Részlet a mesekönyvből   Tomi igencsak meglepődött a hang hallatán, hát még akkor, mikor az ő főhadiszállásán, a sűrű lombozat mögül egy göndör hajas lányfej jelent meg. - Te meg vagy zakkanva? Mi a fenéért dobálózol zöld almával? Mivel Tominak gyorsan vágott az agya, egyből rájött, hogy ez a mérges leányzó csak Dorka lehet a szomszédból. De úgy döntött, hogy nem lesz vele barátságos, elvégre lányból van, és egyébként sem lehet tudni… - Ezen a fán azt csinálok, amit akarok. Inkább azt mondd meg, te mit keresel az én fámon? - Szerinted mi a fészkes… Átjöttem megnézni, ki szórakozik ilyen óvodás módon. Te biztosan Tomi vagy, a szomszéd néni unokaöccse. Nagymama már tegnap rá akart venni, hogy jöjjek át hozzád játszani, de őszintén szólva… - Nekem is mondták, hogy itt leszel, de én nem szoktam lányokkal barátkozni. Ettől Dorka látványosan megsértődött, de nem vonult vissza, ahogy általában a lányok szokták, hanem két ugrással a fiú előtt termett. Tomi kénytelen volt elismerni, hogy nagyon otthonosan mozog a fán. - Miért, mert a lányok kényesek és buták? Látszik, hogy még sosem volt lány barátod. - Azt te nem tudhatod. - Ugyan már. Te is olyan nagyra vagy magaddal, mint a többi fiú. El sem tudod képzelni, hogy egy lány jobb lehet nálad. - Ne kacagtass, persze, hogy nem. - Már meg se haragudj, de messziről látszik rajtad, hogy városi vagy. - Miért, te talán nem? Ha nem tévedek egy suliba járunk. - Ja persze, de én minden vakációmat itt töltöm falun és nem azért, de én nem vagyok olyan nyápic, mint te. - Minden szünetben itt vagy? Biztosan nagyon rossz fát tettél a tűzre, hogy így büntetnek az őseid. - Lehet, hogy te azért vagy itt, de én azért, mert a mamának sokat kell dolgoznia, mivel apám lelépett és most egyedül nevel. De gondolom a te családod tökéletes. Egyébként ez messziről látszik rajtad. - Azért még mindig van néhány dolog, amit el kell magyaráznia. Nem értem mit jelent a kicsi kék virág, amibe először Tomi belelépett a tengerparton, aztán pedig a virágoskertben láttunk egy oltáron. - A kis kék virágot Hálavirágnak is hívjuk. - Hálavirágnak? - Ez a kis virág egy szimbólum. A hálát jelképezi. - A hálát? Már semmit sem értek. Miért lenne hálás egy virág? – kérdezte Tomi értetlenül. - Nos, nem a virág kell hálás legyen. Azt jelenti, hogy mindenkinek, minden nap szánni kell kis időt arra, hogy észrevegye az életében azokat a dolgokat, amiért hálás lehet. A legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig. Hálás lehetsz a reggelért, az egészségedért, a kisujjadért, a szemed színéért, egy finom falatért. A lényeg az, hogy ne felejtsd el megköszönni nap, mint nap azokat a dolgokat, amiket szeretsz az életedben. A fantasztikus ebben a dologban az, hogy ezek az érzések boldoggá tesznek. Boldogítanak. A mi világunkban szent ez a szimbólum. Azért bukkan fel a legmeglepőbb helyeken, hogy eszünkbe jusson. Ha pedig beleszagolsz, felhőtlen öröm tölt el. Az emberek világában már rég nem terem, de ha hálát éreztek valami iránt és rágondoltok, ugyanolyan boldogságérzetet ad, mintha látnátok. - És repülni is tudunk ismét, ahányszor csak beleszagolunk? - Repülni csak ebben a dimenzióban tudtok, de az érzés, ahogy nálatok mondják, szárnyakat ad. Kicsivel odébb fekete-fehér mintájú zsiráfok legelték álmosan a fák lombjait. - Uram-atyám! Úgy érzem magam, mintha egy mesefilmbe kerültem volna! Te mit szólsz ehhez Dorka? - Én egyelőre nem tudok szóhoz jutni, viszont muszáj leülnöm egy pillanatra. Tomi is leült mellé, és jó ideig bámulták szótlanul a völgy lakóit, amíg hozzá nem szokott a szemük a látványhoz. - Szerinted odamerészkedhetünk mi is a vízhez? – kérdezte félénken Dorka. - Hát, ha csak az antilopok nem húsevők errefelé, nem látom veszélyesnek az akciót. Az a cirmos méretű oroszlán biztosan nem tud bekapni minket, és úgy nézem, az elefántok sem taposnának el. Teljesen barátságosnak tűnnek. - Akkor próbáljunk összebarátkozni velük. Elindultak óvatosan a folyó felé. Pihe és Hajnal vidáman repkedtek a fejük felett. Mikor leértek, egy kevésbé népes helyen álltak meg inni. Csak miután teleitták magukat indultak igen apró léptekkel a legközelebbi elefántcsorda irányába. - Legyünk nagyon figyelmesek! Semmi hirtelen mozdulat, nehogy megijesszük őket. - Gondolhatod, hogy nem fogok itt elkezdeni szteppelni. - Én csak a saját érdekünkben mondom, nem kell felkapni a vizet! - Nézd, pont akkora, mint a szomszéd kutyája! – mondta Dorka, mikor odaért egy kicsi elefánthoz. Lassan kinyújtotta felé a kezét, az pedig az ormányával szaglászta az idegent. - Jól van, jól van! Nagyon kedves kis elefánt vagy! És amellett gyönyörű a színed! Elnevezlek Orminak. - Ez neked mániád, hogy azonnal mindenkinek nevet adsz? - Mi baj van ezzel? Szerintem tetszik neki. Gyere közelebb, hogy téged is ismerjen meg! Tomi bátortalanul közeledett, de mikor az elefánt megcsiklandozta ormányával a tenyerét, jóízűen nevetett, és kedvesen megsimogatta az állatot.   A repülés filozófiája „Az öröm akkor jön, amikor elengeded magad. Amikor hagyod magad örülni. Amikor önfeledt vagy. Olyan, mint a repülés: elfelejted a gravitációt. Ennek lélektani oka van. Az ego a földhöz van horgonyozva. Fél, szorong, okoskodik, akar. Az öröm pedig a lelkednek olyan rétegében él, ahol szabadság van.” Müller Péter A repülés az ember ősi vágya, olyan kitörölhetetlen álma, amit csak a felnőtté válás sokkoló realitása tud lecsiszolni rólunk. Mégis sokáig vágyunk rá, még akkor is, ha félünk tőle. Nem egyszer álmodunk is róla és ilyenkor szerencsés esetben sokáig arcunkon hordozzuk a szelet, ami pár pillanatra teljesen szabaddá tesz minket. És ezzel már el is jutottunk a Müller Péter összegzéséhez, ami rámutat a nagy igazságra: akkor tud repülni a lélek, amikor leveti magáról a földi léthez kötődő érzéseit és átadja magát az önfeledt örömnek. Ez az önfeledt érzés a gyermekkor különleges ajándéka, amit kis tudatossággal át lehet menteni a felnőttkor mindennapjaiba is. Igazából létszükséglet lenne megengedni magunknak a hétköznapok egymásutánjában a felszabadult örömérzet luxusát. A Varászlatos vakáció két főszereplője a Hálavirágok illatától szállnak fel a levegőbe. A két barát a másik világba érve tapasztalja meg, hogy a szent növényként tisztelt Hálavirágok illatától repülni tudnak. Az őszinte hálaérzet hatalmas örömforrás, ami szárnyakat ad. A könyvbéli világban szószerint. „-Ó, de csodás illata van! Nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen kicsi virágnak ennyire bódító illata lehet! Hát ez mesés! Tomi, én annyira boldog vagyok! - Azért nem kell ennyire elszállni! - Ez az! Úgy érzem, repülni tudnék! – a lány arcán üdvözült mosoly terült el, teljesen átszellemült, mintha hirtelen kicserélték volna valakivel. Nyoma sem volt annak a komoly lánynak, aki egy perccel ezelőtt még minden tudását bevetve meg akarta oldani ittlétük rejtélyét. Tomi nem tudta hová tenni ezt a gyökeres változást és arra gondolt, hogy ez csak amolyan lányos tréfa lehet, amin aztán kuncogni kéne. De lassan kezdett rájönni, hogy ez mégsem tréfa lesz. - Különleges illata lehet ennek a virágnak, ha ekkora hatással volt Dorkára – gondolta magában, és hogy meggyőződjön a dologról, ő is mélyen beleszagolt. A hatás nála sem maradt el. Hirtelen eufórikus örömöt érzett és hatalmas erőt, ami szétáradt a tagjaiban. Úgy érezte, hegyeket tudna mozgatni, és igen, repülni szeretett volna a leginkább. Ebben a pillanatban vette csak észre, hogy Dorka könnyedén lebeg. Határozottan lebegett úgy harminc centire a talajtól. Kerekre nyílt szemmel kiáltotta: - Tomi, ezt nézd! Tudok repülni! Gyere, próbáld ki te is! - Na de, hogy csináltad? - Egyszerű, csak lökd el magad a földtől, mintha dobbantanál egyet! A fiú dobbantott és könnyedén felemelkedett a levegőbe.”   Interjú a Varázslatos vakáció szerzőjével Mivel, ha tehetnénk, legszívesebben minden évszakban elmennénk vakációzni, örömmel ajánlom mindenki figyelmébe a Varázslatos vakáció című ifjúsági regényt, ami az izgalmas élmények mellett pozitív életérzéssel is feltölti olvasóit. A könyv ugyan gyerekek számára íródott, de nem kizárólag a fiatal korosztályt célozza meg mondanivalójával. Két kis főszereplője egy csodálatos kalandba, ugyanakkor egyedülálló élménybe vonja be az érdeklődőt, miközben segít megérteni, miben rejlik pozitív gondolkodás mágikus ereje. A mű romániai megjelenése után az Aquila kiadó a regény eredetéről, üzenetéről és saját magáról kérdezte a szerzőt, Kele Krisztinát. Kedves Krisztina, hogy jobban megismerjenek az olvasóink, kérlek, mesélj egy kicsit magadról. Honnan indultál el és mik vonzottak az életben? Mindig is egy különleges világban éltem, ami a fantáziám szép terméke volt. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy van egy egészséges, reális világnézetem. De könnyebb volt mindent úgy megélnem, hogy magamban felépítettem mindennek a mesés változatát. A Partiumban születtem és Erdélyben végeztem a tanulmányaimat. A középiskolát a nagyenyedi óvó és tanítóképzőben végeztem. Érettségi után, mikor eljött a pályaválasztás ideje, nagy gondban voltam, mert egyformán vonzott a bölcsészkar és zeneszak is, mivel nagyon szerettem énekelni. Végül a zene győzött és felvételiztem kolozsvári zeneakadémiára, majd ezzel egyidejűleg, a magyar opera énekkarába is. Itt indult el énekesi pályafutásom, ami nagyon boldoggá tett és hozzásegített ahhoz, hogy bejárjam a világot. Alkalmam nyílt énekelni Európa szerte, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában is. Eközben sok ajándékkal gazdagodtam. Társra találtam és megszületett a várva várt kislányunk, Fanni. Immár több, mint két éve Budapesten élünk, ahol nagyszerűen érezzük magunkat. Mi inspirált arra, hogy megírd ezt a könyvet? Nos, bár végül nem lettem bölcsész, az irodalom iránti szenvedélyem megmaradt. Különösképpen vonzódtam mindig a gyermekirodalomhoz. Úgy gondolom, hogy nagyon nagy kihívás gyerekeknek írni, mert a gyerekkori olvasmányok meghatározók lehetnek a gondolkodásuk, világnézetük alakulásában. Olyan értékeket kell átadnunk nekik ebben a korban, amik megalapozzák a jövőben a világlátásukat. Véleményem szerint, a legfontosabb, amit átadhatunk, taníthatunk a gyerekeinknek, az boldogságra való képesség. Fontos tisztázni, hogy boldogság alatt nem azt a múlandó lelkiállapotot értem, ami feltételhez kötött, hanem azt az állandó életérzést, ami nem függ semmitől. Egyszerűen döntés kérdése. Ezt a fajta boldogságot én az elégedettséggel, hálával, feltétel nélküli szeretettel társítom. Tulajdonképpen ez motivált a könyv megírására. Úgy gondolom, hogyha meg tudjuk tanítani a gyerekeket a hála érzetére, a nagyrabecsülésre, jó eséllyel válik belőlük elégedett, boldog felnőtt. Továbbá, ezen a történeten keresztül szeretném közvetíteni a pozitív gondolkodás fontosságát, az ”az vagy, amit gondolsz” tézist, amit nálamnál sokkal nagyobb, karizmatikusabb emberek fedeztek fel és használtak nagy sikerrel. A könyv célja az volt, hogy ezeket a tanításokat lefordítsam egy gyermekek számára érthető nyelvezetre, olyan módon, hogy azok izgalmasak, színesek, humorosak legyenek és, észrevétlenül beépüljenek a gondolkodásmódjukba. Mi a könyv fő üzenete? A könyv üzenete az alaptémára épül. A két főszereplő egy olyan világba, dimenzióba kerül, ahol valóra válnak gondolataik. Emiatt meg kell tanulniuk odafigyelni arra, hogy épp mi jár a fejükbe, mert ezen a helyen azonnal valósággá válik minden gondolat. A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy a mi világunkban is ugyanilyen teremtő erővel bírnak a gondolatok. Az egyetlen különbség csak az, hogy itt több idő szükséges a megnyilvánuláshoz. De amint a könyvből is kiderül, ez igazából a mi javunkat szolgálja. Ha egy anya azt kérdezné, miért vásárolja meg a gyerekének ezt a könyvet, mit válaszolna? Egy anyának, akinek fontos, hogy átadja a gyerekének az olvasás örömét, úgy gondolom, hogy jó választás lesz, ha ezt a könyvet adja a csemetéje kezébe, de emellett főként azokat a szülőket szólítom meg, akik hangsúlyt fektetnek arra, hogy kiegyensúlyozott, elégedett embert neveljenek. Egy dolgot mindenképp megígérhetek, hogy a könyv elolvasása a kellemes örömérzet mellékhatásával jár minden korosztály számára. Végezetül, milyen különleges üzeneted van az olvasóid számára? Azt üzenem minden olvasónak, hogy én töretlenül hiszek abban, hogy mi magunk hozzuk létre a varázslatot nap, mint nap. Egy kis odafigyeléssel pedig mindenki képes lehet arra, hogy csodákat teremtsen a saját életébe.