7-8 éveseknek Fordította: Szabó T. Anna Kiadó: Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017 Oldalszám: 64 Zöld sonkás tojást bárhol, bármikor lehet enni. Vagy mégsem? A történetben záporoznak a furábbnál furább ötletek, helyszínek és társak, ahol és akikkel a furcsa külsejű ételt elfogyaszthatná hősünk, ám ő fintorogva ellenáll.   Végül győz az igazság: okosabb minden ételt megkóstolni...

 

konyvparfe.blog A gyerkőcön kifog pár étel, a főzelékek például elég sokszor kerülnek a „fúj, ezt soha nem eszem meg” kategóriába. A répafőzelék és a spenót ellen én is sokáig küzdöttem, nem voltam hajlandó megenni, majd néhány éve újra megkóstoltam és rájöttem, egyáltalán nem olyan szörnyű az ízük. De hogy miért írom ezt most le? Azért, mert Dr. Seuss Zöld sonkás tojás című gyerekkönyvének egyik főszereplője Nevem-Sam, aki arra próbálja rávenni barátját, hogy kóstolja meg a zöld sonkás tojást. Ez persze egyáltalán nem könnyű, ha a másik elutasító... Pedig Nevem-Sam tippeket is ad, hogy hol és kivel fogyasztható ez a fura finomság – autóban, hajón, tengeren, vonaton, kecskével, rókával és még sorolhatnám. (Zárójelben jegyezném csak meg, hogy én megértem az ellenállását, egy zöld tojás tényleg nem valami bizalomgerjesztő, ugye? Ráadásul Nevem-Sam szörnyen idegesítő, engem végig egy tukmálós nagymamára emlékeztetett. Megvan az a típus, aki folyamatosan eléd tolja a púposra megpakolt sütis tálcát és percenként mondogatja, hogy egyél még egy falatot, és még egyet, és még egyet...? Szörnyű!) Miután (név nélküli) hősünk nem tudja levakarni magáról Nevem-Samet, egyre dühösebb és dühösebb lesz, végül beadja a derekát és megkóstolja ezt a bizarr zöld ételt. Az első falat után persze rájön, nem is olyan rossz ez a tojás, mint amennyire borzasztónak gondolta.