1. Marci és a lányok
Itt jön Marci - hangzik a mese első mondata, és máris előttünk áll egy igazi kisfiú, lapáttal, homokzóvödörrel, kisautóval felszerelkezve. Ő a világon a legerősebb és legügyesebb gyerek.
Csakhogy a lányok nem akarnak odafigyelni rá - vajon mit kell tennie, hogy mégis vele foglalkozzanak?
2. Marci dicsekszik
Itt jön Marci - hangzik a mese első mondata. Marci nagyon erős és bátor. De mi történik, ha az egyik nagyhangú kisfiú összeakad a másik dicsekő bajnokkal?
Akkor bizony Marci és Bence között vége-hossza nincs a füllentésnek - amíg meg nem ugatja őket egy hatalmas kutya, és haza nem szaladnak, hogy jól beuzsonnázzanak…
Marci ovis korú, bátor, erős gyerek - legalábbis az szeretne lenni. Barátaival a játszótéren találkozik, ahol aztán vicces párbeszédekbe, képzeletbeli kalandokba keverednek.
Ole Könnecke, német illusztrátor, képregény-rajzoló a gyerekkorát Svédországban töltötte. Apja a német Lakáskultúra skandinávügyi újságírója volt, így a minimalista dizájn alapjait jó korán magába szívhatta a kis Ole. Ráadásul Svédországban a képregény sokkal menőbb volt, mint Németországban, ő pedig falta a képregényéket, a rajzfilmeket: jöhetett Disney, a Popeye, Sempé és Goscinny, és persze az amerikai filmek Stannal és Pannel, meg a többi humoros, karikaturisztikus alakkal. Elég hamar arra jutott, hogy történeteket akar elmesélni, viszont az nála soha nem vált el, hogy szóban vagy képekben mesél. Amit kiötölt, azt rögtön látta is maga előtt, így a szövegei filmszerűek, pergőek, és mindig saját maga alkotta képek is kísérik.
Könyveiben mindig a kicsi, a gyerek az okos, a talpraesett, a nagy, a felnőtt az ügyetlen, sokszor irigy vagy önző alak, akinek a hibái nagyon is látszanak. A „rossz” emberi tulajdonságok nála egyáltalán nem negatívak, hanem természetesek és viccesek. Ettől felszabadító a könyveit olvasni: nem kell tökéletesnek lennie senkinek, mert úgy szeretetreméltó, ahogy van: a félelmeivel, a hencegéssel, a mohósággal. Mindent mindenki a vicces, szinte groteszk túlzásig csinál - így mindenféle direkt kioktatás nélkül látjuk magunkat is kívülről.
Hogy jön ez ki egy olyan alig pár soros mesekönyvben, mint a Marci-sorozat (németül Anton) kötetei?
Úgy, hogy Marci jön, és rögtön, már az első mozdulatával - akárcsak a képregényhősök - karakter. Egyszerre aranyos, de közben - már óriási kalapján is látszik - hősnek képzeli magát: erős, bátor és szupermenő akar lenni.
Dicsekszik, bütyköl, és vágyik rá, hogy odafigyeljenek rá, hogy ő legyen a középpontban. De ettől nem idegesítő, hanem épp ellenkezőleg, még aranyosabb lesz, mert mindezt az író finom iróniával jeleníti meg. Egészen egyszerű dolgokat csinál: kimegy a játszótérre, találkozik a barátaival, és kész! Mégis mindig történik vele valami, hiszen jó élénk a fantáziája. Marci így lesz egyszerűen az, ami lenni akar: lehengerlő!
A Marci-könyveket Hollandiában, Észak-Rajna Vesztfáliában Év Könyve díjjal jutalmazták.
|