Egy történelmi alapokon nyugvó, de az alkotói képzelet által kiegészített, kalandos, modern történetet, ami bővelkedik harcokban, szerelemben, ármánykodásban és megszólítja a mai gyerekeket. Ebben segítségére vannak Sajdik Ferenc, az élő klasszikus, mindig humoros rajzai is. A lovagnak készülő fiúk egész biztosan élvezni fogják, ahogy a hercegnő-lelkű lányok is. Hogyan menti meg a kis László gyerekkorában Máriát a medvéje segítségével? Milyen egy hollókból álló fekete sereg? Hogyan irányítja Cillei Ulrikot a Kígyókirály? És miért maradt László feje a helyén a hóhér harmadik csapása után is?   Olvasd el a mesét, nézegesd végig Sajdik Ferenc humoros rajzait, hallgass bele az operába, és megtudod.     foxbooks.hu Klasszikus történet új köntösben A Mesék az Operából egyik újdonsága Hunyadi László története. Erkel klasszikusát Egressy Béni librettója alapján Acsai Roland mesésítette meg a gyerekeknek. Hunyadi László története nemcsak élvezetes és érdekfeszítő, de Acsai nem szűkölködött a humorral, a modern kori utalásokkal és a fiatalos, trendi kikacsintásokkal sem. Egy kis történelem, kalandok, ármány és szerelem, varjak, medvék, útonállók, hősök és vitézek, na meg sok-sok izgalom egy színes meseregényben. Ha szeretnéd felidézni Hunyadi László történetét, íme egy rövid gyorstalpaló. Acsai Roland (Mesék az Operából – Csipkerózsika, Pillangókisasszony) mesekönyvét a legendás Sajdik Ferenc illusztrációjával élvezhetjük. László bátor, izmos, tizenegy-tizenkét éves, félelmet nem ismerő legényke volt, aki ifjú kora ellenére már néhány csatát is a háta mögött tudhatott. Bár nem valódi ellenséggel harcolt, csak a kötekedő nagyfiúkkal, és nem igazi karddal, csak fából faragottal. László olyan fiú volt, mint manapság bármelyikük: nem szeretett korán kelni, szívesen elbliccelte a fogmosást, csak úgy, mint Unalmas Ödön óráit, ha módja volt rá. Édesanyja óvta, édesapja büszke volt minden sérülésére, mert tudta, hogy László már kisfiúként kiáll magáért, és a gyengébbekért, ha szükséges. A kistesója meg…, nos Mátyás ekkortájt leginkább a szép, kerek mondatok helyett még csak hangos sírással követelte a tejecskét. A Hunyadiak vára egy igazi varjútanya hírében állt. Lépten-nyomon beléjük akadt az ember, de ezt cseppet sem bánta senki sem… A családi legenda szerint a várat László ükapja szerezte sok-sok évvel ezelőtt. Amikor rátalált elhagyatott volt, és mindent pókháló fedett be. A vártorony legfelső emeletén egy hollófészekre bukkant. Az anyjuk kétségbeesetten próbálta megvédeni a fiókákat a fészek lábánál tekergő kígyótól. Alig hitt a szemének, amikor észrevette, hogy a holló és a kígyó fején egy apró aranykorona díszelgett. László ükapja a Hollókirály segítségére sietett, megküzdött a kígyóval, és sikerült is legyőznie. A Kígyókirály könyörgött az életéért, és megígérte, hogy nem támad többé az ellenségére, így elengedte. A Hollókirály hálája jeléül neki ajándékozta a várat, amit Hollóvárnak neveztek. Megjósolta, hogy az egyik utódjából nagy és igazságos király lesz, aki a hollók iránti tiszteletből felveszi majd a Corvinus, azaz a Holló nevet. Hogy fogadalmát megpecsételje, egy gyűrűt is adott neki, ami azóta is apáról fiúra száll. A fiatal Lászlónak volt egy jó barátja. Krák, a varjú, aki kisgyermek kora óta mellette volt, óvta és védte. Krák társa volt jóban rosszban, és egy nap ő hozta a hírt, hogy egy védtelen lányt útonállók ragadtak el, és segítségre van szüksége. László nem habozott, azonnal felkerekedett, hogy a gonosztevőktől megmentse. Mellé szegődött Miska, a fiú medvéje is, Krák pedig mutatta az utat a Koponya-barlangba, a haramiák búvóhelyére. Ha ötszáz évvel később élnél, most nem medveháton tennéd meg ezt az utat – károgta. Amikor a fiú kérdőn ránézett, így folytatta: – Hanem egy magától robogó, füstölgő szekéren, amit autónak hívnak. Hamarosan rátaláltak a lányra, aki egy legénnyel, a hóhérmester fiával volt a barlang mélyén összekötve. Kíváncsi vagy, hogyan győzedelmeskedhet egy fiatal fiúcska a hírhedt zsiványok felett? Talán László bátor fellépésének, talán Miska félelmetes fizimiskájának köszönhető, de a lánymentés sikerrel járt. A szépség, akinek az arcát barackmag formájú anyajegy díszítette, Gara nádor lánya, Mária volt. A kiszabadított fiú pedig…, nos neki évekkel később alkalma nyílik majd, hogy viszonozza Lászlónak a szívességet… Ami a két fiatalt illeti, Mária felült barackszín ruhájában László mögé a medve hátára, és elindultak, hogy megkeressék az édesapját. Gara nádor nagy örömében – na meg mert látta, hogy a fiatalok hogyan néznek egymásra – rögvest odaígérte a lánya kezét a megmentőjének. Mivel Lászlónak nagyon tetszett a lány, és Máriának is a fiú, boldogan bólintottak, aztán megfogták egymás kezét, és észrevétlenül összefonódtak tenyereikben a sorsfonalak. Egy egészen kis csomóval. Olyan kicsivel, hogy látni sem lehetett. Csak érezni. De azt nagyon. És kibogozni már nem lehetett többé. Az évek során a fiatalok hűek voltak egymáshoz, rendszeresen leveleztek és sosem felejtették el, amit egymásnak ígértek. Lassan felnőtté cseperedtek, és közeledett az idő, hogy végre egybekelhessenek, azonban Gara nádor egyre csak húzta-halasztotta a menyegzőt. Vajon miért állt a boldogságuk útjába?  Mindeközben a Kígyókirály, aki a szégyenét sosem felejtette el, bosszút forralt a Hunyadi család ellen. Befolyása alá tartozott Cillei Ulrik, aki a Hunyadi ház ádáz ellensége volt, és nem mellesleg a király jobb keze. Az ő apja alapította meg a Kígyórendet. Cillei ígéretet tett, hogy segít a Kígyókirálynak bosszút állni – persze, csak miután kiűzték a törököt az országból, hiszen erre csak a Hunyadiak képesek. Cilleinek addig is sikerült rávennie V. Lászlót, hogy kérje nőül Máriát… V. László nem Máriába lett szerelmes, hanem abba a barackmag alakú anyajegybe, mert nagyon szerette a barackot. A kajszit, az őszit, a sárgát és a kopaszbarackot is. Vajon lehet nemet mondani egy királyi lánykérésre? Ahogy telt, múlt az idő, Lászlóből igazi lovag lett, és Mátyás is az iskolapadot taposta már. Sötét felhők gyülekeztek az égen, és ahogy a Kígyókirály előre megjósolta, óriási seregükkel megindultak a törökök az ország felé. Éjszakánként egy nagy, fényes csillag tűnt fel az égen. Hosszú, szikrázó fátylat húzott maga után, mint egy menyasszony, és a fátyol keletre mutatott, amelyről a veszély közeledett. László Miskával és Krákkal indult apja oldalán a csatába. Nándorfehérvár. Egy maroknyi sereg egy egész török garmada ellen. Vajon hogyan győzedelmeskedhetett ennyi ember? Hogyan fordított a csata állásán a bátor várvédő, Dugovics Titusz hőstette? Miért szólaltak meg, és zúgnak azóta is délben a harangok? De a dicsőséget – a Kígyókirály, Cillei és a becsvágyó Gara nádor ármánykodásának köszönhetően – sajnos nem sokáig élvezhették a Hunyadiak. Mi okozhatta az apjuk, János hirtelen halálát? Mária és László frigyre léphettek valaha? Hogyan kerülhetett a hős Hunyadifi vérpadra? Hogyan maradhatott a hóhér háromszori sújtása ellenére is a helyén László feje? Megkegyelmez neki a királya? Mindez és sok minden más is kiderül a könyvből. Mesék az Operából – Acsai Roland olvasmányos és szórakoztató mesekönyve nagyszerűen adja át Hunyadi László történetét. Olvassátok, beszélgessetek róla, hallgassatok bele a műbe! Szuper közös időtöltés és kiváló lehetőség arra is, hogy minél jobban elültessük a gyerekekben a klasszikus zene iránti vonzalmat.   konyvutca.blogspot   Acsai Roland már a Pillangókisasszony történetének feldolgozásával levett a lábamról, nagyon szépen sikerült gyerekek számára érthetővé és befogadhatóvá tennie azt a szomorú, tragikus történetet, ezért hasonló élményre számítva már nagyon vártam, hogy a Hunyadi Lászlót is a kezembe vehessem.   Az a véleményem, hogy Roland az operamesék írásának nagy mestere, nagyon jó érzékkel dolgozza át ezeket a komor, tragédiákkal tűzdelt operákat úgy, hogy a gyerekek megértsék, sőt,  élvezzék is a történetet.     Az pedig, ahogy a humort is beleviszi a mesébe, egyszerűen zseniális. Ebben a történetben az ifjú László medvéje, Miska volt a vicces pillanatok fő forrása, de végig a könyvben rajtaütésszerűen tűnnek fel megmosolyogtató mondatok, amelyek a maguk szerénységével és váratlanságával hatnak ránk.    Hunyadi László Acsai Roland-féle története tulajdonképpen ugyanaz, mint az operáé, csatákkal, cselszövésekkel, szerelemmel és tragédiákkal, ám a gyerekek nyelvén. A kislegény Hunyadi Lászlóval, aki ugyanúgy nehezen ébred, mint bármelyik mai kortársa, akinek nem kutyája van, hanem Miska medvéje és egy holló barátja, aki szintén vicces figura, gyorsan rokonszenvet, sorsközösséget érezhetnek a gyerekek.    Figyelemmel kísérhetjük mindennapjait, megtudhatjuk, hogy László nem igazán szeretett tanulni, igaz, iskolába sem járt, hanem Unalmas Ödön tanító próbált valami tudományt verni a fejébe. Nagy dolgok várnak rá, édesapja elbeszéléséből megismeri ősei történetét és a jóslatot, miszerint Hunyadi János egyik utódjából király válik egykor.    László úgy nevelkedik, abban a tudatban nő fel, hogy nagy valószínűséggel ő lesz az a király, de az élet máshogy keveri a lapokat, intrikák, megpróbáltatások várnak rá. Kígyókirály, törökök, csaták, hőstettek, minden van a könyvben, ami tulajdonképpen maga a történelem.    Talán furcsának hangzik a történet szomorú végéhez képest, de tényleg mindenhol ott a humor, hol egy vicces esemény formájában, hol egy-egy nevettető párbeszéd alakjában bukkan fel, ezzel lazítva a történet komolyságát és tragikusságát.    Amikor a történet elér Hunyadi László kivégzéséhez, még akkor is belecsempészi a szerző a könnyen emészthetőséget és a derűt, hogy a gyerekek ugyanolyan mesének érezhessék a történetet, mint például a népmeséket, amelyekben a királyfiak és hős legények is lekaszabolják a sárkányokat.   Talán kérdezhetnénk, hogy van-e szükség arra, hogy gyerekek ilyen komoly és tragikus operákat ismerjenek meg, nem érnek-e rá nagyobb korukban, vagy akár felnőttként belekóstolni az operák világába.    Véleményem szerint igen, szükség van rá, mert minél hamarabb ismertetjük meg a gyerekeket kultúrával, zenével, irodalommal, annál fogékonyabbak, műveltebbek lehetnek felnőttként, hiszen így sokkal több idejük van befogadni a szépet, a jót, a hasznosat, és így könnyebben válhatnak érzékeny, intelligens felnőtté.    Sajdik Ferenc illusztrációi fantasztikusak, gyönyörűek és jellegzetesek. Imádtam, hogy váltakoztak a színes illusztrációk és a ceruzarajzok, mintha csak egy kávé mellett felskiccelte volna a várat támadó török hadsereget, amely lazaság váltakozott a részletgazdagon kidolgozott palotabelsőkkel, csoportjelenetekkel és a gyönyörűen kiszínezett oldalakkal.  A humor az illusztrációkban is felfedezhető, szinte Gombóc Artúr-szerű szereplőket is véltem felfedezni, helyenként pedig szinte lesétáltak a lapokról a karikatúraszerű rajzai.     Igényesség és humor jellemzi Acsai Roland Hunyadi Lászlóját, erre mondhatjuk azt, hogy a gyerekek szórakozva, mosolyogva és észrevétlenül tanulhatnak, hiszen észre sem veszik és már ismerik is történelmünk egy kis részletét. A könyvhöz CD melléklet is tartozik, melyen az opera részletei hallhatóak.   "László nem igazán szeretett tanulni. Nem az eszével volt baj,  az vágott, mint a kardpenge, csak untatták az órák  és szívesebben játszott az erdőben a barátaival.  (Bár Krák egyszer azt mondta neki, hogy sok évszázaddal később  a gyerekek már nem az erdőben fognak játszani a barátaikkal,  hanem egy eszközzel a szobájukban ülve, amit mobiltelefonnak fognak hívni.  Állítólag ez is a Hollókirály egyik jóslata volt.)" ***** "Az évek hűtlen jószágok.  Elszöknek, és attól kezdve az emlékezet mezőin legelésznek,  ahol nem zavarják őket a jelen gondfelhői.  Így szökött el néhány év." ***** "- Te is jobban járnál, ha a lányodból királyné lenne. Gondolj csak bele!  Mesés gazdagság, nagy lakomák, óriási hatalom!  Életed végéig tejben-vajban fürödhetnél! - Nem szeretek fürödni - fanyalgott Gara. - Csak képletesen mondtam." ***** "Az ellenséget II. Mehmed szultán vezette, egy turbános, fekete szakállt viselő, szúrós szemű  férfi, aki sok csatát megnyert már, és nevét mindenki félte. Ha valaki kimondta a nevét egy gyerek előtt, az jobban megijedt, mintha azt hallotta volna: spenót."   vissza a sorozathoz/