Lengyel Szilvia   Mindenféle lovas, pónis történet igen népszerű mostanában. Vagy mindig is az volt? Nehéz is lenne olyannal előállni, aminek az érintett szülők ellen tudnának állni, pláne, ha a gyerek nézte ki magának. Ebbe a sodrásba galoppozik bele az Uni, az unikornis is, a maga egyszarvús történetével. A Betűtészta Kiadó számára jó döntésnek tűnhetett az amerikai író könyvének magyar kiadási jogát megvásárolni, hiszen több mint 30 mesével a háta mögött – bő tíz év termése ez – nyilván tudhat valamit. Volt olyan év, hogy az USA-ban közkedvelt szerző egyszerre három könyvvel is szerepelt a Legjobb gyerekkönyvek listáján. Az alapötlet érdekes, mert fordított. Nem az embergyerek nem kételkedik, hanem a legendás lény gondolkodik magáról és saját helyéről a világban. Uni biztos abban, kislányok márpedig léteznek. Hogy a hallgatóságnak is érthető legyen a tükörhelyzet, a könyv bemutat egy kislányt is, aki pedig abban biztos, hogy unikornisok léteznek.   A történet a két szereplő vágyódásáról, álmairól szól, elképzelik a sosem látott barátot, akiben mégis annyira hisznek. Végül persze találkoznak, ám ezt igen röviden és különösebb magyarázat vagy körítés nélkül tálalja az író. Azaz valószínűleg így történik, mivel a záró képen is együtt van a két főszereplő. Így a gyereknek nem esik nehezére, hogy rájöjjön a tanulságra: az álmok valóra válnak, csak hinnünk kell bennük, továbbá nem szabad, hogy bárki/bármi eltántorítson minket. A történet rövid, 26 mondat. Az árához képest nyúlfarknyi. Természetesen az illusztrált oldalak is fontosak, ám az a korosztály, amelyik a témát megérti, már kicsit hosszabb mesét vár. A képek újszerűek, a tehetséges Brigette Barrager nem spórolt a színekkel. De a rajzok szépen illeszkednek a történethez, bár ha mellé tesszük mondjuk Kormos István és Reich Károly derűs kismackóját – Vackort az első béből – szakadék tátong közöttük. De rendjén van ez így, a világgal együtt a gyerekek is változnak, a mostani kicsik szeme egészen máshoz van szokva. Forrás: olvassbele.com betuteszta.com „Hahaha, butus kis Uni!   Hisz mindenki tudja, hogy kislányok   nem léteznek. Az egész csak kitaláció!” Fordított mese egy kis egyszarvúról, Uniról, aki egy kislányról, egy valódi kislányról álmodik, egy igazi legjobb barátról, akivel minden idejét eltölthetné. Az unikornis hisz abban, hogy kislányok valóban léteznek! Álma pedig valóra válik, hiszen él egy csodálatos kislány a nagy univerzumban, aki épp arra vár, hogy találkozzon álmai legjobb barátjával, a fénylő sörényű, bíborszemű, aranyló patájú unikornis-lánnyal. Ez a kislány lehet, hogy pont a te öledben ül! Brigette Barrager illusztrációinak köszönhetően, ez a könyv valóban eltér minden más, korábbi unikornisos könyvtől. A lélegzetállítóan gyönyörű, visszafogott színekkel megrajzolt, magával ragadó történet olyan kislányoknak szól, akik varázslatos lényekről álmodoznak, és nap, mint nap eljátszanak a gondolattal, hogy milyen lenne varázserővel bírni, szivárványon csúszdázni, vagy egy unikornis hátán ülni, aki történetesen a legjobb barátjuk. Kár, hogy idővel szétválasztjuk a képzelet, az álmok világát a valóságtól, és így egy csomó varázslattól és csodától fosztjuk meg magunkat. Biztassuk gyermekeinket, hogy merjenek hinni az álmaikban, őrizzük meg számukra a mesék varázslatos világát minél tovább. Az Uni, az unikornis a New York Times bestseller listáján megjelenésekor egyből tízedik lett, az Amazon 2014-ben korosztályában az első 20 könyv közé választotta. Amy Krouse Rosenthal több mint 30 gyerekkönyv és számos felnőtt könyv szerzője, rövidfilmeket készít, és rádiós műsort vezet. Rendszeres előadója TED-konferenciáknak, az egyetlen írónő, aki egy évben három könyvével is felkerült a Legjobb Családi Mesekönyvek listájára. Három gyermek édesanyja, Chicagóban él. Brigette Barrager, mielőtt szabadúszó illusztrátor lett, a Pixar and Walt Disney animációs stúdiókban kezdte pályafutását. Azóta a legnagyobb amerikai kiadóknak dolgozik. Az Uni, az unikornisról így vall: „Nehéz szavakba öntenem, mennyire szeretem ezt a történetet, és milyen hálás vagyok, hogy szabad kezet kaptam az illusztráláskor.”