A gyerekkorod a nyolcvanas évekre tehető, ennek a korosztálynak meghatározó élménye volt a képregény, a Kockás, a Mozaik, a Pif… Mennyire hatottak ezek Rád? Hogyan emlékszel vissza?
Nagyon hatottak. Doktor Justice (így kiejtve), Rahan, Pif és Herkules, Vakarcs. Meg a Hahota Dargay képregényekkel és az Alfa Leonarddal. Lucky Luke (Willám Will) és Asterix képregények jugó kiadásban béna ékezetekkel… Imádtam mindet. Meg is van belőlük még sok. Őszintén szólva még a neveltetésemre is kihatott a műfaj. Teljesen rákattantam nagymamám Jézus élete című képregényére… Ebből következett a hittan, ministrálás, majd a szegedi piaristák. A rajzos vonalra csak a felsőoktatásban erősítettem rá.
Illusztráltál már verseskötetet (elég csak Szabó T. Anna: Tatok, tatok című könyvére gondolnunk) és prózát is (Kiss Ottó Lilliputi trónkövetelők). És persze a díjnyertes képeskönyved, a Juhhé, szemüveges lettem, aminek a szövegét Hohol Ancsa írta, vagy a Csókolom, pókmajom… Van-e különbség számodra? Van-e olyan műfaj, amit jobban szeretsz?
Nincs. Szeretem mindet. Azért nagyon komoly dolgok nem szoktak megtalálni, nyilván nem véletlen. Azt hiszem a lírázás az nem menne és nem is állna jól. Én se vagyok nagyon lírázós alkat. Szerencsés vagyok, hogy a legjobb írókkal, költőkkel dolgozhattam együtt, így eddig könnyű dolgom volt.
Nagyon jellemző, sajátos humorod van, kevés eszközzel jelenítesz meg komikus helyzeteket. Miből táplálkozik a humorod? Van valamilyen kedvenc könyved, íród, netán kedvenc filmed, tévésorozatod, amivel úgy érzed, különösképp rezonálsz?
Az unokatesóim szerettették meg velem az abszurd humort. Nagyon sokat voltunk együtt gyerekkorunkban. Nyaranta úgy 6-8 unokatesó volt az átlag létszám a nagyszülői házban. Valamiért a Holló Színház, a Laár Pour L’Art és a Monty Python volt a legnépszerűbb nálunk. Meg persze az alapfilmek: Csupasz pisztoly, Airplane, Top Secret, Brian élete, meg Erik, a viking. Ezeket betéve tudta mindenki…
Hogyan képzeljük el, hogyan állsz neki egy munka megvalósításának? Készítesz vázlatokat, vagy valami másból indulsz ki, például utánaolvasol a témának?
A pixeles képekhez vázlatolok, igen. Ha egy sport sorozatot csinálok, ahhoz általában szükség van egy kis utánaolvasásra, vagy inkább utánanézegetésre. Elég változatos a feladat, mikor milyen témát találok meg. Egyszer a futball szabályokat kell tanulmányoznom, máskor az Ikea belső építészetét, néha meg össze kell gyűjtenem a legmenőbb new yorki jazz klubokat. Most épp az amerikai esküvői hagyományokat ismertem meg jobban…
A rajzos illusztrációknál viszont szigorúan megtiltottam magamnak a vázlatolást. Addig nem érek papírhoz, amíg nincs a megfelelő rajzeszköz a kezemben. Merthogy általában a legelső rajz a legjobb. Abban benne van minden, amit meg akarok mutatni, és persze benne van a lendület, amitől él. Így fejben vázlatolok, majd ha már megvagyok az ötletekkel, jöhet a leképezés.
Mi volt az a könyv, az a munka, amire a legbüszkébb vagy? Mit láthatunk tőled a közeljövőben?
Próbálom úgy csinálni a munkáimat, hogy büszke lehessek rájuk. Majdnem minden általam illusztrált címből van néhány darab otthon. Ajándéktárgynak kiválók!
Nyilván a New Yorkerben megjelent képeim, képregényeim jelentik a csúcsot szakmailag. Olyan művészekkel vagyok versenyben például a pici fekete-fehér hasábközi illusztrációkért, mint Richard McGuire, Philippe Petit-Roulet, Laurent Cilluffo, Jacques de Loustal, Benoit Jacques és még sokan mások… Így amikor néha kizsűriznek egy-egy számból, mert más már feldolgozta az aktuális témát, még azt se mondhatom, hogy milyen bénát raktak be helyettem, mert mind zseniális. Erre talán lehetek büszke.
A közeljövőben lehet majd látni tőlem dinoszauruszokat képeslapokon a Két Egérben, a héten egy esküvős képsorozatot a New Yorkerben, tervben van egy könyv a Mórával, illetve egy egész friss dolog a Kolibrivel.
Mivel töltöd most a nyári hónapokat?
Futással, konyhaátalakítással, illusztrálással. A nyár végén még nyaralni is elmegyünk. Kicsit dolgozós lett ez a nyár, de nem bánom. Szabadúszóknál az az öröm, ha van munka.
Forrás: Csodaceruza/2015-08
|