AZ IDŐ : 3-7 éveseknek: Hol lakik az idő? |
3-7 éveseknek: Hol lakik az idő?
2012.08.19. 02:04
Írta: Vladimir Skutina
Kiadó: Naphegy Kiadó, 2006
Fordító: Szigethy Katalin
Illusztrátor: Marie-José Sacré
Oldalszám: 28
Kinga sokat van egyedül, mert senkinek nincs rá ideje. Nagyon érdekli, hogy ki a csuda lehet az idő, hogy ekkora hatalma van. Mindenkit az időről faggat, de mivel nem kap választ, elindul, hogy kiderítse az igazságot.
Kinga az ablaknál ácsorog egyedül, és a téli utcát figyeli – a szüleinek épp nincs rá idejük. Mindenkinek fontos dolga van. Apa a focimeccset és az újságot figyeli felváltva, nagytesó a haverokhoz siet, anya fél, hogy leégeti a süteményt.
Ez a felütés elég is ahhoz, hogy a könyv olvasói (legyenek felnőttek vagy gyerekek) máris egy nem túl örömteli „Ahá!” élménnyel lapozzanak tovább.
De a gyerekszobában nem csak a mézesmázos vidámságnak és derűs hahotának van létjogosultsága. Néha itt az IDŐ leülni, és kicsit komorkodni, szomorkodni, merengeni, hogy miért nincs IDŐ szórakozásra, befejezni a dolgokat, egymásra, semmire.
Különösen IDŐszerűek erre az őszi-téli hónapok, ekkor lehet igazán jóízűen filozofálgatni, gondolkodni. Ilyenkor jön el a hasonló gyerekkönyvek IDEJE.
|
ekultura
Kinga, a könyv főhőse, lévén gyermek, viszont akcióba lép. Kalap-kabát, és máris nekivág a cseh kisváros utcáinak, hogy megkeresse IDŐT, és elbeszélgessen vele. Mivel idő=óra, bizonyára csakis a toronyórában lehet őt megtalálni, irány oda.
„Az idő egy szörnyeteg, aki esténként minden percet visszavesz az emberektől, amit reggel nekik adott” - mondta anyukája, és Kinga szorongva közeledik az ódon vaskapuhoz, már-már horrorfilmbe illő szorongás képeit idézve a felolvasó szülő elé.
Kinga azonban mesebeli bátor hősként vág neki a felsőbb régiókba vezető csigalépcsőknek.
„A mesékben nem történnek rossz dolgok azzal, aki bátor, és én bizony nem félek” - biztatja magát.
Közben furcsa zajok kísérik útján, csörgés, zörgés, és gigantikus tik-takkolás.
Hamarosan szembetalálkozik valakivel, aki az óra szelleme is lehetne, de ő bátran megszólítja, így hamar kiderül, csak jóságos (ám mindentudó és bölcs) toronyőr.
Othon aztán anyuék kedvesek, mint a mesében, és talán most arra is lesz idejük, hogy meghallgassák Kinga meséjét arról, hol lakik az idő.
A szerző az idővel kapcsolatos filozófiai kérdéseket a gyermekek számára is érthető módon boncolgatja.
Vladimir Škutina cseh művész hosszú, gazdag munkássága során számos könyvet és tévéjátékot írt. A Hol lakik az idő? című mese eredetileg egy gyermekeknek szóló tévéjáték forgatókönyvének készült. Mivel műveit politikai tevékenysége miatt 1968 után az akkori Csehszlovákiában nem játszhatták, Škutina átírta a történetet. A tartalmas, gondolkodásra késztető történetet Marie-José Sacré rajzai gazdagítják. A belga születésű művésznő illusztrációi a világ számos kiállításán sikert arattak. Francia és japán elismerésein kívül, háromszor is elnyerte a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyvvásár Critici in Erba díját.
A mese tanulsága elsősorban nekünk, felnőtteknek szól:
„Legyen mindig annyi időnk, hogy gyermekünket meghallgassuk!”
Verselő blog
Kinga óvodáskorú kislány. És mint ilyen, kérdez, de a kérdéseire idő hiányában nem kap választ. Sőt, idő hiányában nem is játszanak vele. Így hát leginkább az foglalkoztatja: mi az az idő? Helyesebben (már a kérdésfelvetés is jó): hol lakhat az idő? Hogyan lehet lerajzolni? Szól-e róla valamilyen mese? Két fogódzó: az édesanya elejtett megjegyzése szerint az idő egy szörnyeteg, Kinga bátyja pedig megsúgja: az idő az órában lakik.
Egy szörnyeteg? Egy órában? Hol máshol férne el egy szörnyeteg, mit a főtéren álló hatalmas toronyórában - és Kinga bátran nekiindul. Nekiindul, és belép a mesébe, a saját meséjébe. Ő legalábbis ragaszkodik ehhez a változathoz, és az óra öreg őre is ebben a stílusban válaszolja meg a kislány kérdéseit: egyszerű, világos, mesélős szavakkal. Na és ahogy egy igazi mesében illik, itt is történik csoda. Amolyan formás, rendes, igazi csoda. A befejezés pedig, ahol a szülők összenéznek, és megteszik, amit a kislányuk eddig hiába kért: rá és csakis rá figyelnek, a gyerekek számára megnyugtató lezárás, számunkra szelíd figyelmeztetés.
Varázslatos téli történet ez, az illusztrációkat jegyző belga Marie-José Sacré remekül adja vissza az író szülővárosának hangulatát, és aki járt már ott, bizonnyal ismeri a régi csillagászati órát, amely Kinga kalandjának ihletője lehetett. De ha nem is, a képek hangulata magával ragadó, békés, elgondolkodtató, mint a történet maga. Elgondolkodtat gyereket és felnőttet egyaránt.
|
|
|