Írta: Hans Christian Andersen Fordította: Sütő Gyöngyi Illusztrálta: VLADYSLAV YERKO  Kiadó: CANISSA KIADÓ Oldaszmám: 32   Az ukrán rajzművész, Vladislav Yerko által illusztrált, nagy alakú könyv igazi méltóságteljes, Hókirálynőhöz illő művészi kiadvány. Ott kezdődik, ahol minden mese: „a legelején”. Aki nem emlékszik rá, vagy esetleg még csak nem is találkozott a Hókirálynő történetével, annak fel kell hívnunk a figyelmét arra az aprócska, ördögi tényre, hogy a csodaszép illusztrációk és a gyermeki jó szándék ellenére Gerda és Kay kalandjai igazi kegyetlen rémmesébe illő kalandok, amit csak a legbátrabb szívű, rettenthetetlen lelkű kalandoroknak ajánlunk. Kay ugyanis a világ leggonoszabb manójának áldozatául esik egy időre, aki varázstükrével akarja manipulálni a világot. A tükör, melyben a szép dolgok picinnyé zsugorodnak, a haszontalanok és a becstelenek felnagyítódnak, a legcsodásabb tájak spenótfőzelékké, a legkedvesebb emberek rosszarcú, barátságtalan mufurcokká változnak, egy szép napon szilánkjaira törik. A darabkákat a szél széthordja mindenfelé, s ha véletlenül egy szilánk valakinek a szemébe fúródik (mondtam, hogy horror!), attól a pillanattól kezdve mindennek csak a rossz oldalát látja. Ha viszont a szívébe kerül valahogyan, menten jéggé fagy. Így kezdődött Kay kálváriája is…