Ha egyszerűen, egy hangszínnel, monoton hangon mondjuk, akkor lehet, hogy a gyermek észre sem veszi, hogy játszani szeretnénk vele. De ha lassan, halkan, sejtelmesen kezdjük, és fokozatosan gyorsítunk, emeljük a hangszínt, vagy esetleg huncutkodva mondjuk és egy jó dögönyözéssel fejezzük be, akkor máris tele van az az összesen 15-20 szóból álló mondóka érzelmi telítettséggel, mely a gyermekre élményként hat. Újra és újra át akarja majd éli azt a katarzist, amin keresztül ment a mondóka elmondása és eljátszása alatt. Fontos, hogy minden mondókához, kis dalhoz társuljon valamilyen játék. És ha már érzelmet viszünk bele a játékunkba, akkor a gyermek akarva – akaratlanul is megismerkedik a tempóval, hangerővel, hangszínnel, ritmussal. Ezek nélkül szinte semmit sem érnek a játékok, mert üresek lesznek. A tempót egy mondókán belül is változtathatjuk (pl.: a lovagoltatóknál), ami kifejezetten izgalmassá teheti a játékot. A hangerővel és a hangszínnel is fontos játszanunk. Kezdhetjük sejtelmesen, halkan, mélyebben, majd fokozatosan növelhetjük a hangerőt, és emelhetjük a hangszínt mélyebbről magasabbra. Ezeket figyelembe véve vidám, nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatot tudunk teremteni gyermekünk számára, mely egészséges fejlődése szempontjából elengedhetetlen.   Ujjkiolvasók  Amit mindenki ismer: a kicsi ujjait egyenként - a hüvelyktől a kisujjáig haladva - megfogjuk, és közben ezt mondjuk:   Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, ez az icike-picike mind megette!   A gyerek ökölbe szorított kezecskéjén egyenként nyitogatjuk ki az ujjakat, a végén megcsiklandozzuk a hasát:   Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középső ujjam felszedte, gyűrűsujjam hazavitte. A kisujjam mind megette, megfájdult a hasa tőle.   Tapsoltatók   Miközben mondjuk, tapsolunk, és így a kicsi is utánozni fog minket.   Süssünk, süssünk valami, Azt is megmondom, hogy mit: Lisztből legyen kerekes, Töltelékes, jó édes.   Gyerekek, gyerekek, Szeretik a perecet. Sósat, sósat, Jó ropogósat. Aki vesz, annak lesz, Aki nem vesz, éhes lesz.   Tapsi, baba, tapsi, Mit fog a mama hozni? Piros csizmát, papucsot, A hajába szép csatot.   Lovagoltatók, hintáztatók   A gyereket a térdünkre ültetjük, és a sarkunkat emelgetve lovagoltatjuk rajta. Mindig lassan kezdjük, aztán egyre jobban gyorsítunk.   Gyí te paci, Gyí te ló, Gyí te Ráró, Hóhahó!   Trapp, trapp, trapp, Lovam trappolgat. Hegyen-völgyön, alagúton, Nem tévedünk el az úton.   Gyí, te fakó, gyí, te szürke, Gyí, két lovam, fussatok, Gyorsan, gyorsan a faluba, Ott kaptok majd abrakot.   Vigasztaló (ha megüti magát)   Ebcsont, kutyaháj, Ha meggyógyul, Majd nem fáj!   Járni tanítók   Megfogjuk a kicsi kezét, és együtt lépegetünk vele, miközben mondjuk.   Jár a baba, jár, mint a kismadár, holnapután a kert alatt lepkét is fog már.   Nem megyünk mi messzire, csak a világ végire. Ott se leszünk sokáig, csak tizenkét óráig.   Menjünk, menjünk, mendegéljünk, míg sűrű erdőbe érünk. A fák között mókus ugrál, az árokban nyuszi bujkál.   Altatók   Tente, baba, tente, Itt van már az este, Köszöngetnek szépen, Csillagok az égen.   Megy a hold az égen, Gyönyörű ösvényen, Hunyd le szemed, kicsi baba, Mert eljött az éjszaka.  Mondókagyűjtemény>