Következő 20 cikk

Előző 20 cikk

Kökény kisasszony	Mészöly Miklós	2017.01.27. 08:13
Napsütötte hegyoldalon élt Kökény kisasszony, a lakása csupa ablak volt, gicsgöcs a fala, levélzsúp a teteje. Bármilyen szellőcske jött, az mind tisztelgett nála, megsimogatták, megcsiklandozták – talán attól lett olyan gyönyörű kék. Lakása legfelső ablakában könyökölt egész nap, és mindig csak arra gondolt: vajon milyen lesz, ha egyszer megcsípi a dér? Még kékebb? Még gömbölyűbb? Vagy tán egy még csodálatosabb ablakban fog könyökölni azután is? Ki tudja? Tavasztól őszig sok minden történt.   Tovább…

Lessük meg az őszt!	Tarbay Ede	2017.01.27. 07:37
– Tudod mit, fiam? Lessük meg az őszt! Lessük meg, hogy hogyan közeledik, hatalmas köpenyét hogyan teríti ránk. Hogyan teríti rá a természetre… A játszótérre elég gyakran jössz ki. Nemcsak a hinták, mászórudak miatt. Azért is, mert mások is vannak itt. Ugyanolyan gyerekek, mint te. És a játszóteret bokrok szegélyezik. Se nagyok, se kicsik.   A játszótéren elég sok fa is van. Ez a hatalmas, itt a vadgesztenyefa.   Tovább…

Lórika kalandjai	Drajkó-Sárosi Kinga	2018.01.06. 19:23
Részlet a meseregényből   Valahol, az Indiai-óceán gyö­nyörű szige­tén, tró­pusi őser­dőben, egy egé­szen aprócs­ka falu­ban élt család­jával dr. Szent­királyi György, orvos. Imádott fele­ségé­vel és nyolc­éves kisfi­ával, Peti­vel, egy éve érkez­tek „Csoda­erdőbe”, ahogyan a fiúcska nevezte. Egé­szen külön­leges dolgok tö­téntek velük ezen a varázs­latos helyen: érdekes álla­tokkal talál­kozhat­tak, rend­kívüli helyze­tekben kel­lett helyt­állniuk, feled­hetet­len kalan­dokkal gazda­godtak.  A doktor úr azért költö­zött ide család­jával együtt, hogy segít­sen a bete­gek gyógyí­tásá­ban, de akkor még nem sej­tette, mennyire nagy hatás­sal lesz az éle­tükre egy – Szumba szige­tének fővárosába tett – hét­végi kirán­dulás… Nanga­messzi érdekes város volt, sajátos hangu­latával egészen magá­val ragadta a turis­tákat. Szent­királyi doktor sze­rette volna, ha kis­fia is megis­meri. Peti szá­mára a legcso­dálato­sabb élményt a város piaca jelen­tette: szín­pompás kavalkád­jával, fűszer­illat­tal a leve­gőben, megannyi látni­való­jával szinte rabul ejtette őt. Ezen a napon azonban olyasmi történt, ami később örökre meg­változ­tatta a kisfiú életét. Egy­szer csak az egyik árus­nál meglá­tott egy hatal­mas kalit­kában üldö­gélő, gyö­nyörű szép mada­rat.  – Apa, Apa, nézd! Milyen szép madár! Gyere, légy szíves, nézzük meg, men­jünk oda hozzá! – kér­lelte az édes­apját. – Rendben, de utána indulnunk kell, anya már biztosan értünk. Nagyon késő van, és azt ígértem, hogy haza­érünk vacso­rára – hang­zott a válasz.   Tovább…

Margaréta	szlovák mese	2018.06.30. 13:02
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos rét. Ezen a réten nőtt egy margaréta. Zöld levelei voltak, vékony szára a füvek fölé magaslott. Kibontotta fehér szirmait, és arany szemével nézegette a világot. Hát itt vagyok! Szép jó reggelt mindenkinek! Körülfogta őt a kék ég, amelyről a Nap meleg sugarakat szórt a harmatos rétre. A margaréta kedvtelve nézte, hogyan csillognak-villognak a sugarak a harmatcseppen, de legjobban egy pillangó tetszett neki. Olyan volt,mint egy szép virág. –    Jó reggelt! – köszönt rá Margaréta. –  Jó reggelt! – válaszolta udvariasan a pillangó. – Légy szíves, engedd meg, hogy igyak egy kis harmatot szirmaidból   Tovább…

Mese a fákról	Zelk Zoltán	2017.06.23. 10:55
A világ végétől egy verébugrásnyira volt a mező, ahol a virágok és füvek a levegőben röpködtek, mint a lepkék, a fák pedig úgy sétálgattak, mint errefelé az emberek. Néha a szél is ellátogatott a mezőre, a felhők leszálltak a fák közé, s a csillagokról, nyárról és tavaszról s hasonló bölcs dolgokról beszélgettek egymással.   Így éltek a világ végén akkor a növények, s azt hitték, az egész világ ebből az egyetlen mezőből áll. Éppen ezért nagyon elcsodálkoztak, amikor váratlanul odatoppant egy nagyon-nagyon öreg Szél, s fáradtan, lihegve leült a földre.   Tovább…

Mese a fehércsillagos sündisznóról	Lengyel Balázs	2018.09.14. 01:24
Benedek szakasztott olyan kis sündisznó volt, mint a testvérei, akikkel együtt élt a nagy mogyoróbokor tövében. Vagy mit is mondok!  Mégsem volt szakasztott olyan, mert neki egy kis fehér csillagocska nőtt a homlokán.  Aggodalmaskodott is apja, anyja: "Mi lesz ebből a gyerekből?"      De nem lett semmi. Benedek nőtt, növekedett, szépen, mint a többi hét.      Múlt a nyár, jött az ősz. Dér lepte be a földet.      - Miért van ilyen hideg? - kérdezte egyszer Benedek.      - Mert jön a tél - felelte sünpapa. Benedek lehajtotta csillagos fejecskéjét, s aztán egyszerre csak olyat kérdezett, milyet még soha sündisznócsemete nem kérdezett, mióta világ a világ:      - Papa, miért van tél?      De hát Benedek megtehette, neki csillag világolt a homlokán.   Tovább…

Mese a Föld utolsó tavaszáról	Perszephone	2017.02.13. 18:49
Mikor a zsenge fű sarjad, a világ szíve dobban; vagy kicsiny virág nyílik, s rajt´eső cseppje koppan; míg koronás tulipánok nyújtogatják kíváncsian nyakukat ha elcsattan egy maszlag az orgonaillatú bújócska-bokrok alatt.   Míg mesebeli pillák szállnak lányról-lányra, díszíti a tavaszt szoknyájok színpompája. Emitt ying-yang ruhát horgol a pávaszemes lepke, fonál-fogytán tempót gyorsít, ebben randizhat majd este.   Tovább…

Mese a piros kalapos békákról	lengyel mese	2017.02.13. 18:58
Két kisbéka élt a Zöld Völgyben. Kutykurugy, a kisebbik, folyton elégedetlenkedett. Morcosan nézte a zöld füvet, zöld vizet a saját zöld kabátját. - Csúnya a kabátom!- nyafogta durcásan. - Ugyan miért? – álmélkodott Brekeke, a nagyobbik. - Az is zöld, mind minden. Jaj, de unalmas! - Tudod mit? Kiakasztunk egy meghívót, hogy akinek csak piros valamije, jöjjön hozzánk vendégségbe. Hej, de vígan leszünk majd!   Tovább…

Mese Csöpiről, a kis rigóról		2017.02.13. 19:18
Élt egyszer a kerekedőben egy rigópár. Szép fészket is építettek a bokrok közé; vékony, de erős gallyakból fonták, fűszállal és puha pihetollakkal bélelték. A rigómama lerakott négy picurka kis tojást és a papával mindketten nagy szeretettel, odafigyeléssel vigyáztak rá. A mama naphosszat melengette a tojásokat, többször megforgatta őket, a papa pedig a közeli bokrokon és fákon figyelt, nehogy valaki zavarja a költést. Messzehangzó énekével boldogan adta tudtára a környék lakóinak, hogy itt nemsokára négy kisrigó fog kikelni a tojásból. Arra persze nagyon vigyázott, nehogy túlságosan közel csalogassa a környék falánk, cirmos kandúrját, vagy a félelmetes fészekrabló hollót, esetleg a ragadozó karvalyt.   Tovább…

Mese négy testvérről	Pataki Edit	2017.01.26. 14:02
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer négy testvér: egy fiú és három lány. Tél, Tavasz, Nyár és Ősz volt a nevük. Öreg szüleik: Év Apó és Év Anyó egyformán szerették őket, igazságosan osztották szét közöttük minden vagyonukat: az évet, három-három hónapot adtak mindegyiküknek.   Tél volt a legidősebb a testvérek között, az egyetlen fiú, hamar megszokta, hogy erősebb húgainál. Már december közepére mindent megfagyasztott maga körül. Szerette a szépséget, a tisztaságot: fehérbe öltöztette kopár környezetét. A hópihéket aprólékos munkával egyenként formálta meg, ne hasonlítsanak egymásra. Csipkedíszes menyasszonyi ruhát varázsolt minden fára, bokorra. Óriási jégcsapokat növesztett a házak ereszére, a barlangok bejáratára. Jégpáncélba burkolta a folyókat, tavakat, hóbunda alá rejtette az őszi vetéseket. Decemberben fehér karácsonnyal kedveskedett az erre áhítozóknak.     Tovább…

Mesél az erdő - azaz Jeromos megjavul	G. Joó Katalin	2017.02.13. 18:38
Az erdő csendjét valami szokatlan zaj verte fel. - Jaj.. jaj.. jaj! Aztán megint: - Jaj! Jaj! Az erdei manók meghallották, s elindultak a hang irányába. Megpillantottak valakit, aki a fa alatt fekve jajgatott. - Jaj! Jaj! Jaj! - Te nem tudsz mást mondani, csak azt, hogy: Jaj!- kérdezték a manók. - Miért mit mondjak: Azt, hogy ihaj-csuhaj? Nem látjátok, hogy a fa fogságába estem? S ha valakinek fáj valamije, akkor azt mondja, hogy: Jaj…Jaj…   Tovább…

Miért nem tudnak beszélni a halak?	görög népmese	2018.09.20. 14:04
Valamikor, a régebbnél is régebbi időben, minden állat tudott beszélni. Még a halak is. A macska nyávogott, a kutya ugatott, az oroszlán bőgött, az elefánt trombitált, a majmok makogtak, a madarak énekeltek, a méhek dönögtek, a tücskök cirpeltek... S körülöttük az egész világ versenyt zengett velük - az erdők zúgtak, a levelek suttogtak, a vizek csobogtak, a szelek süvöltöztek. Akárcsak ma. Csakhogy akkor még a halak is részt vettek a nagy muzsikában. S méghozzá nem is akárhogyan!   Tovább…

Napraforgó	Donászy Magda	2017.01.26. 10:09
Nyár végére megérett a napraforgó barna magja. Zsuzska féltve őrizgette: szükség lesz rá hóba, fagyba, jó lesz majd a hideg télben, tollborzoló téli szélben, mikor a víz jéggé dermed, árvamadár eledelnek.  Pár nap múlva sebbel-lobbal megjött a tél bunkósbottal. Lépte nyomán minden fagyott. Megálltak a kis patakok.  Odafenn a magas felhők ültek hófehérben. Aztán egyre lejjebb szálltak, majdnem súrolták a fákat. Esett a hó szüntelenül, erdőn, mezőn, a ház körül. Zsuzska reggel arra ébredt, frissen esett hó fehérlett erdőn, mezőn, dombon, hegyen. Szegény madár most mit tegyen?   Tovább…

Négy évszak	cseh mese	2017.01.26. 22:50
Valahol messze, nagy erdõ aljában, volt egy kicsi házikó, abban lakott egy özvegyasszony a két leányával, Klárával és Laurával. Szép volt Klárika, a haja olyan ragyogó szőke, mint az olvasztott arany, csak úgy szikrázott, ha rásütött a napsugár. Gömbölyű arcocskája piros volt, mint a rózsa, szeme kék, mint az árvácskáé. Annál csúfabb volt a másik leány, mérges, irigy természetű. De az anyjuk mégis Laurát szerette, Klárikát meg alig szenvedhette. De Laura sem szerette ám Klárikát, s mind azon törte a fejét a gonosz testvér, hogy s mint tüntethetné el a háztól Klárikát, akinek szépségét, jóságát erősen irigyelte.   Mi s mi nem jutott az eszébe, egy zimankós, hideg téli napon, mikor a ház előtt halomban állott a hó, s az ereszről csüngöttek a vastag jégcsapok, azt mondja az anyjának:   Tovább…

Négy vándor	Zelk Zoltán	2017.01.26. 07:26
A világ végétől kilenclépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. A hegy mögött egy icipici patakocska folydogált, amiben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugráltak a partján, hogy csak a szél és a falevelek látták őket. A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ugrándozni. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. De igazi hegy volt, s igazi volt az a cérnaszálnyi ösvény is, ami a hegytől az erdőig vezetett. Ez az erdő már nem volt olyan kicsi, mint az ösvény, a hegy és a patak, akkora lehetett, mint mifelénk az erdők. Vidám élet volt az erdőben, de legvidámabban négy testvér élt, akiknek az erdő közepén volt a házuk. A négy testvér neve: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél.   Tovább…

Néma tulipán	Kányádi Sándor	2017.01.26. 07:55
Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyiknek nincsen illata, az néma. Ilyen a tulipán is. Néma. Még suttogásnyi illata is alig van egyiknek-másiknak. De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, „meghallhatták”, merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán. De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől. Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle-fajta, szebbnél szebb, illatosnál illatosabb virággal. Örült a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet. Bazsalikomillatúvá minden virágot. Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték. Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.   Tovább…

Őszi mese	Zelk Zoltán	2017.01.26. 08:16
Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel. - Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. - Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást! A falevél erre sírva fakadt. - Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!   Tovább…

Párácska	Zelk Zoltán	2017.01.26. 19:26
Régen történt ez, nagyon régen, s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről se lehetett odalátni. Egy kis felhőcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhőcske, hogy a nap és a hold egyszerre bújtak ki az égen, hogy láthassák a kis felhőt. A vihar is kézen fogta kis unokáit, a szellőket, így indult el velük meglátogatni Párácskát, a most született kis felhőt. Büszke is volt felhőpapa és felhőmama gyönyörű gyermekére, és gyakran mondogatta felhőpapa a szomszédainak:   –  Meglátjátok, mire megnő: zivatar lesz belőle!   Tovább…

Tavaszi mese	Zelk Zoltán	2017.01.26. 08:42
Szellőcske a tengeren túlról jött; együtt szállt a felhőkkel. A hosszú úton barátságot is kötöttek egymással és sok mindenről elbeszélgettek. – Én megöntözöm a göröngyös földet – mondta a felhő. – Várnak is már az emberek. – Hát még engem! – dicsekedett a kis Szellőcske. – Nagy öröm az én érkezésem. Mert én üzenetet hozok a fecskéktől, meg a gólyáktól! Így beszélgetve röpködték át a hegyeket, völgyeket. Mikor az első faluhoz értek, elbúcsúztak egymástól. – Ki-ki a maga dolgára – mondta a felhő méltóságosan s már suhant is a mezők felé. – Sok szerencsét! – kiáltott utána Szellőcske.   Tovább…

Téli mese	Zelk Zoltán	2017.04.25. 12:59
Egy reggel arra ébredt a kert, hogy a fűszálak dideregtek. – Nyakunkon a dér – vacogták fázósan. – Megfagyunk, mi lesz velünk?! Csak egyetlen fűszál nem siránkozott. – Ne keseregjetek! – mondta biztató hangon. – Én elmegyek a szomszéd kertekbe, hátha ott nincs dér és hideg. Aztán elviszlek oda titeket is.   Tovább…

Következő 20 cikk

Előző 20 cikk