Vándorol a napsugár: magát ontja bőven! Merre szállhat, merre jár a tág esztendőben?       Télidőn a napsugár jégcsapokon csúszkál, arcot csípked, pirult cimpát veresebbre húzgál.         Majd a csillogó havon farsangolni illan: köddel tömött felhők közül néha visszavillan.     Tavasszal a napsugár, ha a fagy felenged, tenyerében madárfüttyöt, rügyeket melenget.   Örömében ficánkol, ághegyen cikázik – szirmot rezzent, pillét lehel, fűre fekszik, játszik.         Nyáridőn a napsugár zöldet özönöltet: záporokkal lomboztatja, zörgeti a földet.   Patak hátán csörgedez, búzatáblán csordul, s tarlót tikkaszt, ha jókedve hevesebbre fordul.       Ősszel víg a napsugár: szüretkor gerezdet szopogat, s az öreg lugas résein bereszket.   Rét fölött, a légen át falevelet lenget: rozsdás erdők terebélyén rideg szelet penget.       Tél jön ismét, már a fény széncinkét diderget, s deres égig ragyogtatja még a déli kertet…       Vándorol a napsugár egész esztendőben: merre járhat, merre száll szét a tág időben?