Lackfi János jó társaságot gyűjtött össze Finy Petra Nini nénije köré. Először azokat veszem számba, akiket ismerek.
Kezdem mindjárt Máté Angi háromlábú lázával és ribizlis sünjével, akiket a Volt egyszer egy című kötetből ismerek. Aztán folytatom Zágoni Balázs Barnijával: a festett doboz története nekem is egyik kedvencem. Továbbá Lázár Ervin Mufurca a Manógyárból, vagy a tolmács nyúl és Mikkamakka. Csoda és Kósza két történetének kiváltképpen örültem, mert csak az első kötetet ismertük, most pedig kiderült számunkra is, hogy honnan ered Kósza neve. Örömmel ismertem fel Dragomán György divatborzát karikaborz alakban, nagy kedvencem ő is.
Újra találkoztam Mikulával, Miklya Luzsányi Mónika meséje ezúttal azt leplezi le, hogy mi közük van a zoknimanóknak a gombák bocskorához. Jelen van Nógrádi Gábor Gergője; a Szekrénymesékből a Birsképű Herceg, továbbá Csukás István Mirr Murrja, Döbrentey Ildikó Égből pottyant meséiből pedig a kék csokornyakkendő és zsiráf atyafi. Itt van még Bálint Ágnes Mazsolája (Kószával biztos szót értenek). Simon Réka Zsuzsanna Kalapúrja kedves történet arról, hogyan változik egy kalap rigófészekké. Arra különösen kíváncsi voltam, hogy mit válogatott be a szerkesztő a saját alkotásai közül. A nagy autómosást, amelyben a Dombontúli Bácsi autóját kőmorzsás péppel mossák le, aminek következtében kivörösödve ordít a tulajdonos… Olyan humor ez, ami edzi a szülőt.
Most pedig következzenek azok, akiket újonnan ismertem meg. A szerkesztő, Lackfi János itt is nagy segítségemre volt, hiszen a szereplők mind a négy csapatában voltak már ismerőseim. Lássuk!
Gyerekszoba és vidéke.
Az első három mese a láncmese és tréfás mese kategóriába tartozik, hozzák a népmesék megfelelő kategóriájának szintjét. Ezek mégsem a kedvenceim, a népmesék között sem, és ebben a kötetben sem.
Dávid Ádám Angyali ajándék című meséje olyan karácsonyi történet (egy falánk angyal saját gyantás hajszálaival pótolja egy hegedű hiányzó húrjait), amely nem leleplező, hangulatában pedig találó és igazán jól sikerült, kedves mese.
Vörös István Evéke nevű kisértetlányról és Loni nevű kislányról szóló történeteit megkedveltem.
Szabó T. Anna Egyszerű története a testvérek közti veszekedésről és békítésről telitalálat ”Így megy ez, mióta világ a világ. Igaz?” Olvassuk a mese végén, és az én válaszom: Igaz.
Dínók, sünök és más atyafiak.
Ebben a fejezetben az elején ismertetett kedvenceken kívül Jólesz György meséit említeném, kiváltképpen a Reggeli utazást.
Babák, babok, ehető házak.
Kiss Ottó két meséje közül a Hét babszem rövid, frappáns, jól ellenpontozza Mészöly Ágnes Babmeséjét, amelyben kislányok tapasztalják meg, hogyan lesz egy babszemből növény.
Kiss Ottó másik meséje pont olyan igaz, mint az, ahogyan a hét babszem mosogatásra késztette Géza bácsit: a virágokat meg kell énekelni versben ahhoz, hogy viruljanak.
Ez a mese pedig Kányádi Sándor Néma tulipán című meséjére rímel, amelyben arra kapunk választ, hogy miért maradt néma, azaz illattalan a tulipán.
Tamás Zsuzsa meséi épületekről szólnak, különösen a lépcsőház sárkánydíszeiről szóló meséje tetszett nagyon.
Királyfiak a kanapé alatt.
Ebben a fejezetben olvassuk Nemes Nagy Ágnes gyönyörűszép meséjét Ponty-királyról.
Pacskovszky Zsolt meséivel is először talákoztam, és igen nagy beleéléssel olvastam a hóemberről, aki nem akart elolvadni. Demény Péter karácsonyi meséje hótalan kolozsvári színtérrel, szintén izgalmas történet.
Jól sikerült Szakács Eszter meséje is, amelyben arról olvasunk, hogy a mesék olyan erővel bírnak, ami a bárányhimlő okozta pöttyöket is eltünteti.
Megkedveltem Tasnádi Emese dupla Vének nevezett manóját, aki a szökőkútról lefröcsköli az embereket, méghozzá bizonyos maga alkotta szabályok szerint.
Nem nyerték el a tetszésemet a burkoltan nevelő célzatú mesék: a csokievésről, tévénézésról, hisztiről, fogmosásról. És nem említettem olyan szerzőket sem, akiknek a meséit egyébként kedvelem, de pont ezeket, amelyek ebben a kötetben szerepelnek, nem.
Jó ötletnek tartom az oldalak tetején keretben álló figurákat, az én kislányom például ezek alapján választja ki, hogy melyik mesét szeretné hallani. De a teljes oldalt keretező sormintát funkciótlannak és a szemet zavarónak találom.
Az én képzeletemben Nini néni nem ilyen vénasszonyos, hanem egy sokkal színesebben, bolondosan öltözött, huncut mosolyú, nevető szemű valaki.
Nagyon jó meséskötet született. Érdemes beszerezni, egyrészt mert magyar szerzők meséit gyűjtötték csokorba, másrészt mert rövidek a mesék (ez az Egmont kiadó másik szempontja). Számomra azonban más ok miatt is nagyon hasznos volt ez a kötet: alkalmam volt több olyan meseírót megkedvelni, akit eddig nem ismertem, s velük bizonyosan bővül a könyvvásárlási várólistám.
Forrás: Könyvmutatványosok