Pásztor Csörgei Andrea   A „valójában valamennyien testvérek vagyunk itt a Földön” – gondolatot veszi alapul Böszörményi Gyula: Az emberke színe című könyve, méghozzá olyan szerencsés módon, hogy nyoma sincs benne sem túlzott érzelgősségnek, sem hamis pátosznak, de még csak üres közhelyeknek sem (amelyek ugye, a téma jellegéből akár adódhatnának is). Cserébe viszont van benne humor, irónia és mondanivaló jócskán. Ég Atyácska és Hold Anyó mint egy jól összeszokott házaspár, közösen alakítják-formálják-festik féltett kincsüket: az embert. S miközben egymás közt tanakodnak, elhangzik a szöveg egyik legfontosabb mondata: „Legfőbb ellenségünk az unalom!” Nem hiszem, hogy kellene ennél egyszerűbb és kézenfekvőbb válasz azokban az esetekben, ha gyermekünk az emberi sokszínűség okait firtatja. Sajnos, azonban – mint azt sokszor tapasztalhatjuk – ez a sokféleség nem csupán egy izgalmas kaland, hanem egyszersmind iszonyatos konfliktusok forrása is, épp úgy, ahogyan azt a bölcs Hold Anyó előre megjósolja. Aggodalmait hiába próbálja Hold Apó eloszlatni, mondván, ha szükséges, majd megkapják a figyelmeztetést természeti csapások képében az emberek, a bölcs Anyó egyáltalán nem bízik abban, hogy gyermekei érteni fogják a nekik szánt üzenetet. Ahhoz, hogy a felnövekvő generáció megértse, miért is olyan fontos harmóniában élni egymással és a természettel, nagy segítséget nyújt az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat megfogalmazó könyvek gyakori forgatása. A kicsik számára pedig Agócs Írisz végtelenül vicces, egyszerűségükben nagyszerű illusztrációi teszik a kötetet még vonzóbbá.     uveghegyentul Mikor kell megtanítani gyermekeinknek, hogy az ember színe nem csak fehér? Na és hogyan? Egymás elfogadásának elsajátítása ugyanolyan fontosnak kellene lennie, mint a környezetvédelemnek. Mindkettő megtanulására ugyanolyan hangsúlyt kellene fektetnünk, mind a magunk, mind gyermekeink életében. Az Ember színe olyan esti mese, amelyből a gyerekek megtudhatják, hogy az emberek bőre milyen sok színű lehet s ettől válnak különlegessé. Ezeket az embereket Ég atyácska és Hold anyácska formálta más-más színűekké remélve, hogy egymás mellett barátságban , egymás értékeit tiszteletben tartva fognak élni. Hold anyácska aggodalma szerint a különböző emberek nem fogják elfogadni egymást, bármilyen természeti csapás is figyelmeztesse őket erre. Böszörményi Gyula meséje nyilván, mint felnőttet teljesen máshogy érintett. Lúdbőrös lettem és szomorú, mert valóban az ember semmiből nem tanul, de hátha a gyermekeink másként tudják formálni a jövőt. Nagyobb tisztelettel és elfogadással lesznek egymás iránt.