, a köztéri szobrok, a városban élő emberek, az állatvilág – King Kongot is belevéve. A legnagyobb léptékű munkám a magazin által szervezett The New Yorker Festival arculatát adó illusztrációm volt 2011-ben, ami a The New Yorker, Wired, GQ, Architectural Digest, Glamour, W, Golf Digest magazinokban volt látható egész oldalas hirdetésekben, valamint New York utcáin, a taxikon, a buszokon, a Times Square ledfalán és a fesztivál helyszínein háttérvetítésként. Még a Scissor Sisters is koncertezett a képem előtt! Ismeri, szereti ezt a zenekart? Igen, szeretem. Egy Depeche Mode talán még nagyobb örömöt okozott volna, de azért jól néz ki a portfóliómban az a pár fotó egy határozottan mainstream zenekarról a pixeles New York panorámámmal a háttérben. Van-e magyar illetve más példaképe, akitől sokat tanult? A tanáraimtól, mestereimtől sokat tanultam. Név szerint is hadd soroljam fel őket: Barczánfalvi Ferenc, Kovács Keve, Szekeres Ferenc, Pálfi György, Felvidéki András, Maczó Péter, Molnár Gyula, és a leghíresebb mesterem – aki valójában nem az, de mégis – Bányai István. Példaképnek tekintem gyermekkorom összes meghatározó mesekönyvének, rajzfilmjének és bábfilmjének alkotóit, de ez a névsor nagyon hosszú lenne. A leginkább meghatározó Reich Károly. Pontosan mit jelent a pixel-grafika? Nyilván a kérdés nem a pixel, illetve a vektor grafika közötti különbségnek szól, hanem a grafikai stílusnak, ami abból építkezik, hogy a pixeleket direkt láthatóvá teszi, felnagyítja – a videójátékok hőskorát idézve. Vannak ennek a műfajnak nagy gurujai, szakértői. Én csak a határán mozgok ennek az egésznek. Számomra ez csak egy formai megoldás, nem egy szemlélet. Bevallom nem is vagyok a rajongója ennek az irányzatnak. Talán egyetlen pixel-grafikával foglalkozó, vagy azzal illusztrált könyvem sincs otthon… a sajátjaimon kívül persze. A népi keresztszemes hímzésekkel nagyobb a rokonság. Na ilyenből viszont van kettő is! Több fogyatékkal élőknek készült kiadványban is „benne van a keze”. Szívügye a számukra való munka? Hogyan jöttek ezek a munkák? Mindkettő megbízás volt, de természetesen örömmel teljesítettem. Néha azért van rám szükség, hogy egy komoly témát kicsit befogadhatóbbá tegyek vicces képekkel. Ilyen volt például a Csimota kiadó Jogod van című könyve. Úgy tűnik bevált a recept, mert a könyv Magyarországon kívül megjelent Portugáliában, Lengyelországban és Franciaországban is, ahol a gyerekkönyves boltok kiemelten kezelték. Egy másik könyvben a Braille írást ötvöztük a domború pont karakterekből kialakított képekkel. A végeredmény egy homogén fehér könyv lett, amit tapintással és vizuálisan is befogadható. Milyen fajta szövegeket illusztrál legszívesebben? A humorosakat kedvelem különösképpen. Nem is nagyon szokott más műfaj megtalálni. Az íróknak, akikkel eddig dolgoztam, egytől-egyig nagyon jó humoruk van. Két díjat is ennek köszönhetek most. Szabó T. Annának is jó humora van? A Tatoktatokat öröm volt illusztrálni. Annával már dolgoztunk együtt előtte is, a Magvető és a Csimota kiadók által jegyzett Kerge Abc-ben rajzoltam a verseihez. A másik itthoni díjam Hohol Ancsa Juhhé, szemüveges lettem! című könyvéért járt, amiért Szép Magyar Könyv oklevelet kapott a Kolibri kiadó. És a többi író, akivel még dolgozhattam: Tóth Krisztina, Vig Balázs, Kiss Ottó. Nagyon jó névsor. Min dolgozik most? A Csimota kiadóval dolgozunk egy könyvön, közben éppen próbamunkát készítek egy másik kiadónak és a New Yorkernek új képregény készül. Van mit csinálnom szerencsére. 2016-06-20 Szabó Dániel Forrás: csaladhalo.hu