Írta és illusztrálta: Marék Veronika
Kiadó: Pozsonyi Pagony
13. Boribon házikója
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 40
Boribon elhatározza, hogy házikót épít. Először pokróccal leteríti az asztalt, aztán bevisz mindent, ami fontos neki.
Csakhogy hamarosan vendégek érkeznek: Bence és Szuszi. És a sok minden mellé már nem férnek be a kuckóba! Ráadásul este el is kell pakolni a játékokat. De nem baj, hiszen másnap újra lehet építeni!
Marék Veronika Boribon-könyve megint a legkisebbek egyik fontos alaptémáját járja körbe.
Marék Veronika Boribon-könyve megint a legkisebbek egyik fontos alaptémáját járja körbe.
14. Boribon, a bajnok
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 36
Annipanni erdei bajnok-ságot tervez. A béka, a nyuszi és a mókus versenyzik Boribonnal, aki nagyon jó futó – csak sajnos megbotlik egy kőben és megrándul a lába. Így a nyuszi nyakába kerül az érem.
Azért lehet még bajnok?
A csalódott Boribon végül mégis bajnok lesz, hiszen a célbadobó-versenyben ő lesz a legügyesebb!
"Ne duzzogj! Versenyezni jó! Akár nyersz, akár veszítesz!"
Marék Veronika sorozatának immár 14. könyvében Boribon megküzd a versenyszellemmel, megtanul veszíteni, majd elfogadni, hogy mindenki másban jó.
Hajdu Zsanett
Én leszek a győztes!
Verseny és együttműködés a kisgyerekek életében
Boribon, egy igazi kisgyermek természetű mackó, egy gyakran dacos és versengő hős, aki könnyen elkeseredik, ha valami nem úgy sikerül neki, mint ahogy azt eltervezte.
A te gyereked is szeret versenyezni? Az ilyen helyzetek kezelése nem mindig egyszerű. A legújabb Boribon kötet viszont felhívta a figyelmünket, hogy a helyére tegyük, mikor, hogyan van jogos helye a versenyzésnek a gyerekek életében. Most az is kiderül, miként kell értelmezni és kezelni a helyzetet.
A versenyhelyzeteket nem lehet kiiktatni a gyerekek életből és kerülni, mint a tüzet. Az sem igaz, hogy csak kooperatív módszerekkel fejlődnek a gyerekek.
A verseny teljes mértékű elítélése és tabusítása óriási önbecsapás, sőt a kisgyerekek becsapása is, mert a verseny evolúciós okokból elkerülhetetlen. Ahelyett, hogy kerüljük a témát és a konfliktust, sokkal fontosabb lenne inkább megtanítani a gyerekeket a szabályos és igazságos elvekre. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne ösztönözzük a gyerekeket kooperatív szemléletünkkel és tevékenységekkel, sőt. Valószínűleg a kettő nem zárja ki egymást annyira, mint amennyire feketén-fehéren jelenik meg a dilemma a különböző fórumokon. Tény, hogy a közös gondolkozást, együttműködést igénylő kooperatív játékok és feladatok fejlesztik az érzelmi intelligenciát és empátiát, amik hosszú távú ajándékok a gyerekek életében.
Mégis, hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani?
Mikor van helye a versenynek az életben, és mi a különbség jó és rossz verseny között?
Először ismerd meg a problémát közelebbről!
A szociális életnek vannak bizonyos genetikai kódjai, amikről Boross Ottilia, pszichológus, pszichiáter írt nekünk korábban erősen megfontolandó gondolatokat.
Az együttműködés kultúrája évmilliókon keresztül csiszolódott. Csakhogy a genetika nem tudta ilyen gyorsan követni a kulturális szokásokat, csúnya szóval minden babában egy kis vadállat is lakik, ezért gyakorlatilag minden kisgyerek esetében újra és újra meg kell tanítanunk a társas együttélés aktuális szabályait.
A társas kapcsolatok megértésében fontos, hogy segítsünk a gyereknek, mert
"szociális életünk testi-lelki egészségünkre egyaránt kihat; a sűrű társas hálózattal rendelkező emberek jókedvűbbek, ritkábban betegednek meg és tovább is élnek elzárkózó társaiknál" - állítja Boross Ottilia, pszichológus, pszichiáter is.
Az ember "lineárisan szerveződő hierarchiában" él, ami azt jelenti, fenn áll az alá-fölé rendeltségi viszony a gyerekek között az oviban is, de a gyerekek helye és szerepe nincs kőbe vésve és folyamatosan változik.
A csoportokban nap mint nap van versenyhelyzet. Van egy hierarchikus rend, egy "csipkedési sorrend", ami mindenkinek megmutatja a helyét a közösségben, és amit csak valakinek a felül, vagy alulmúlásával lehet meghatározni.
Ennek a megéléséhez még csak nem is kell konkrét futóverseny, bunyó, vagy egy feladat összemérése (bár lássuk be, nem olyan idegen az ilyen jellegű erőmérés sem a gyerekektől...) Ha ezeket a helyzeteket helyesen nem is generáljuk, akkor is mindössze annyit teszünk, hogy nem adjuk a gyerekek kezébe a szempontokat, ami szerint összemérhetnék magukat.
Ettől függetlenül össze fogják vetni a saját értékeiket a többiekével, csak egy sokkal kifinomultabb nézőpontból, a saját szempontjaikat érvényesítve. Egyes gyerekek tudhatják, hogy szépen festenek, másoknak jó a humoruk, a logikai érzékük, vagy ügyesek a konfliktusok kezelésében, és a különböző érzékek, értékek és érdeklődési körök mentén egy sokkal színesebb és lineárisabb csoportkép tud kialakulni. Ez természetes és a jellemfejlődésre, az önkép kialakulására nézve hasznos vetülete van: a gyerekek így tapasztalják, értik és alakítják a saját személyiségüket, és az összehasonlítás, a verseny során jönnek rá egymás és saját értékeikre.
Másfelől megtörténik az összevetés filozófiai, etikai értelemben is: a gyerekek figyelik a körülöttük zajló szituációkat, embereket és megnyilvánulásokat, majd az önmeghatározás elengedhetetlen lépéseként összevetik a látott és hallott értékeket a sajátjukkal. Nem kell annyira meglepődni, ez a fajta szemléleti beállítódás már a Boribon-rajongó korosztályra is abszolút igaz, hiszen melyik jó érzésű kisgyerek ne rökönyödött volna még meg a játszótereken zajló igazságtalanságokon, a felnőttek jogtalan és didaktikus megnyilvánulásain.
A nap mint nap megtapasztalják, hogy a világban mennyi rendszer működhet párhuzamosan, és egész biztos, hogy magukban leszűrik a saját igazságágukat az esetekből. Ez tulajdonképpen a különféle értékrendek összehasonlítása és versenyeztetése, amit a kicsik hiába élnek meg minden nap, nagyon kevés szó esik róla. A Boribon, a bajnok ezt a belső folyamatot is segíti, az kialakuló feszültséget pedig oldja.
Amíg a kisgyerek nem jár bölcsibe és oviba, ráadásul tesója sincs, sőt még a szomszéd gyerek sem hecceli őt azzal, hogy nagyobb és ügyesebb, a kicsi megtapasztalja azt, hogy bárhogy sikerül is a tornyot felépítenie, az egész család tapsol. Az elvárás maga a folyamat lesz, amit biztos elismerés és siker követ. Ám amikor elindulnak a bölcsi és az ovi felé a gyerekek, nem csak a folyamat maga lesz fontos, hanem az is, hogy objektív mekkora sikert ért el. Kizárhatatlan és tagadhatatlan tényezője lesz a mindennapoknak az, hogy pozicionálják saját magukat és másokat a csoportban betöltött szerepük, megbecsültségük szerint, ez pedig csak összehasonlítással vihető véghez.
Mit érez ilyenkor a kicsi?
Azt, hogy itt valami egész más szabály uralkodik, amire egyáltalán nem lehetett felkészülni. Ki van szolgáltatva a közösségnek, ami akkor is ijesztő, ha az nyitott és befogadó.
Ám, ha belátjuk, hogy ez így van, beszélünk vele és a megfelelő mesékkel oldjuk a benne keletkező feszültséget, azzal máris rengeteget segítünk neki.
Boribon, a bajnok pont ebben fog támogatni!
Annipanni futóversenyt hirdet az erdőben, amire hamar a rajthoz áll Boribon, a mókus, a béka és a nyuszi. Boribonnak nem megy olyan jól a futás, sajnos még az útról is letér és megsérül. Ez olyan megalázó a számára, hogy bár mosollyal az arcán odaadja a nyuszinak az érmet, utána elbújik és egyedül búslakodik. Annipanni persze mindig segít a mackónak, ha nehéz helyzetbe kerül: újabb versenyt hirdet, ezúttal célba dobást.
A történet megmutatja a gyerekeknek azt, hogy mindenki másban és másban lehet jó, hogy mindenkiben meg lehet találni az értéket. Végül Boribon is megkapja a legfontosabb elismerést, azt, hogy úgy fejez be egy versenyt, hogy önmagára győztesként nézhet.
Ez a mese alátámasztja a kicsik tapasztalatát: sokféle versenyhelyzet van, és megoldást kínál a feszültség feloldására.
Forrás: pagony.hu
15. Boribon pancsol
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 40
Nyaralj együtt Boribonnal!
A legkisebbek népszerű sorozata újabb, igazi nyárváró résszel bővült!
A legújabb mesében Boribont és Annipannit várja a hűs víz, ám Boribon megijed, amikor a mélyebb vízbe merészkedik. Ráadásul a homokvár építés sem megy úgy, ahogy szeretné.
Vajon végül megszereti a pancsolást és sikerül homokvárat építenie?
Kiderül ebből a történetből!
Mi történik a legújabb mesében?
Mi kell egy szuper nyaraláshoz? Egy jó strand, egy csinos szalmakalap, egy labda, egy homokvár, no meg egy finom fagylalt! Szerencsére Boribonék gondoskodnak róla, hogy egy nyári mesében minden meglegyen, ami egy igazán kalandos pihenéshez kell!
De ez még nem minden, mert a Boribon pancsol egy olyan kis üzenetet is hordoz, amivel a gyerekek könnyebben leküzdik a víziszonyukat, sőt a mese az úszás tanulásban is támogatóan hat, ami nyár közeledtével biztos, hogy sok kisgyereket érinteni fog.
Szeresd meg a vizet Boribonnal!
Nyár van, Boribon és Annipanni strandolnak. De jaj, a szél elviszi a labdát, Boribon pedig hiába segítene, ha még nem tud úszni. Sőt, a szélben homokozni sem lehet! Az elmerülés után a mackónak nem sok kedve marad a pancsoláshoz.
A víziszony leküzdésében a leghatékonyabb a türelem és a bizalom. Boribonnak szerencséje van, mert Annipanni és Bence is sokat segítenek neki, így a mese végére legyőzi a félelmét és nemcsak megbarátkozik a vízzel, hanem még Annipanni kalapjáért is beúszik a vízbe!
Boribon, Annipanni és Bence gondoskodnak róla, hogy egy nyári mesében minden megtörténjen, ami egy igazi nyaraláshoz kell!
Forrás: pagony.hu
16. Baribon plüssmackói
Kiadás éve: 2020. április 07.
Oldalszám: 40
Boribon imádja a kék plüssmackókat!
Kapott is egy csomót a barátaitól, és az önzetlen kismackó még a saját ágyát is átadná, hogy legyen hol aludniuk.
Vajon mostantól csak velük fog játszani, vagy lesz azért ideje Hapcira, a cicára is?
És rendet rakni ki fog a nagy játék után?
Annipanni szerencsére most is odafigyel a kedves kismackórar...
Boribon és Annipanni pont 50 éve vannak velünk. Vannak családok, ahol még a nagyszülőknek is felolvasták kiskorukban.
Tudtátok, hogy Boribon 1958-ban bukkant fel először? A Boribon, a játékmackó című könyv azonban még csak afféle előfutár volt a későbbi Boribon és Annipanni sorozathoz, aminek 1970-ben jelent meg az első része. Az ötödik, a Boribon és a 7 lufi után következett egy jó nagy szünet: 1976 után nem jelent meg több Boribon egészen addig, amíg a Pagony újra ki nem adta a könyveket. És eközben előkerült egy-két befejezetlen kézirat Marék Veronika fiókjából, majd arra is sikerült rábeszélni, hogy írjon új részeket. Így folytatódtak 2005-től újabb tíz résszel Boribon kalandjai – na meg néhány babakönyvvel, foglalkoztatóval és társasjátékkal.
Most pedig, ötven év után itt az új Boribon: a Boribon mackói.
Boribon ajándékot kap: egy újabb kék plüssmackót a gyűjteményébe. Tudjátok, az ikonikus képen, Boribon szobájának falán is egy kék mackó látható. Hapci, a cicája először féltékeny lesz, mert vele nem foglalkozik, de aztán Boribon kiengeszteli, és bevonja a játékba. Mackócsatát játszanak, mackótornyot építenek, ágyra rendezik őket… és itt, valahol a mackócsatás résznél már olyan érzése van az embernek, mintha direkt a mostani, hetekre lakásba zárt gyerekekről írta volna a mesét Marék Veronika.
A mackócsatából vadulás lesz, Annipanni átesik a felforduláson, rájuk szól, hogy játsszanak mást, míg végül az ágyat pakolják tele mackókkal, maguknak meg a padlóra ágyaznak meg.
Ismerős?
Annipanni dobozba pakoltatja a macikat, erre meg Boribon lesz szomorú. Így aztán reggelre Annipanni meglepi egy kartondobozból épült mackóvárral. Na jó, ha Annipanni valóban egy harcedzett karantén-anyuka lenne, nem éjszaka csinálná egyedül, hanem berúgná a ziccert és együtt csinálná velük másnap, ezzel is lefoglalva őket egy fél napra. Szóval csak én vizionálok már bele mindenbe ilyesmit (de erről majd a most induló pagonyosok kulisszatitkaiban bővebben).
Ebben az új részben megint a Boribon-sorozat telitalálat alapszituációja kapja a főszerepet: a gyerek van felnőttszerepben és a játékmackója a gyerekében. És innen nézve az összes elem: a plüsshalmozás, a tesós játék, a vadulás, a házi készítésű kreatív játék sokkal jobban átélhető. A csavar, hogy a felnőttet játszó gyerek mackójával azonosulunk, fél évszázada fogja meg a gyerekeket.
Marék Veronika magáról is ezt mondja: játszott egész életében. Tizenhét évesen egy este „véletlenül“ megírta és megrajzolta a Boribon, a játékmackót, és maga sem tudta hogy műfajt teremt vele itthon. Akkoriban ugyanis még mindig hosszú, egybefüggő szövegekből álltak nálunk a mesekönyvek, az egy kép - egy mondat típusú, legkisebbeknek szánt mese még ismeretlen volt Magyarországon. Ma már hihetetlen, de a kicsiknek sokáig nem jelent meg mesekönyv. Boribonnal elindult valami, ami a mai napig nő és fejlődik. Csak Boribon marad négyéves.
|
|