A high fantasy három fő irányát Nikki Gamble és Sally Yates jelöli meg, Exploring Children's Literature (A gyermekirodalom felfedezése) c. munkájukban: Kizárólag a másodlagos világ létezik benne, az elsődleges („hétköznapi”) nem – ilyen Tolkien univerzuma is. A másodlagos világ az elsődleges világból közelíthető meg egy titkos kapun keresztül – Tolkien „legjobb tanítványa” C. S. Lewis képviseli ezt az irányt Narnia krónikái c. regényfolyamában, de itt megemlíthetjük a svéd Astrid Lindgren írónőt is Mio, édes fiam c. ifjúsági regényével. Egy különleges világon-belüli-világ jelenik meg az elsődleges világ részeként. Ide sorolja a szerzőpáros J. K. Rowling Harry Potter-történeteit is, ezzel egyértelmű művészetfaji besorolást adva az írónő regényfolyamának. Tolkien álmítosza A Tolkien-féle Középfölde-mítosz megszületésének egyik indító oka az volt, hogy szerzőnk szeretett volna mitologikus elemet vinni az angol irodalomba. Erről így ír egyik levelében: „…Kezdettől fogva hiányoltam, fájlaltam!, mennyire nincs nekünk efféle hagyományunk, ezt szegénységünknek tekintettem. Mert gondoljuk meg: a görögöknek, a keltáknak, a román nyelveknek, a németeknek (germán), a skandinávoknak, a finneknek (nagy hatást tettek rám!) mind van efféle kincse. Az angolban, némi ponyvaszerűségtől eltekintve, semmi ilyesmi...” A Szilmarilok előzményeként és „mitológiai variánsaként” is szemlélhető Elveszett mesék könyve függelékeinek tanúsága szerint Tolkien először egyfajta „angolszász” mitológia kialakításán dolgozott, majd később ettől elállt, és megteremtette a sosemvolt Középfölde világát. Ennek a mítosznak a része a Gyűrűk ura is, amely Tolkien gyermekregénye, a Babó és a középföldei mítoszrendszer ötvözése. A Gyűrűk urát fordítója, Göncz Árpád „tündérmesének” minősíti, mivel az „a mese törvényei szerint” működik: „a leggyengébbnek kell behatolnia a Rossz birodalmának szívébe, mert csak ő semmisítheti meg a legerősebbet.” Ezen túl szerinte párhuzam vonható a mű és a kora középkori kelta-brit legendák között is. „Tolkien „világa ősi angol, germán és kelta mondák, hősénekek világát idézi. (...) A kora középkori lovagvilág eszményképeit, lovagi erényeit.” De Göncz a mítoszok másik nagy utódcsoportjával, a misztériumjátékokból kifejlődött moralitásokkal is analógiába állítja a regényt. „Ha azt mondtuk, hogy a Gyűrűk Ura tán minden idők legnagyobbra méretezett tündérmeséje, azt is elmondhatjuk, hogy legterjedelmesebb moralitásjátéka is. Következetesen alkalmazza a Jó és Rossz küzdelmének teljes középkori jelrendszerét” – írja a Gyűrűk ura utószavában. Mindenesetre, ami a Tolkien-regényeket élvezetessé és vonzóvá teszi a befogadók számára, ami vonzó, titokzatos és levegős hátteret jelent, az nem a gondosan megtervezett, hiteles környezet, az archetipikus főalakok hatása, hanem azok a mesei-mitologikus elemek a művekben, amelyek a következetesen kidolgozott Középfölde-mítoszra és Középfölde pszeudo-történelmére épülnek. „Varázsa abban rejlik” – írja saját művéről Tolkien – „hogy a háttérben időnként feltűnik a történelem egy-egy darabkája; olyasmi ez, mint amikor egy messzi sziget vagy egy távoli város tornyát pillantjuk meg, amint egy pillanatra kivillan a ködből. Ha elérjük, oda a varázslat – hacsak nincsenek a távolban további elérhetetlen tájak.” Tolkien története azonban nemcsak mitikus, hanem mítoszértelmezést is rejt: azt a folyamatot is szimbolikusan bemutatja, ahogyan az ember fokozatosan elveszíti kapcsolatát hagyományos mítoszaival. A Szilmarilokból megtudjuk, hogy a „világ erői”, a valák létrehoztak egy csodálatos kontinenst (egyfajta földi paradicsomot) a teremtett világ, Arda nyugati tájain, amelyet Amannak vagy Valinornak neveznek, s a legfőbb teremtő, Ilúvatar szándékai szerint azt jelzi, milyen lehetett volna a világ Melkor ármánykodásai nélkül. Azonban ez a föld csak a valák és a halhatatlan második nép, az eldák számára megengedett, a harmadszülött emberek számára tiltott hely, bár a Helcaraxë szorosán keresztül a zajló jég hátán száraz lábbal is megközelíthető. Amikor Númenor királya, Ar-Pharazôn, a halhathatatlanság iránti emésztő vágya miatt erőszakkal el akarja foglalni az áldott Amant, Ilúvatar „testet ölt”, egy időre elveszi a valáktól a világ terheit, s az addig lapos földet gömbölyűvé téve elszakítja Valimart a világ mindennapi valóságától: a halhatatlanok országa ettől kezdve már csak külön isteni engedéllyel, „egyenes úton” közelíthető meg, a gömbölyűvé vált föld tereinek elhagyása után. A kataklizmával egy időben a legnyugatibb halandó szigetet, az Atlantisz-szerűen ábrázolt Númenort, valamint Középfölde legnyugatibb vidékét Beleriandot elönti a tenger. A Gyűrűháborút követően a tündék mellett azok is mindörökre eltávoznak Középföldéről, akik ismerik Valimart, vagy közvetlen kapcsolatba kerültek a valák erejével. A gyűrű szövetségének kilenc tagja közül Gandalf, Frodó, Samu, Legolas és Gimli Galadriellel és Elronddal együtt a halhatatlanok szigetére utaznak, Aragorn, Pippin és Trufa pedig egymás mellett nyugosznak Minas Tirith városában. Utódaik, a győztes faj, az ember számára a halhatatlanok világával való kapcsolat elvész.   Forrás: Nyelv és Tudomány