pagony.hu   Mókuska, mókuska, felmászott a fára. Leesett, leesett eltörött a lába.. Óhatatlanul ez a mondóka jutott eszembe a legújabb Axel Scheffler könyv kapcsán. A Mókuspapa, gyere haza! egy nagyon kedves történet, egy bajba jutott állatról, akit egy hatalmas vihar sodor el fészkéből, a családja mellől. Szegény elalélt jószágra egy testvérpár talál rá. Hazaviszik, meggyógyítják és ahogy egy gyermekhez illik, a legjobb szándékkal kezdenek el játszani vele, azt gondolva, hogy az neki is jó. Babaruhát húznak rá, babkocsiban tologatják, a kedvenc rajzfilmjeiket mutogatják neki a tévében, és a legjobb falatokkal kínálják. De a szegény kis állat nem lelkesedik a játékbaba szerepért, tévénézés helyett inkább alszik, és a Nutellából sem kér, hiába mogyorós. A gyerekek végül apukájuktól kérnek tanácsot, aki megbeszéli velük, hogy vissza kellene engedni az állatot a szabadba. Igen ám, de először is meg kell találni a mókus lakhelyét, aztán fel kell juttatni valahogy a gyenge állatkát a fára. Egy távcsővel keresik meg a Mókuska családját, a búslakodó mamát és kicsinyeit. Majd egy távirányítós játékrepcsi segítségével, felröpítik az állatot a családjához. A boldog mókusok egy nagy közös mogyorózással ünneplik meg a szerencsés hazatérést. Mondanom sem kell, hogy a képi világ a megszokott Axel Scheffler-féle vagány harmónia. Jellegzetes, jól ismert, karakteres figurái mosolyt fakasztanak és a böngészősen gazdag illusztrációk önmagukban is beszédesek. Azonban a verses történetmeséléssel válik tökéletesen kompakttá ez a kis könyv. Humora van, tanulsága van, ritmusa van, könnyen lehet azonosulni a szereplőivel. A szöveget Papp Gábor Zsigmond fordította, aki nagy tapasztalattal brillírozik a Julia Donaldsonos - Axel Scheffleres világban, hiszen ő fordította a sok-sok felejthetetlen történetet, a felejthetetlen sorokat, A Graffalót, A legcsinosabb óriást, Bot Benőt, vagy a Tölgyerdő meséit... A gyerekek imádják a verses meséket. A ritmus és a rímek segítenek abban, hogy a történetek belekússzanak a gyerekek fejébe, és eleinte meghallgassák, majd néhány olvasás után már maguk "olvassák fel" a könyvet... Jellegzetességei ezeknek a meséknek, hogy mindig van bennük egy morális ív, egy tanulság. Eljut valahonnan valahová. Ezúttal az embergyerekek megtapasztalják, hogy hogyan kell gondoskodni egy kis állatkáról és, hogy hogyan lehet együtt élni a vadállatokkal... A Mókuspapa tuti nagy kedvenc lesz, minden ovisnak és felnőttnek segít beszélgetni az állatokról, a környezetünkről, a környezeti nevelés legfontosabb kérdéseiről. Legyetek igazi állatbarátok!   Részlet a mesekönyvből: – Pszt, gyerekek! – mondta apa, S a rádiót feltekerte. A hírekben épp bemondták: Vihar készül aznap este. – Jó buli lesz! – mondta Tóni, Mert a vihart úgy szerette. Mókuséknál nincs rádió, Készülnek a vacsorára. – Jaj, de uncsi, megint dió? – Morgott a két srác magába’. Evés után mókuspapa Rágyújtott egy jó pipára. Hirtelen az ég megdörrent, Félve ültek mind alatta, Eső szakadt, vad szél tombolt... ...s mókuspapát elragadta!   Dúlt a vihar egész éjjel, Tóni, Móni összebújtak, Úgy figyeltek izgatottan, Amíg csak el nem aludtak.