Ötletes, ahogy az apa és a fiú története párhuzamosan fut, majd összekapcsolódik, ráadásul a regény így egyszerre lesz nagyon mai, modern, ugyanakkor retró is, hitelesen megidézve a még piros nyakkendős, de már csavarós fagyis, poptarisznyás, „birodalom visszavágos” nyolcvanas évek összehasonlíthatatlan légkörét. Megvan az a fantasztikum és titokzatosság, amelyre manapság különösen nagy igénye van a fiatalabb olvasóknak. Ráadásul a néhol már-már fantasy-szerű motívumok jól illeszkednek a 21. századi magyar helyszínbe, a „kőmajmok háza” miliőjébe. Finom az átmenet a meseszerűből a reálisba, a szerző nem rombolja le a mítoszt, a fikciós világot, inkább csak esélyt ad arra, hogy a két lábbal a földön álló fölnőttek vagy gyerekek is meg-rthessék, élvezhessék a történetet. Ugyanígy ötletesek a nevek, amelyek egyszerre tartozhatnak mindkét világhoz. Dragomán Tivadarról, a mamuszos bácsiról az emberek (az olvasók) többsége alighanem azt hiszi, hogy olyan, mint az efféle házak negyedik emeletének morózus öregurai általában. Mások ‒ a regénybeli Izabellához hasonlóan ‒ persze rögtön meghallják nevében a sárkányt, és azt ugye, a fantáziátlan fölnőtt olvasó sem gondolhatja komolyan, hogy a balesetet szenvedett Dragománért csupán véletlenül jött épp a Szent György Alapítvány mentőszolgálata… A könyv legnagyobb erénye azonban túlmutat az efféle szellemességeken. Évek, lassan már évtizedek óta panaszkodunk, hogy „haldoklik” a magyar kamaszregény. Amíg Anne Fine, Christine Nöstlinger, Lois Lowry vagy épp Janne Teller mert a legérzékenyebb korosztály legkomolyabb gondjairól, kérdéseiről írni, addig nálunk mintha még mindig tabutéma lenne a drog- vagy alkoholfüggőség, az elvált szülők, a börtön utáni újrakezdés vagy épp az internetes hecckampány témája. Tasnádi István könyve e tekintetben is példát mutatott. Hősei igazi mélységeket járnak be, nagyon is reális gondokkal küzdve, hogy aztán fantasztikus élmények után megtisztulva kezdhessék újra ‒ a valódi világban. Ahol a kőmajmoknak nincs varázsereje. A kőmajmok házának annál inkább. 9-12 éveseknek Írta: Tasnádi István Illusztrálta: Herbszt László Sorozat: Abszolút Könyvek Kiadó: Pozsony Pagony, 2012 Oldalszám: 96   Kornél tíz év körüli, asztmás fiú, egyedül él az anyjával egy pesti bérházban. Apját nem ismeri.    A nyári vakáció ideje alatt összeismerkedik egy különös lánnyal, aki folyton mágikókról, nyambikvarákról, peritonokról és egyéb furcsa lényekről beszél.   Kornél nem igazán hiszi el, amiket Iza mond, de az események meglepően igazolják a kislányt.   Gyuri tizenkét év körüli, vagány és nyughatatlan srác, nem igazán találja a helyét a világban. Nagyszüleinél, egy pesti bárházban tölti a vakációt, leginkább barátjával, a házban lakó Tomival ütik el az időt. Együtt csavarognak a nyolcvanas évek Budapestjén: beszöknek a Szikra moziba, bámulják a légiparádét, fociznak, bandáznak.  A két fiú története a könyv végén összefonódik. Hogy hogyan, az kiderül Tasnádi István egy szuszra olvasható ifjúsági regényből, amelyben minden részlet egy nagy kirakós darabja..