|
Csoda és Kósza sorozat
Illusztrálra: Baranyai (b) András
Kiadó: Pozsonyo Pagony
Oldalszám:
Czigány Zoltán így nyilatkozott a Csoda és Kósza keletkezéséről:
"Természetesen és váratlanul jött. Természetesen, ahogy természetes, hogy az ember eljut abba a helyzetbe, hogy mesélni kezd a gyerekének. Váratlan volt viszont, hogy ebből a kisfiam ötletére könyv szülessen. Mert az esténként rögtönzött meséket, melyeket még nővérének kezdtem mesélni egy valós helyszínen élő, két kitalált lóról, Csodalóról és Kószálóról, a fiam egyszer csak kazettára kezdte venni, abból a praktikus okból, hogy többet szerette volna hallani őket, mint ahányszor én az ágya mellé kerültem esténként. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egy novelláskötetem címlapjára az ő rajza került, tehát látta, az otthon elvégzett munkából lehet igazi könyv. Ezért aztán sok-sok unszolása után, a hangfelvételek alapján elkezdtük leírni a meséket.
Mindkét gyerekem lovagol, ráadásul - és egészen véletlenül - abban a lovardában, ahol dédapjuk is lovagolt katonatiszt korában. Nyilvánvaló tény, hogy könnyű megszerettetni a gyerekekkel a lovakat. De miért? Miért fogadja bizalmába egy 20-30 kilós kisgyerek az 500-600 kilós lovat?
Ez az a titok, amire nem lehet egy rövid beszélgetésben válaszolni. Talán egy mesekönyvben igen."
1. Csoda és Kósza
  ... ez a könyv nem jött volna létre,
ha nincs a lányom, akinek elkezdtem mesélni Csodalóról és Kószálóról, a Gödöllő melletti tanyán élő lovakról, akik közül Kósza, csupa jó szándékból, annyi galibát tudott okozni, hogy Csodának mindig volt mit helyrehoznia,
... ha nincs a fiam, akinek tovább meséltem a két ló történeteit, aki fölvette hangszalagra a rögtönzött meséket, hogy többet hallhassa, aztán mellém ült, és megvárta, amíg leírtam őket,
 ... ha nincs valaki, aki egyetlen rajzzal el tudta mondani mindazt, amit én sok-sok szóval próbáltam,
... és végezetül, ez a könyv egyáltalán nem jöhetett volna létre, ha nincsenek olyan felnőttek, akik szeretnének érteni a gyerekek nyelvén, mert tudják, hogy sokat lehet tanulni tőlük, de, minthogy a fentiek mind voltak, így Csoda és Kósza is itt van a könyvben, már csak olvasni kell róluk, és néha nyeríteni helyettük, lószívvel, ahogy ők is szokták, mondjuk, így: nyíííí-ha-ha-ha-ha-ha, brrrrrrrrrrrrrrrrrrrr! (cz.z )
Csoda és Kósza egy gödöllői tanyán élik napjaikat, de életük egyáltalán nem mondható mindennapinak: a fehér és fekete ló barátságának alapja, hogy kósza időről időre valami őrültséget eszel ki, csoda pedig mentené, ami menthető, s hol valóban szükség lesz a segítségére, hol utóbb derül ki, hogy Kósza kósza ötleteinek nem is lehet rossz végük, hiszen ötletből éppen hét (fejezetnyi) van, a végük pedig a boldog karácsony.
 
Gyöngyi néni és Sajó bácsi a tanya tulajdonosai, lovaik, Csoda és Kósza történetei pedig Czigány Zoltán fejéből pattantak ki, akkor még Csodáló és Kószáló néven, s hogy visszaigazolják Salman Rushdie nézetét, mely szerint akkor lesz igazán jól sikerült egy gyerekkönyv, ha eredeti közönsége valóban egy vagy több kritikus csemete, itt sincs ez másként – egy leány és egy fiúgyermek növekedését kísérték Csodáló és Kószáló történetei, melyekből most hét került egy mesekönyvbe.
A mesék éppen akkorák, hogy a hosszabb és komolyabb meséket kedvelők is örömüket leljék bennük: a mesékbe szőtt idézetek, utalások pedig felnőttek számára is kalandossá teszik a két ló történeteinek végigkövetését. A pizzériában és a Közlekedési Múzeumban lezajló kalandok éppúgy árnyalják a két ló és gazdáik személyiségét, mint amennyire általános igényeket, a kollektív tudatalattiban szereplő elméleteket mozgatnak meg mondjuk az időutazásról, az idő visszafelé forgatásának kísérletéről, a Marson élhető boldog aranykorról szóló történetek.
 
A mesék néha egészen máshonnan indulnak el, mint ahova érkezni látszanak, de mindig visszakanyarodnak az eredetileg felvetett problémákra is: az egyik történetben Kósza figyelme elkalandozik, s elszalasztja a megfelelő időt, melyet Csodával versenyfutásra jelöltek ki, így mindketten mérgesek lesznek, ezért belerúg a tanya istálló fölötti nagy órájába, s az idő visszafelé kezd haladni – ebből az első rossz élmények után Gyöngyi néni és Sajó bácsi reményei szerint egy mindenki számára gyümölcsöző vállalkozás indulhat el, de hamarosan kiderül, hogy ez mégsem ennyire egyértelmű, a végső konklúzió azonban a történet gyökeréig hatol vissza, s a boldogság forrását nem az idő ide vagy oda múlásában találja meg.
 
 Valamennyi történet felvet olyan kérdéseket, melyeket a gyerekek előbb-utóbb feltennének a szüleiknek, s a régi, állathősökkel dolgozó, azokat emberi szerepekben láttató tanulságokkal ellátott mesék helyett egy a mai világhoz, témákhoz közelebb álló, itt és most játszódó olyan mesesort tarthat kezében az olvasó, mely tetszés szerint messzire vezető beszélgetéseket eredményezhet másnap is, hősei könnyen megkedvelhetőek, a történetek a szójátékokra építő, azokból kiinduló mese-helyzetek szintjénél mélyebben meghúzódó kérdésfeltevésekre is sarkallanak, s sokadik olvasásra is találhatnak benne egy-egy utalást, jelzést, félmondatot, mely tágabb kontextust követel magának.
E szempontból is jelentős a Csoda és Kósza a múltban című történet, melyben Kósza egykori ismerősét szeretné ismét látni, de akkori formájában, s ehhez egy varázsló segítségét kéri, ám túl nagy adagot fogyaszt a varázseledelből, s a dinoszauruszok korába jut vissza, ahol majdnem minden állat neve sz-re végződik, így feleslegesen keresgéli Kanca Mancit.
2. Csoda és Kósza körül a Föld
 "A ló mindig hálás. Hálás lény és hálás téma. Czigány Zoltán – maga is nagy lovas és lóbarát – egy nagy múltú irodalmi hagyomány nyomába indította mesekönyvének hőseit, Csodát és Kószát, akik vásott nyerítéssel vágtatnak vagy poroszkálnak elődeik után.
Nem csupán a szelíd irónia, hanem olykor a harapósabb szatíra is felvillan a gyakran groteszk történetek lapjain." – méltatta Czigány Zoltánt Békés Pál, amikor Csoda és Kósza című könyve elnyerte az IBBY-től az "Év Gyerekkönyve" díjat.
Nos, most itt a folytatás, ami legalább annyira szórakoztató, nyelvi leleményekben gazdag, mint amilyen az első rész volt!
 
"Csoda és Kósza azóta sem pihent a babérjain, azaz a szalmán, sőt, egyre többet utaztak. Jártak Velencében, Pekingben, Santorinin, Párizsban és Mogyoródon, Kósza még a sivatagba és az Északi-sarkkörre is eljutott. Jól tudjuk, kik ők: lovak, a lelkünk részei.
 
Mert mint minden gyerek és felnőtt, hajlamosak a meggondolatlan cselekedetekre, a kószálásra, és mint minden gyerek és felnőtt, tudnak olyan jók is lenni, hogy az csodálatos! Erről szól a könyv." Cz.Z.
 
 
3. Csoda és Kósza legrégibb kalandjai
 Elsőként a két ló megismerkedésétől kezdve Kósza első ballépéséig (Gyöngyi néni féltett virágjára) jutunk, majd az első bodzaszörp készítésig, ami nem lesz az igazi, az első régészeti kutatásig,
Kósza első madárijesztőként való munkavállalásáig, amiből elég sok kár lesz, egy nagyképű, új ló érkezéséig, a rendőrlóvá való kinevezésig és az első Mikulásig és az első Karácsonyig.
A Csoda és Kósza első kötete elnyerte az IBBY Év Gyerekkönyve díját, de a második kötet is kapott díjat, például ilyet, sms-ben:
„Csoda és Kósza a legviccesebb mese. Giret Janka” (8 éves volt akkor).
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
