Kódfejtés, emberrablás és rengeteg könyv
Bagossy Laura
Mintha csak az egyik kedvenc pagonyos könyvem, a Stuart Horten mágikus masináinak amerikai, egy fokkal modernebb változatát olvastam volna, mikor belemerültem Jennifer Chambliss Bertman: Könyvvadászok című regényébe. Míg a brit történetben egy eltűnt műhelyt és az ott található varázslatos gépeket keresik meg a főhősök, különböző feladványok megfejtésén keresztül, addig az amerikai változatban kódolt üzenetek, bonyolult feladatok végrehajtása vezeti el a szereplőket a végső sikerhez. Mindkét regény hasonlóan rejtélyes, szövevényes, mindkettőben mindenre elszánt, bátor és éles eszű gyerekek a főszereplők.
A 13 éves Emily Crane élete irigylésre méltónak tűnik, hiszen családjával folyton utazik. Szülei egy életmódblogot vezetnek Amerika államairól, így hát évente költözködnek, hogy aztán felfedezzék, megtapasztalják és kiélvezzék aktuális lakóhelyük minden adottságát, majd megosszák élményeiket az olvasóikkal. Látszólag csupa kaland és izgalom az élet, Emily azonban egyre kevésbé élvezi, mert amint megszokná valahol, tovább is kell állniuk. Irigykedve nézi a gyökeret eresztett családokat, az otthonos lakásokat, az elmélyült barátságokat, miközben pontosan tudja, hogy neki ilyesmire esélye sincs. Egy év pont arra elegendő, hogy szomorú legyen, amikor szülei bejelentik az újabb költözést.
Nem csoda, ha legmegbízhatóbb barátai a könyvek, és általuk szenvedélyes résztvevője Amerika új őrületének: a Könyvvadászatnak. Öröm az ürömben, hogy családja legújabb célpontja San Francisco, ahol a Könyvvadászat fellegvára, a Bayside Press Kiadó,
Garrison Griswoldnak, a játék kitalálójának bázisa található.
Garrison Griswold, akit a könyvkiadás Willy Wonkájának is hívnak, egy olyan közösséget épít szerte az Egyesült Államokban, ami olvasásért rajongó fiatalokat vonz, akik imádják a fejtörőket, a rejtélyeket. Akik egyszerűen imádnak olvasni és játszani. Griswold furmányos játékaival, motiváló pontgyűjtős rendszerével lelkes tömeget mozgat, köztük Emilyt is. Ám pont aznap reggel, amikor Emilyék megérkeznek a városba, Griswold urat utcai támadás éri, és súlyosan megsebesül. Támadói egy értékes könyvet akarnak ellopni tőle. Az idős úrnak még marad annyi ideje, hogy a legújabb feladványát, ezt a rejtjeleket tartalmazó könyvet egy szemeteskuka mögé dobja, hogy ne vehessék el tőle. Egyetlen reménye, hogy egy nagyon okos könyvvadász bukkan majd Edgar Allen Poe Az aranybogár című könyvére. Ha a megtalálónak sikerül megfejtenie a kódokat, akkor megmentheti a legújabb nagyszabású játékfolyamot.
És itt csatlakozhatunk be mi, olvasók egy hihetetlenül kalandos, sodró lendületű nyomozásba. Hiszen Emily megtalálja a könyvet, és csakhamar rá is jön, hogy ez nem lehet más, csak egy újabb rejtvény. Életében először azonban nem egyedül kell nekilátnia, hogy feltörje a kódokat: őt magát is meglepi, de már a költözés napján kiderül, hogy főbérlőjük vele egyidős fia nemcsak az iskolatársa lesz, hanem maga is hatalmas kódfejtő. Azonnal összebarátkoznak, és együtt kezdik felgöngyölíteni Mr. Garrison nagyszabású, titkos rejtvényét. James hatalmas segítség Emilynek, hiszen úgy ismeri a várost, mint a tenyerét.
A két gyerek lelkesen lát munkához, de persze hamar rájönnek, hogy itt jóval többről van szó, mint egy sima könyvvadászatról: ahol a felnőttek is képbe kerülnek, ott lesz árulás, hatalomvágy és egyéb kellemetlenségek is.
Ami igazán különlegessé teszi ezt a regényt, az a rengeteg utalás az amerikai szépirodalomra. A magyar tinik ezekkel a könyvcímekkel és szerzőkkel talán itt találkozhatnak először, és annyi szeretettel beszél róluk az író, hogy biztosan felébred a kíváncsiságuk.
Kicsit San Francisco városával is megismerkedhetünk, én például rendszeresen rákerestem az egyes parkokra, utcanevekre és látványosságokra, hogy képeket nézegessek róla, épp merre kalandoznak a szereplők. A regény végén egyébként van is egy kis ismertető azokról a tényekről, amik valósak. Az író nem titkolt célja volt egyébként, hogy felkeltse az olvasó kíváncsiságát, és ez sikerült is: számomra ez a fajta utánajárás kifejezetten feldobta az olvasás élményét.
Nem is beszélve a különböző, létező kódfejtési módszerekről, amiket kis kutakodás után mi magunk is elsajátíthatunk.
A Könyvvadászok azonban nem csupán egy kalandregény az irodalom rajongóinak. Sokat tanulhatunk belőle felnőttként is a barátság fontosságáról. Emily teljesen beleássa magát a nyomozásba, James egy iskolatársával vetélkedik, Matthew, Emily bátyja pedig egy zenekar iránti rajongása miatt egy időre elfelejti, mennyit jelentett számára korábban a húgával töltött idő. A könyv végére persze mindenkiben tisztázódnak a fontossági sorrendek, és az író minden erőltetettség nélkül vezet minket végig ezen a folyamaton.
Ezt a regényt tényleg lehetetlen letenni. Olvastam a metrón, reggeli kávézás közben, ebédszünetben, egyszóval minden lehetséges alkalommal, amikor megtehettem, hogy kicsit ne legyek felnőtt.
Forrás: pagony.hu
|