|
A bölcs öszvér
2018.10.01. 18:18
|
Volt egyszer egy öszvér. Mint minden öszvér, ez is azt gondolta, hogy ő a legokosabb teremtés a világon. Az öszvér egyszer betévedt egy kertbe. Látja, hogy az erős, magas almafákon apró, piros almák teremnek, a fa alatt pedig, vékony indákon, óriási dinnyék érnek.
Felnéz az öszvér még egyszer a fára, aztán lenéz a dinnyére, és bosszúsan csapja hátra a fülét.
|
|
- Milyen ostobán rendezték el ezt a világot! - gondolta. - Bízták volna csak rám, a bölcs öszvérre, én mindent másképp csináltam volna!
Meghallotta ezt az almafán üldögélő veréb. Megkérdezte:
- Ha meg nem sértelek, mi az, ami nem nyerte meg tetszésedet?
- Hát nem látod? - szólt az öszvér. - Nézz körül! Ezen a nagy-nagy fán akkora almák teremnek, mint egy kisgyermek ökle, azokat az öszvérfej nagyságú dinnyéket meg alig bírják a vékony indák. Az volna a helyes dolog, ha a nagy almafán akkora alma teremne, mint a dinnye, a gyönge indákon meg olyan kis dinnyék nőnének, mint az alma! - Így szólt az öszvér, aztán vakarni kezdte az oldalát az almafa törzsén. Abban a pillanatban leesett egy alma, és nagyot koppant az öszvér fején.
- Iá-iá-iá! Szegény fejem, ja-a-aj! - ordított az öszvér.
Nagyot nevetett a veréb.
- Látod, tisztelt bölcs - mondta -, mégis jó, hogy az alma nem akkora, mint a dinnye, mert különben kereshetnéd most a fejedet!
- Igaz bizony - az öszvér csak ennyit mondott, és gyorsan elhordta az irháját az almafa alól.
(Rab Zsuzsa átdolgozása)
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
