| 
				
				 
					„Miért beszélsz nekik példázatokban?” 
				
					„Miért beszélsz nekik példázatokban?” – kérdezték Tőle a tanítványai. 
				
					Ő pedig ezt válaszolta:  
				
					„Mert ők is az enyéim, és minden gyermekemhez az ő saját nyelvén szólok, hogy idegennek ne gondoljanak. Hogy megtudják, érezzék: valóban enyéim ők, ugyanúgy, ahogyan ti is azok vagytok. Hogy mindenek megtudják ezen a világon: hozzám tartoznak. S hogy ezt megértsék: az ő nyelvükön kell szólnom hozzájuk. Kihez-kihez a sajátján.” Ezt felelte az Istentől küldött Fiú. 
				
					„Ember, ismerd meg magad!” 
				
					A magyar tündérmesén keresztül az Igazság Napjának, a Világ Világosságának hangja szól hozzánk. Ezért e mesék egy meghatározott embercsoportnak ezt a világosságerőt tartósan a rendelkezésére bocsátják. 
				
					 A magyar népmesék máig csorbítatlan fényben tükrözik az egyetemes Világosság hatalmát, és tanúskodnak hívó szaváról, melyet a hős, a mese központi alakja születésétől fogva hall, és útja az erre a hívásra adott személyes válasza. Ezek a történetek ezt a követendő példát mutatják fel minden hallgatójuknak. 
				
					A Világ Világossága létünk kezdete óta számos formában alkalmazza a közösségszentelés mágiáját. A nép számára, itt, a Kárpát-medencében, a mesemondás spirituális tevékenység volt, a közösségért végzett tudatos cselekedet, mely a tudatállapot fölemelését célozta meg. 
				
					  
				
					A Világszép Nádszál kisasszony művészi hármassága 
				
					1. Nyelvezet, szavak, kifejezések 
				
					A mesemondó csodás nyelven beszél. Beszéde szépségről, illendőségről, kedvességről tanúskodik, az egymás iránti figyelmességre, segítőkészségre, odaadásra tanítja az embereket. E tulajdonságok egyfajta tudatszintre, tudati állapotra utalnak, és nélkülük nem közeledhetünk a hívó Világossághoz. Például:  
				
					„Köszönti az asszonyt illendőképpen, fogadja az is nemkülönben…”,  
				
					„Igazítsd útba ezt a legényt!”. „köszöni szépen a királyfi”,  
				
					„bizony nem adok én a lovam húsából, inkább adok a magaméból.”  
				
					A szereplők így szólítják meg egymást: „édes fiam”, „kicsi gazdám”, „édes lovam”, „édes gazdám”. 
				
					A nyelv, vagyis a használt anyag – gyönyörű. Igen, egészen egyszerűen gyönyörű minden részlete, és a teljessége is. S a szépség is (csakúgy, mint a népmeséinkben szintén hangsúlyos szerepű igazság és erő) egyik nézete a Világosságnak, mely az embert vonzza, mert a Lélek hazájára emlékezteti. 
					  
				
					Egy–egy példa a nyelvi szépségre: 
				
					„Hol jársz itt fiam, ahol a madár sem jár?”„estére kelve”,  
				
					„Elémondja, hogy mi jóban jár.”,  
				
					„megcsendült-bondult bele az egész világ”, „tudom én, mi a szíved szándéka.” 
				
					Ez a mesenyelv mindemellett szereti a képeket  
				
					„csak addig ég az élete gyertyája”,  
				
					és nem hiányzik belőle a humor sem  
				
					„de még az üveghegyeken is egy sánta arasszal túl”,  
				
					„ezen a szigeten olyan nagy sötétség van, hogy a kardodat felakaszthatod rája.” 
				
					Találkozunk olyan részlettel is, amely első hallásra meghökkentően tréfás, a szokatlan társítás révén  
				
					„ezt a 3 aranyhajszálat kihúzom a fejedből, adok hozzá egy kilincsmadzagot”,  
				
					később azonban felfedezzük mélyebb értelmét (erre még visszatérünk). 
				
					A helyszínek, dolgok, tárgyak, élőlények, veszélyek képe is könnyen megelevenedik képzeletünkben, sokszor a hatásos jelzők segítségével: 
				
					„hol kígyóra, hol békára léptek”,  
				
					„emberi szem nem látta gyönyörűséges szép tartományokon keresztül”,  
				
					„szörnyű nagy pusztaság”,  
				
					„az aranyerdőnek közepén volt a Hajnal kertje”… 
				
					Ezek az ábrázolt világ tiszta körvonalú képei, de a művészi beszéd gazdagon használja az ún. költői képeket (hasonlatokat, jelképeket) is. E képek pedig nélkülözhetetlen tanítói a Léleknek, s az oktatás módszerében észrevesszük a képzelőerő élénkítését célzó törekvést 
				
					„s ím, halljatok csudát,..”,  
				
					„S mit gondoltok, mi történt?” 
				
					A kifejezésmód színesítését szolgálják a nyelvi alakzatok (pl. a humor, a felsorolás, fokozás, túlzás). 
				
					2.  A meseszövés, a tartalom felépítettsége-a történet épülete  
				
					Részletezése itt nem célunk. 
				
					3. Maga a tartalom: a beavatás útja 
				
					SAJÁTOS MESEVILÁG: 
				
					A mesemondó az első lélegzetvételétől egészen egyértelműen kiemel bennünket megszokott, hétköznapi világunkból, félreérthetetlenné téve számunkra, hogy rendkívüli történettel lesz dolgunk, mely azonnal rendkívüli helyszínen is kezdődik. 
				
					Ezt az ’átemelést’ a szavak tisztán alkalmazott erejével éri el, ez a legelső feladat, az egész épület alapja. Ezért hangsúlyozza a „túl” lévőséget, sőt, fokozza jelentőségét, s amikor a fokozás elérte netovábbját, humorba fordul, s egyszeriben le is zárul a mondat: határozottan, kedves derűvel meg is történt az ’átemelés’. 
				
					S hová kerültünk át? 
				
					Benső világunkba, melytől azonban hetedhét ország, hetedhét fal választ el minket, de a képzelet erejével még megtalálható. Nem más ez, mint rég elfelejtett, egykori emberi világunk. 
				
					Milyen ez a világ? 
				
					Csodás! Lakói, lényei életét, érdeklődését a Nap, a tűz, az arany, a ragyogás, az erő, a sebesség, a hatalom határozza meg. 
				
					Többszintű! Mert bár a mese elején szereplő királyság is csodás számunkra, lényei közül többen ismerik a mágiát, mégis az egymást még szeretettel kiegészíteni nem képes kettősség, az ellentétek mozgalmassága uralja – még ha a mi világunkhoz mérten tisztább, ártatlanabb formában is.* A lélekminőségek ugyanis vegyesek: ugyanabban az országban jelen van az ármány, a sötét szándék és a jóakarat, a Világosság ereje is. Olyan ország ez, ahol a Világosságot szeretők még nem vívták meg a végső csatát. Tehát ahol fel kell kelni, és nem lehet tovább késlekedni. Ezért a jó legnemesebb, legzsengébb ereje – a király kisebbik fia – még ebből az életminőségből is elvágyódik. 
				
					Hová? Milyen a következő szint, az egészen másik világ? 
				
					Nevezzük a Világosság Országának. Ide csak egy tökéletesen új tudatminőséggel lehet belépni, pontosabban így érdemes, ha az ember tartósan benne szeretne élni, ha nem akarja ismét elveszíteni. Előcsarnoka a Nap fényes pitvara – égő sugarak élettere, a Napszféra kapuja. Az erő, a Nap hatalma minden itt élőnek méltóságot, biztonságot, erőt és boldogságot ad, miközben ezek a lények dolgoznak. Igen, a Nap szolgálatában, a kapott erőt bevetve, lendületesen tevékenykednek. (Lásd például a Nap favágóit.) Egyértelmű utalást kapunk arra, hogy ez a Napszféra is hétszeres:  
				
					„Megtetszett Hajnalnak a királyfi, maga mellé ültette az ő szárnyas lovára, s vitte hetedhét ország ellen, emberi szem nem látta gyönyörűséges szép tartományokon keresztül.” 
				
					Forrás: magyarokfenykuldetese.wordpress.com 
				
					  
				
					  
				
					  
				
					Régi mesék mai üzenetei: A világszép Nádszál kisasszony 
				
					– A helyes hozzáállás meséje - 
				
					  
				
					  
				
					Megjelent a Manifesztum 118. számában 
			 |