Az Ünnepelj velünk! ezúttal az ovis ünnepkörre fűzi fel a történeteket. Az ünnepeket pedig minden gyerek várja. Ilyenkor felülemelkedünk a hétköznapokon, tudatosabban kezeljük a rendelkezésünkre álló időt, figyelünk kifelé, figyelünk befelé, és ami a legfontosabb, közös, a hétköznapokon túli élményeket, tapasztalatokat szerzünk. Az első mese a szüreti mulatságról szól. Dani nagymamája vendégül látja a kis csoportot: lovas kocsival érkeznek a faluba, megtanulhatják, hogyan kell a diót leverni a fáról, a lányok taposhatnak szőlőt, kiderül, hogyan lesz a gyümölcsből must, bor, vagy éppen mazsola, sőt, egy óriási üstben még igazi szilvalekvárt is főznek hőseink. A szülinapos mesében Zsófi lesz először hétéves a csoportban. Ez a történet róla szól. Van torta és jókívánságok, és nagyon helyes, ahogy az óvó néni minden egyes gyertya meggyújtásánál elmondja, mi történt Zsófival egy-két-három… évesen. Ez egy rendkívül fontos és szerethető pontja a gyűjteménynek, hiszen pont ezért találó és népszerű Vadadi Adrienn mesevilága. Az óvodás korú gyerekek szeretnek magukról történeteket hallani! Hiszen pont az óvodás korban kezd az identitásuk kialakulni, amit a gyerekek éppúgy, mint a felnőtteknek, valamilyen narráción keresztül tudnak megragadni. A Márton-napi történetek megint irtó helyesek! Ilyenkor az összes család együtt ünnepel az óvodában, ami önmagában szokatlan a hétköznapokhoz képest. Ám ami még ennél is izgalmasabb: mindezt este, sötétben teszik! A gyerekek, mint minden ünnep alkalmával, nagyon izgatottak. Megghallgatnak egy csodálatos mesét három királyfiról és a fény erejéről, aztán megindul a lámpásos felvonulás. Itt ugyan akadnak még izgalmak, de ízelítőnek itt most legyen elég ennyi. Mikulásra már elég idő telt el szeptember óta ahhoz, hogy a gyerekek érezzék, jól vagy inkább rosszul viselkedtek-e egymással. Így vannak, akik teljes nyugalommal, belső harmóniában várják az ünnepet, és van olyan lurkó is, akiben egyre fokozódik a feszültség, mert nem patyolattiszta a lelkiismerete. Ebben a történetben az egyik kedvenc ovisom, a zsivány Peti lelkitusáját ismerhetjük meg. A karácsonyra való készülődés során a gyerekek hétköznapjai megváltoznak. Adventkor elpakolják a játékokat, és mind együtt játszanak. Betlehemeznek, mézeskalácsot sütnek, gyertyát gyújtanak, postát kapnak az angyaloktól, sőt napról napra végigkövethetik egy kis asztalon lemodellezve, ahogy Mária és József egyre közelebb érnek Betlehemhez. Ebben az időszakban megáll az élet, és mindent elönt a gyermeki szeretet. A farsang már egész más! Ilyenkor még a dadus és az óvó néni is mindig túljárnak a gyerekek eszén, pont ezért különösen nagy élmény a gyerekeknek, hogy a rend és fegyelem képviselői fordulnak ki olyannyira magukból, hogy a mese végére tőlük ihletet merítve kergetik el együtt a hideg telet. A torkos csütörtök igazi ovisoknak való ünnep. A gyerekek nem ismerik annyira az önkontrollt, mint a felnőttek, így ezúttal inkább az óvó néni és a dadus vehetne példát a falánk Petiről…   Március 15-ei mese nagyon vicces. Először azt gondoltam, meglehetősen nehéz, már-már lehetetlen feladat egy nemzeti ünnepet interpretálni egy ovis csoportnak. De a most is nagyon leleményes óvó néninek sikerül egy vicces kis szerepjátékot lebonyolítani: egyszer csak eltűnik, és a csoport arra lesz figyelmes, hogy egy másik óvó néni zsarnoki uralma alá akarja gyűrni a csoportot. Iszonyat vicces, ahogy a kis huszárok kirobbantják a forradalmat!!! A húsvét tojáskereséssel, az anyák napi tigrisbukfenccel, egy teljesen szokványosnak induló nap pedig fergeteges cirkuszi bemutatóval végződik. Sőt, pünkösdkor előbb-utóbb mindenki király vagy királynő lesz, végül pedig eljön a tarkabarka nap, amikor a gyerekek búcsút vesznek az óvodától, és ami a legfájdalmasabb, szeretett óvó nénijüktől és dadusuktól. A tiszta szívű Lea szeretete, őszinte kötődése olyannyira megható, hogy FIGYELEM!!! óvodai dolgozók, pedagógusok és érzékeny szülők csak saját felelősségre próbálják hangosan felolvasni a történetet! A kötet végére már teljesen beleolvadtam a kis csoport meghitt hétköznapjaiba. A közeg mindig meghitt, barátságos, az óvó néni mindig nagyon empatikus és találékony. Mind gyerekként, mind szülőként legalább minimum fele ilyen jó óvodás éveket kívánok mindenkinek! A mesék végére érve elszállt minden aggodalmam a gyerekem intézményesülésével kapcsolatban, sőt nekem is kedvem támadt újra óvodásnak lenni! A megható történeteket Pásztohy Panka színes-kedves képei díszítik.