Az Év Ifjúsági Írója 2019: Huszti Gergely
2020.06.12. 11:35
Halupa-Tiba Gabriella laudációja
Huszti Gergely egy fantázia világba hívja az olvasót. Egy izgalmas világba, olyanba, amilyenben megtörténhet bárkivel egy rejtélyes álmatlan éjszakán, hogy miközben forgolódva várja, hogy álomra szenderüljön, a napi eseményeket éli át újra vagy eljuthat egy hasonló saját kitalált világba, mint Huszti Gergely regényében.
|
A történet két világban kezdődik, ami hirtelen összeér. Egy fiú a jelenből, egy lány a múltból mindketten álmatlanságtól szenvednek.
Régen a mesteralvók viselték az alvás terhét az emberek helyett, így az emberek éjjel-nappal boldogan dolgozhattak, mulattak, élték az életüket. A Vasháborúban azonban a mesterek végleg elhagyták az embereket… azóta az álomtalan álom szedi áldozatait.
Híre megy, hogy a mesteralvók földi maradványait sorra elrabolják, de hogy ki vadászik a csontokra és mi okból, az rejtély.
A könyv olvasása közben úgy éreztem egyszer csak a történet beszippant és nem bírtam abbahagyni az olvasást. Még szerencse, hogy sikerült az éjszaka beállta előtt végére érnem
A regény utolsó jelenete váratlan, meglepő, nyitva hagyja az író a történetet. Várom a folytatást….
Izgalmas és lebilincselő olvasmány Huszti Gergely első regénye.
Mesteralvók hajnala
Kiadó: Ciceró, 2019
Oldalszám: 336
Egykor a mesteralvók viselték az alvás terhét az emberek helyett, kik éjjel-nappal boldogan dolgozhattak és mulathattak. A Vasháborúban azonban a mesterek végleg elhagyták az embereket… azóta az álomtalan álom szedi áldozatait.
Híre megy, hogy a mesteralvók földi maradványait sorra elrabolják, de hogy ki vadászik a csontokra és mi okból, az rejtély. Dakorleonból is nyomtalanul eltűnik a védőszent, ezért a városmester Vulgarus Pokk borkereskedőt bízza meg a feladattal, hogy a közeli Korhos hadseregét hívja segítségül.
A csontcsipkéző rend 224. nővére súlyos titkot őriz: ő fedezte fel a védőszent eltűnését, s ezért nagy veszély leselkedik rá. Titokban kell kiszöknie a városból, hogy felkeresse az égi Tamarislánban Ludovik atyát, aki a legenda szerint az utolsó élő mesteralvó.
A tizenhét éves Milán visszahúzódó fiú, akit leginkább a hackerség érdekel. Nagydumás haverja ráveszi, hogy egy spam üzenet nyomába eredjenek, ami nem várt következményekkel jár. Miló egy mágikus világban találja magát, ahol nem elég kiállnia a megpróbáltatásokat, de saját, rejtett képességeit is fel kell fedeznie.
Annamarie
-Sikurat omnipotrae dithasum! – Legyen úgy, ahogyan lennie kell!
El tudtok-e képzelni egy világot, ahol az embernek nincs szüksége alvásra, ahol a nap teljében felhasználható munkára, vígságra s minden huncutságra? Mert hajdan, az aranykorban létezett egy ilyen világ. Ennek a dicső időnek a Vasháború vetett véget, amikor is elhagyták az embereket azok a mesteralvók, akik addig átvállalták tőlük az éjszakai alvás terhét. A mesteralvók városvédő csontjait azonban ereklyeként tartják becsben.
A Dakorleon városában őrzött Rufhus mester földi maradványai egyik éjszaka eltűnnek, s éppen két héttel a nagy Éberünnep előtt. A csoda felfedezője az éj leple alatt a sekrestyébe lopakodó 224. szürkegém nővér. Mielőtt kitudódna a nagy baj a városmester, Koriolan Kán titkos küldetéssel bízza meg Vulgarus Pokk cellarus urat, a pince és éléskamra mestert. De nem csak Vulgarus indul útnak, hanem tőle függetlenül a szürkegémek diakonisszája is útra bocsátja a 224. nővért.
Ennek a 224. néven nevezett nővérnek van egy különleges tulajdonsága. Teher vagy áldás? – ki tudja-, de nem képes aludni. Akárcsak Milán, azaz Miló, aki napjaink vehemens, kalandvágyó kamasza. Milóval sem történik kisebb csodák, hiszen egyik pillanatról a másikra egy filmforgatásban találja magát, ahol a maszkmesterek és kellékesek tökéletes munkát végeztek.
A Mesteralvók hajnala ennek a három szereplőnek a küldetését kíséri nyomon, mely a történet legvégére szépen összesimul.
Kalandos útjuk mindvégig bővelkedik kihívásokban, jó és csalárd barátokban, megoldásra váró rejtélyekben.
A három szálon futó cselekmény mindegyikébe könnyen képes belehelyezkedni az olvasó. Huszti Gergely olyan, elsősorban nyelvi eszközöket használ, melyek alkalmassá teszik az olvasót erre a tér és időben való utazásra. A nővér és Vulgarus idejében egy nagyon sajátos formát használ a szerző, melyre nem az jellemző, hogy ne értenénk a szavakat a mondatokban, hanem valahogy a mondatszerkezet változik meg, és ehhez társul egy igényes szóhasználat.
„Kétszer jött el a hajnal azóta, hogy kényszerű némaságom börtöne magába zár. Mintha a nap is búbánatra adta volna a fejét miattam, felénk se néz, csak könnyeit potyogtatja az égből. ” – olvashatjuk például az 56. oldalon, amit most csak teljesen találomra ütöttem fel.
Ugyanez igaz Miló fejezeteire. Annyira friss, és mai, hogy egy helyen még a nekem is segítséget kellett kérnem.
„Ideje valami szépre gondolnom, hogy kicsit lenyugodjak. Legyen az a Brigi. Nem, mégsem jó, szépnek szép, de tiszta noob lennék, ha vele pörgetném tovább az amúgy is maxon tekerő szívem…Hát ez über nagy szívás. ”
A regénynek tehát van egyfelől egy ódon, középkori hangulata, melybe integrálódik ez a hiper modern srác a maga számítógép játékos lazaságával, és próbálja beleadni a maga részét a nagy probléma megoldásába.
A könyv műfajilag a fantasyba sorolható, ami ugye nálam nem éppen a befutó, mivel képi világához nem tudok magamból hozzáadni, így sokszor nehézséget jelent összefüggéseket megértenem vagy elképzelnem a jeleneteket. Így volt ez ebben a könyvben is. Sajnos a vége felé nem jöttek át olyan könnyen a miértek, de ezt tényleg saját hiányosságomnak élem meg. Ettől függetlenül egy nagyon érdekes, ízes kortárs ifjúsági regénnyel volt dolgom.
Gelso
Kíváncsisággal és bizonyos félelemmel vegyesen vettem kezembe a kötetet, mert tartok mindenféle középkorral kapcsolatos és ott kialakult rettentő kínzóeszközöktől, ítélkezéstől meg életkörülményektől – de minden félelmem elszállt, amikor kíváncsiságból beleolvastam az első fejezetbe – kíváncsiságom megmaradt és fennmaradt egészen a kötet végéig.
Jó kis pörgős, eseményekkel, érdekes helyzetekkel, szereplőkkel teli, fordulatokban, fondorlatokkal és intrikákkal, izgalmakban gazdag regényben találtam magamat, ahol van egy komoly küldetés, amiért van értelme szereplőinknek élni, elindulni és küzdeni – az olvasónak pedig van értelme a könyvet felvenni, kinyitni, és ha le is kell tenni, igazi türelmetlenséggel, de van értelme újra kinyitni.
Rendkívül izgalmas és nem túl barátságos a benne ábrázolt világ, ahol a kamaszkorú gyerekhősök korán felnőnek és önállósodnak egy komoly cél elérésére vezető úton. Sokféle jellemük is változik, megerősödik, előjön belőlük a valaha gyermeki kreativitás, ami sokban segíti a küldetés reményeik szerinti teljesítésében.
Igaz, a célhoz vezető útnak a felénél véget ér az első rész, de sok mindent megtudhatunk, sok szereplőt megismerhetünk, kialakíthatjuk hozzájuk fűződő viszonyunkat az első benyomások és tetteik alapján. Nem egyszerű feladat ám, de annyi minden történik, ahol megvillan a szereplők bátorsága, kezdeményezőkézsége, ötleteik, segítőkészségük, tüzességük, kedvességük, szívük, lelkük – hogy szinte automatikusan formálódik előttünk a hősök pozitív személyisége, természetesen felszíni hibáikkal együtt – de ettől lesz olyan emberi ez a fantasy…
Megkedveltem a szereplők nagy részét: Admirát, Maurice-t, Milót, Vulgarust, Potra apátot segítőkész népével együtt.
Örültem pl. az Admira névválasztásnak, teljesen elhittem, hogy középkorban használatos név, aztán kedrült, hogy egyáltalán nem, de a jelentése megadta a viselőjének a hitelességét: a latin admirabilis szóból ered, aminek a jelentése: csodálatos, csodálatra méltó – pont amilyennek megismerhettük a 224-es nővért.
Sok elemről még olvastam volna, a köszönés kialakulásáról a települések neveinek eredetéről, a ködhalászokról, a léghajóról és a velük érkező népről, a Sorstárról – ami szintén eszembe idézte a pálmaleveleket, a sozókról, a tetoválásokról, a Ludovik atyák vakságáról, a szürkegémekről általában, az előzményekről; Tótisz Miló életéről, iskolai dolgairól és szabadidejéről, Koffer (Koppola?)-val való barátságáról – szóval nagyon beindította a fantáziámat és ha vmire mégis ott a válasz, de én nem találtam, annak csak a nagyon gyors olvasás miatti esetleges felületesség lehet az oka és mentségem. Annyira tudni akartam a következőt és az azt követő eseményt.
Kicsit még eszembe juttatta Kertész Erzsi hógömb trilógiájából talán a harmadik részt, ott is ilyen fordulatokban és izgalmakban gazdag küldetésben járnak a gyerekek, és kicsit – és ezért senki ne haragudjon meg rám, mert ez pozitív dicséret részemről – a Trónok harcát.
Nagyon örülök ennek a könyvnek, hogy megszületett – a kisebb fiam, amikor a Trónok harcát néztük, és neki nem igazán engedtük a sorozat nézését, így kiáltott fel bosszúsan:
„Ah, mért nem csinálnak már egy Trónok harcát kisgyerekeknek is!” – hát jelentem, ha a címe nem is idézi, a világa a sokszínűsége, a szereplők változatossága sokban emlékeztet rá, és még több is annál nyelvi leleményeinek köszönhetően!
Nagyon örülök, ha a gyerekem kezébe adhatom – olvassa bátran, ő még inkább élvezni fogja, Miló részeinek köszönhetően talán még közelebbinek fogja magához érezni, mint én.
A Merítés ifjúsági zsűrijében jó szívvel fogom támogatni – a top10-ben a helye.
Köszönöm az élményt és várom a folytatását.
Pont anyák napján olvastam ezt a mondatot, így akkor különösen jól esett ez a könyv, amit külön köszönök a szerzőnek, @Huszti_Gergely-nek:
"-Anyád csomagolta? – némán bólintok. – Azért nem semmi, hogy még most is így törődik veled a muterod. Irigyellek, haver.
Csak mosolygok, tudom, hogy sokan cikiznek emiatt, anyuka pici fia, meg a többi hülyeség, de én megtanultam együttélni anyám gondoskodásával. Néha terhes, de legtöbbször azért jól esik, hogy elvagyunk, és ő is számíthat rám. Na, jó, azért többé-kevésbé." (86. old.)
|
|