A Bajzáth Mária által szerkesztett, kiváló Népmesekincstár sorozat ezen darabja igazi hiánypótló: nem csupán a magyarországi zsidó közösség számára hasznos gyűjtemény, ahol a zsidó kultúra és hagyomány darabjai tovább élnek, átöröklődnek, de mindenki számára élvezetes, hasznos olvasmány a zsidó meséket, legendákat és történeteket magában foglaló kötet. Herbszt László illusztrációi, a könyv dizájnja lenyűgözőek, világszínvonalúak, méltó társai a szövegnek.   mazsihisz.hu   Ilyen ritka szép zsidó mesekönyvet még nem láttunk   Páratlanul gyönyörű külső és ritka gazdag tartalom – ezzel az egy mondattal jellemezhető A rabbi és az oroszlán című meseválogatás, amely  idén májusban került a boltokba, és remélhetőleg olyan jól fogy, hogy már számos helyen után kellett rendelni belőle.   A Bajzáth Mária által válogatott, és Herbszt László különlegesen szép rajzaival illusztrált kötetnek szerintem ott a helye  minden kisgyerekes zsidó család könyvespolcán. Garantálom, hogy a 70 mesét, legendát és csodás történetet tartalmazó könyv a gyerekek kedvence lesz, sőt, a felnőttek is sokat tanulhatnak majd belőle.  Figyelem, ez a kötet az otthoni könyvtár kötelezően beszerzendő darabja! Ilyen zsidó mesekönyv ugyanis évtizedek óta nem jelent meg Magyarországon. Bajzáth Mária 15 fejezetben 15 nagy téma köré csoportosította a szövegeket, ezek fejezetenként a következők: 1. Bölcs zsidók; 2. Igazi kincsek; 3. Élet-halál; 4. A Mese és a mesemondó; 5. A hit és az ima ereje; 6. Mesék Dzsuháról; 7. A rabbi és az oroszlán; 8. Miértek és hogyanok; 9. Állatmesék; 10. Hazugságok; 11. Ólom és méz; 12. Lelemény, ravaszság; 13. Menny és pokol; 14. Család; 15. Varázslatok és átváltozások.   A puszta címekből is látszik, hogy a történetek az élet szinte minden szegmensét lefedik. Megtudhatjuk a mesékből, hogy habár a hallgatásáról ismerszik meg a bölcs, nem mindenki bölcs, aki hallgat; rájövünk, hogy az Örökkévaló ott lakik, ahová beengedik, és mesebeli választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a Mindenható miért teremtett bolondságot a földre. Ha pedig végeztünk a kötettel, levonhatjuk a következtetést ezzel a régi zsidó közmondással: Isten azért teremtette az embert, mert szereti a mesét. A kiadvány megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK), és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ), szakmai partnerként működött közre a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola és a BZSH Scheiber Sándor Gimnáziuma.     Kácsor Zsolt   A körülmetélés meséje A kötetben hetven írás található – azért éppen ennyi, mert a zsidóság számára a hetven különleges, kiemelt szám (a hagyomány szerint a Tórának, magának a legszentebb szövegnek is hetven [értsd: nagyon sok] arca van). A meséket Bajzáth Mária mesepedagógus válogatta, akinek munkáját – a Balázs Gábor eszmetörténész által írt előszó szerint – a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola és a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola judaisztikai tanárai és szakértői segítették. A felhasznált irodalom 24 műből álló jegyzékéből az látszik, hogy Bajzáth Mária mély merítésből dolgozott. Ez a zsidó mesekönyv annyira szép kívül-belül, hogy reménytelen vállalkozásnak tartom leírni és jellemezni – inkább tessenek elmenni a boltba, vegyék kézbe és nézegessék. Bele fognak szeretni, és remélem, meg is veszik. Nemcsak gyönyörű, de igen sokat lehet tanulni belőle, ez fontos jellemzője. Márpedig a zsidó hagyomány, a komolyan vett mindennapi zsidó élet egyik legfontosabb pillére éppen a folyamatos tanulás, önművelés és ismeretszerzés. Ennek az élethossziglan tartó tanulásnak megvannak a maga elsődleges irodalmi-vallási forrásai (a Tóra, a Talmud, a Misna és így tovább), de ha van kisgyerek odahaza, akkor feltétlenül érdemes beszerezni ezt a könyvet is, mert a gyerek imádni fogja – tapasztalatból mondom. Ráadásul ez a meséket, legendákat és történeteket tartalmazó válogatás legalább annyira élvezhető egy felnőtt számára, mint egy gyereknek. A kötetben hetven írás található – azért éppen ennyi, mert a zsidóság számára a hetven különleges, kiemelt szám (a hagyomány szerint a Tórának, magának a legszentebb szövegnek is hetven [értsd: nagyon sok] arca van). A meséket Bajzáth Mária mesepedagógus válogatta, akinek munkáját – a Balázs Gábor eszmetörténész által írt előszó szerint – a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola és a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola judaisztikai tanárai és szakértői segítették. A felhasznált irodalom 24 műből álló jegyzékéből az látszik, hogy Bajzáth Mária mély merítésből dolgozott. Szerepel kútfői között az Országos Izrae­lita Tanítóegyesület kiadásában 1940-ben megjelent, Komlós Aladár és Vihar Béla által jegyzett Zsidó mesék és elbeszélésektől kezdve az Ortutay Gyula által 1964-ben szerkesztett, A kék szarvas. Perzsa, arab, török, héber mesék című Móra-kiadványon át Martin Buber magyarul 2006-ban az Atlantisznál kiadott Haszid történetek című művéig még sok kincsestár. A hetven darab mesét Bajzáth Mária tizenöt nagyobb blokkba csoportosította. Hadd soroljam föl ezeknek az etapoknak a címét, mert ebből képet kaphatunk a könyv szellemiségéből: Bölcs zsidók; Igazi kincsek; Élet-halál; A mese és a mesemondó; A hit és az ima ereje; Mesék Dzsuháról; A rabbi és az oroszlán; Miértek és hogyanok; Állatmesék; Hazugságok; Ólom és méz; Lelemény, ravaszság; Menny és pokol; Család; Varázslatok és átváltozások. Mind a tizenöt blokk címe alatt olvasható egy-egy mottó is, egy-egy zsidó közmondás, amelyek közül ez a kedvencem: „Isten azért teremtette az embert, mert szereti a mesét.” S milyen hihetetlenül gyönyörűek e mottók alatt Herbszt László illusztrációi! (Ha nem tartanám barbárságnak egy könyv feldarabolását, legszívesebben kivágnám némelyik rajzát a kötetből, hogy bekeretezve fölakaszthassam a falra.) A válogatás egyik erénye, hogy habár a szövegekben számos jiddis vagy héber fogalom felbukkan a vallásos zsidó élet alapvető szókészletéből, a gyűjtemény mégsem válik vallási „kisokossá”. Nem teng benne túl a „taníthatnék”, nem didaktikus, hanem meghagyja ezeket a meséket annak, amik: erkölcsi tanulságokat, hétköznapi igazságokat tartalmazó kalandos elbeszéléseknek, amelyek történetesen zsidó közegben játszódnak. Mindössze két negatívumot azért mondanék, egy esetleges második kiadás esetén nem ártana ezeket megfontolni. A szerkesztő helyében minden egyes mese végére odaírtam volna az eredeti megjelenés helyét, és ha van, a fordító nevét is – tudom, hogy bizonyos filológiai adatok szerepelnek a felhasznált irodalmak jegyzékében, de azért például egy Benedek Elek-féle gyűjteményből való átvételt az adott mese szövegénél is jelezni illene. Ennyivel tartozunk a nagy magyar mesegyűjtőknek. A másik egy apróság: nem ördögtől való gondolat egy címen változtatni, ha az nem hangzik túl izgalmasnak – ezt megint csak saját tapasztalatból mondom. Mert például A körülmetélést megtiltó rendelet és Jehuda Hánászi rabbi születése című mesét eddig egyszer sem sikerült fölolvasnom az ötéves lánykámnak. Ezt ne olvasd, úgysem lesz jó, mondta kapásból, amikor meghallotta a fura címet. Van benne igazság. Forrás: Élet és Irodalom