A Török egyébként az osztályfőnökünk, aki egyben – sajnos – töritanár is. Mindkét feladatát rettentő komolyan veszi, és megszállottan gyakorolja. Amúgy Török Ernőnek hívják, ezért is lett a gúnyneve Törött Ernyő, meg azért is, mert kissé roggyantan jár, és jobbára a földet fürkészi a szemüvege mögül. Azt hiszem, abban reménykedik, hogy az iskolai folyosó egyik repedésében valamilyen kora középkori leletre bukkan, például aranyozott ivóserlegre vagy hasonlóra, és ezzel végre feladhatja a tanári pályafutását a kényszerűségből otthagyott régészi karrier kedvéért. Azt mondják, kábé húsz évig túrta a földet valami erdőben, mert az volt az elképzelése, hogy talál egy rakás régi követ, bár azt hiszem, ezeket inkább romoknak és falmaradványoknak szokás nevezni. De az iskolánk csak tíz éve épült, ezért aranyozott ivóserlegre esélye sincs Ernyőnek, bár néha elrejtünk egy-egy ősinek tűnő csontot a tanári asztal alatt, ami előző nap még valakinek a tányérján hevert a vasárnapi ebéd után. De Ernőt nem lehet átvágni, ehhez ő túl jó szakember. Simán megkülönböztet egy tegnapi sültcsirke-alsócombot egy pár ezer éves lábszárcsonttól. Ehhez még a szemüvegét sem kell feltennie, amúgy sem nagyon találja soha. Ernővel az a baj, hogy nagyon sértődékeny. Egy fanatikus régész, akinek az egyik szobája otthon könyvvel, a másik pedig leletekkel van tele. Hogy hol alszik, az rejtély, és az alkatából ítélve enni sem nagyon szokott. Én néha sajnálom amúgy, mert egy picit engem is érdekel a régészet, főleg a kardok meg a régi íjak, nyilak és pisztolyok. Azok azért nem semmik! Persze viccesek is, szóval nem igazán precíziós cuccok, de akkor is tök jól néznének ki a szobám falán. A modern, műholdas régészeti kutatások is izgalmasak, mert ahogy fejlődik a technika, újabb és újabb ősi dolgo bukkannak elő a föld meg a víz alól. Nem nagyon szoktam erről beszélni, de van otthon néhány komolyabb törikönyvem. A bandánk, ami év elején alakult az osztály legjobb fejeiből, nem nagyon díjazná ezt. A vezérünk Marci, az egyik legvagányabb srác az egész suliban, és mostanában én vagyok a legjobb barátja. Rólam szokott házit másolni, engem hív föl, ha van valami, meg minden. Persze minden fiú szeretne a legjobb barátja lenni, de ő megmondta, hogy a csapatunkba pont elég öt ember. Mi ketten, és még három fő. Aki bekerül, az viszont ki is kerülhet, úgyhogy jó, ha az ember betartja a szabályokat. A csapat szabályait Marci hozza, meg én is részt veszek benne. Legalábbis szoktam javaslatokat tenni. Van egy füzetem, abba el is kezdtem mindent felírni, de Marci a múltkor kiröhögött, hogy minek írom le, mi van, ha holnap megváltoztatja valamelyiket, és akkor kezdhetem az egészet elölről. Úgyhogy csak otthon, magamnak írtam le. Mert engem tényleg szórakoztat az ilyesmi. És ha már itt tartunk: Marcinak ugyan nagyobb a bicepsze, én viszont jobban gördeszkázok. Neki persze jobb a dumája, és a lányok is be vannak ájulva tőle. Engem ők nem érdekelnek, egyedül Petra, aki még véletlenül sem a szerelmem, hanem a gyerekkori barátom, mert már oviba is együtt jártunk. Petra nem szereti Marcit, és ezen a múltkor nagyon összevesztünk. Szerinte Marci nincs rám jó hatással, de ez a mondat pont úgy hangzott, mintha az anyukája szájából vette volna ki, és szerintem ez is történt. Úgyhogy megmondtam neki, hogy szálljon le rólam, mit okoskodik, nekem sem tetszenek az ő barátnői, például Luca és Fanni kifejezetten rossz hatással vannak rá. Erre teljesen vörös lett a feje, és azt kiabálta, hogy mondjak egy konkrét példát, és én meg is tettem. Bár lehet, hogy nem kellett volna azt mondanom, hogy mióta úgy öltözik, mint a barátnői, pont úgy néz ki, mint egy két lábon járó hurkapálcika vagy szívószál. Ezen tényleg nagyon felhúzta magát. Valami olyasmit mondott, még mielőtt sírva fakadt, hogy én meg egy igazi „Marci kettő pont nulla” vagyok, de már az eredeti is annyira gáz, hogy kár utánozni. Szóval összevesztünk, de nagyon. Hova is akartam ezzel kilyukadni? Ja, igen. Csak oda, hogy Törött Ernyő, alias Török Ernő pont engem szúrt ki aznap, hogy feleljek, de nem készültem, mert előző délután Marcinál bütyköltük a bicaját. Ezért Ernyő rám tukmált egy kiselőadást egy általam szabadon választott témából. Javasolni akartam neki, hogy adjon inkább egy egyest, azon hamarabb túl vagyunk, de anyáék szeretik, ha jóváteszem a hibáimat, és úgy gondoltam, okosabb elkerülni a balhét. Majd összeollózok valamit a netről meg a könyveimből. Végül is nem utálom annyira a törit, még ha ez nem is nagyon látszik rajtam. VISSZA A KALANDREGÉNYHEZ>> vissza a kiskamaszok sorozatához