"Őszintén, kinek ne jutott volna már eszébe, hogy vajon mit tenne, ha ő lehetne a nagyhatalmú boszorkány vagy varázsló, esetleg tündér vagy királyfi, sárkány vagy griffmadár…?!?
Bevallom, bennem is felötlött a gondolat, és addig-addig fűzögettem keresztül-kasul fantáziafonalaimat, mígnem kikerekedett belőle egy történet, s hol máshol, mint a számomra oly vadregényes magyar tájon: a Bükkben. Mivel azonban nem tudtam megszabni a mese és valóság határvonalát, a főszereplő gyerekek is más-más képességűek lettek: Borsika bűbájossá változott, míg Bendi a szokásos, játszani vágyó kisfiúként van a történetben jelen.
Az őshonos állatok és a mesebeli lények az izgalom fokozása mellett azért sok érdekességre is felhívják a figyelmet, és a varázsrigmusokkal megismertetett gyógynövények hasznos tanácsokkal is szolgálnak az értő füleknek." (Tölgyesi Lívia)
tclang.blog.hu
A történet alapötlete (a bükki boszorkányokkal) egyedi, plusz pontot érdemel a helyszínválasztás, a szereplők hitelesek, a kamasz szerelmi szál aranyos, a varázsvilág érdekes, annak szabályai, határvonalai azonban néhol bizonytalanok, illetve akadnak a könyvben kisebb hibák, a végén pedig elvarratlan szálak, amelyek alakulásáról szívesen olvasnék egy következő kötetben.
A történet Szilvásváradon, azon belül is Fekete-sáron játszódik napjainkban. Borsika, a tizenhárom éves kamaszlány és öccse, a hétéves Bendi nagymamájukhoz utaznak a nyári szünetben. Csakhogy a nagymamájuk, Lukrécia nem egy hétköznapi asszony, hanem egy boszorkány. Ráadásul a különleges képességek kiütközhetnek a család nőtagjain. Borsika pedig olyan dolgokat kezd látni, amit más nem. Kalandok sora veszi kezdetét, miközben mesékből ismert lények elevenednek meg a regény lapjain: jó és gonosz boszorkányok, sárkányok, táltosok, kéregmanók, vizenyős manók, levéltündérek, fátyolkák, griffek, ördögök, valamint beszélő állatok és növények.
Borsika ösztönösen használja erejét, habár nehezen fogadja el, hogy ő is boszorkány. Varázsereje megismerése közben a szerelem is megérinti: gondolatai gyakran tévednek a rejtélyes Szaniszló felé, akit egy kalamajka után ismer meg.
Bendit csak a foci érdekli, na meg hogy édesapjának tett ígéretét betartva, megóvja nővérét a bajtól. Próbál férfiként helytállni, ha viszont túl nyugodtan telne a napjuk, felbosszantja Borsikát.
Lukrécia egy szeretnivaló, kissé habókos nagymama. Az események előrehaladtával bepillanthatunk a múltjába, ugyanakkor lényeges régi történésekről nem lebben fel a fátyol.
Lukrécia antagonistája Gomoly, aki hol el akarja pusztítani Borsikát, hol pedig a gonoszak oldalára állítani.
Vajákos Fülöp (az ízes beszédével) és a boszorkányok segítői üde színfoltjai a történetnek, illetve a kedvenc szereplőmmé avanzsálódott Szaniszló is.
Habár a jellemekben nagy változás nem figyelhető meg, a karakterek erősek, beszédstílusuk alapján is könnyen elkülöníthetőek, noha az affektálás helyenként zavaró.
"– Mámi, te miért vesződsz ezeknek a növényeknek a gyűjtésével, szárításával, és a kenőcskészítéssel? Nem lenne jobb, ha a sok fáradságtól megkímélnéd magad, és lemennél a gyógyszertárba, ahol megvehetnéd a gyógyszert? – tette fel a kérdést, a városi gyerek logikáját követve, Bendi.
Lukrécia annyira megdöbbent ezen a kérdésen, hogy még a haja is égnek állt hirtelen, és rézkígyó-tincse is felágaskodott. Még hogy ő gyógyszertárba?!?"
Az írónő nem titkolt célja a könyvvel, hogy megismertesse a gyerekekkel a növényeket, közelebb vigye őket a természethez, ezt szolgálja a nagymama és lányunokája gyógynövénygyűjtése, a különböző bajok, sérülések gyógynövényekkel történő kezelése. Ezek a leírások megtörik a cselekmény lendületét, ugyanakkor az olvasók hasznos információkhoz jutnak belőlük. Néha olyan érzésem volt, mint ha két könyvet olvasnék: egy növénytanról szólót és egy fantasyt. A kalandok változatosak; akad köztük kevésbé izgalmas, de olyan is, ami sodró lendületű, és horror elemeket tartalmaz.
A könyv borítója megkapó, igazán passzol a meseregényhez, sokat elárul róla. A keménytáblás borító belső oldalait egy, a Bükk-fennsíkot ábrázoló térkép díszíti, ami segít a helyszínek beazonosításában. A belív betűi zöld színűek és enyhén cirádásak, a fejezetek címe mellett pedig a hozzá tartozó egység tartalmához illő grafika kapott helyet. Manapság ritkán található lábjegyzet a lapok alján, ezért kifejezetten örültem neki, ennek köszönhetően az olvasók megismerhetik a nevek és a ritkán használt szavak jelentését.
Tölgyesi Lívia szókincse gazdag, fogalmazásmódja választékos, a meseregény nyelvezete a régi népmeséket idézi, ezért inkább a kamaszok vagy a boszorkányos történetekre szomjazó felnőttek találhatják meg benne számításaikat.
Tölgyesi Lívia tanár, író és erkölcstannal mélyen foglalkozó szakember a tanítás és a tudományos munka mellett már a harmadik gyerekeknek szóló meseregényét jelenteti meg. Mostani könyvének címe: Bükki bűbájosok, amely a Bükk-hegység valós erdeibe helyezi a mesés, sőt, szó szerint varázslatos kalandokat. Az akciódús meseregényt 10-14 éveseknek szánta.
A főszereplők - a hétéves Bendi és a 13 éves Borsika - valóságként élik át a sárkányok, manók, tündérek, griffek, no és egy bűbájos nagymama világát, keresik a varázsvirágot, találkoznak a gyíkfivel, és próbálnak úgy viselkedni, ahogy egy mai jó gyerekhez illik.
Részlet a meseregényből:
A varázsvirág ereje segít-e, vagy el vele?
Szalagos Lukrécia kihasználva, hogy unokái most nincsenek vele, gyorsan leszaladt a pincébe. Mihamarabb az üst alá a k a r t gyújtani, hogy lássa a jelent és a jövőt. Mindenekelőtt egy darabka különleges, zöldeskéken világító kristálykövet süllyesztett az előkészített friss forrásvíz mélyére. Szerette az akvamarint, amely a bátorság köve volt. Nyugtató hatása miatt használta most, és mert… mi tagadás, enyhíteni akarta saját félelmeit. Összekapkodott néhányat a nap növényei közül, egy kis angyélikát, vérehulló fecskefüvet, borókát és egy kis szárított fagyöngyöt, és mindet a hideg forrásvízbe dobta.
Nem telt el öt lepkecsapásnyi idő sem, már fortyogott is a kondér tartalma, és hamarosan sötét sárga füst áradt belőle, majd a rotyogást alulról megvilágító kő fényétől elütőn, tűzvörös habból sárkányfodor kelt életre a gőzben, tekergőzve, helyét keresve. Lukrécia éppen hátat fordított, mert egy kis tégelyt keresgélt, amelyben frissen készített beléndekkencét tárolt, pont az ilyen esetekre, így nem látta, csak furcsa érzése támadt. Minden átmenet nélkül tintakék, bűzös légbuborékok lepték el a vörösen izzó habból összeálló testképet, amely sötét tajtékot vetett az üst felett. Fényes fémes orrforma bukott fel a fortyogó vízből, és bökött nagyot a fodor farkán… az visszacsapott, a sötétszín buborékok egyként pukkantak szerteszéjjel, förtelmes bűzzel árasztva el a helyiséget… a rémes lénylátvány szertefoszlott.
- Hát igen! - ugrott fel szalagját igazgatva Lukrécia a hétlábú székre, és a stelázsin álló tükörben megpillantotta önmagát. Azonnal szóba is elegyedett tükörképével.
|