(a kép nagyítható) A reggeli fölkelés és az óvodába való beilleszkedés mellett a zsenge gyermekek harmadik nagy problémája az esti lefekvés. Mozgékony, eleven csemeték nehezen törődnek bele, hogy rejtélyes okokból éjjel nem csinálhatnak semmit. Aktív gyermekek szerencsétlen szülei estéről estére kínlódnak a szinte lehetetlen feladattal, gyermekük elaltatásával. E célból komoly apparátust, mindenféle furfangos módszert alkalmaznak. A nehézségekkel Tatu és Patu is tisztában van, hiszen őket is lefektetik esténként. Egyszer azonban azt a feladatot kapják, hogy ők fektessék le keresztlányukat, a náluk is pöttömebb Emesét. Tudják, hogy nem lesz egyszerű, ezért alaposan felkészülnek a feladatra. Ez a könyv is a tudományos ismeretterjesztés paródiája, de nem a kisgyermekek képes enciklopédiáira emlékeztet, hanem inkább egy tudálékos prezentációra. Ezt a képzetet erősíti bennünk a lefekvés eseményeinek, Patu elalvás előtti időhúzásának folyamatábrája, mely roppant ötletesen ábrázolja, hogy az időhúzó praktikák az ébredés ötféle lehetőségéhez vezetnek. A skála a másnapi frissen ébredéstől a teljes másnaposságig vezet, vagyis a legrosszabb esetben Patu úgy ébred, mint egy robbantott mazsola. A kötet hasznos tanácsokkal szolgál a hálófelszerelés összeválogatása és az ágyvásárlás során követendő taktikai lépések ügyében is. A pedagógiai ravaszság azonban e kötetben is jelen van: minden mondata, minden képe az alvás körül forgolódik. Ha felolvassuk az alvás módszertanáról szóló rövid eszmefuttatásokat és a közéjük szőtt álomleírásokat, a gyerkőc gondolatait az alvás felé tereljük, csak elfárad és elalszik végre. Ha mégsem, akkor jöhet a könyv belső borítójáról a világ legbutyutább meséje. Tutira bejön. És igen, végre Emese alszik! (Vajon mit álmodhat?) Vele alszik Tatu és Patu, a két mesélő is…