Amióta az emberiség így vagy úgy írni és olvasni tud, évezredekig jól megvolt azokkal a felkent kevesekkel, akik az írás-olvasás tudományát birtokolták, és nem volt gondja arra, hogy az írás és az olvasás társadalmilag kiterjedt tudássá váljék. A nyomtatott betű, majd a reformáció - nagyjából fél évezrede - indította el a változást. A következő jelentős változást a felvilágosodás hozta. A felvilágosodás nagy hatású eszmeáramlata úgy kétszáz évvel a reformáció évszázada után az értelem világát és a tudományokat kezdte terjeszteni a jobb s talán boldogabb élet feltételeként a betű hatalma által is. A felvilágosító törekvésekkel szinte párhuzamosan az iparosodás és a merkantilizálódó társadalom szükségleteiből fakadó információs korszakváltás kényszerűen igényelte az olvasni tudás társadalmasodását, ebben a folyamatban az olvasási kultúra társadalmilag egyre inkább többrétegűvé vált.
De megmaradtak az olvasási kultúrából kiszorítottak tömegei, akikkel kapcsolatban a kérdés az volt, hogy vajon analfabéták vagy csupán félanalfabéták.
Analfabéta az a személy, aki nem tud írni-olvasni. A félanalfabéta legfeljebb a neve leírására képes, és töredékes olvasni tudása néhány gyakori szókép felismerésére, a nagybetűk döcögő összeolvasására alkalmas csupán. Az analfabetizmus és tulajdonképpen a félanalfabetizmus is - a kettő együtt - valódi, technikai analfabetizmus. Az olvasás társadalmasodása hosszú ideig az olvasási kultúrából kiszoruló társadalmi rétegek - az analfabéták - albafetizációja volt, ami nem járt feltétlenül együtt az olvasási funkciók használatának, művelődési szerepének és műveltségi értékének a növekedésével. (...)
Az alfabetizáció ügye elég lassan haladt előre. A folyamat fontosabb állomásai Magyarországon: a két Ratio Educationis (1777, 1806) és a népoktatási törvény (1868). (...) Egy felmérés szerint 1920-ban Magyarországon a 10 éven felüli népességből analfabéta 13 százalék, 1970-ben 1,9 százalék és 1990-ben 1,0 százalék körüli. (...) Új jelenség viszont, hogy az 1990-es években az analfabéták és félanalfabéták aránya emelkedést mutat (1992-ben 1,2 százalék, 1997-ben már 2 százalék).
Az olvasás társadalmasodásának másik vonulata - összefonódva az előbb vázolt alfabetizáló vonulattal - a többrétegű olvasási kultúra birtokosainak körében e kultúra színvonalának átalakulása, értékrendjeinek módosulása, illetve intézményesült törekvés a színvonal növelésére, az értékrendek gazdagítására a frissen befogadott társadalmi rétegekben is. A mennyiségi expanzióval együtt tehát kibontakozik valamilyen minőségi expanzió is a művelődés objektív folyamataiban, valamint az intézményes társadalomművelés programjaiban.
Az idők folyamán számos kezdeményezés célozta az olvasás elterjesztését, megkedveltetését. Gondoljunk csak az olvasókörök rendszerére, mely a 18. században bontott zászlót, az 1950-es évek olvasómozgalmaira vagy az 1961-ben indított könyvtármozgalomra. Szintén itt kell említeni az 1968-ban induló olvasó népért mozgalmat, valamint a színvonalas irodalmat olcsón terjesztő könyvkiadó mozgalmakat is. (...)
Mennyi erőfeszítés! A tennivaló mindig az olvasás társadalmasítása. Egyik vonulataként az alfabetizáció kiterjesztése, másik vonulataként az olvasni tudók olvasóvá tétele, olvasási kultúrájuk fejlesztése. (...) Aztán az erőfeszítések a funkcionális analfabetizmusba torkollottak.
A funkcionális analfabetizmus olyan műveltségi állapot, amelyben az írás-olvasás képességének a szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és közlését, az új tudás megszerzését, feldolgozását és kezelését, a személyközi interakciók lebonyolítását. Az elnevezés az írás-olvasás funkcionális ellehetetlenülésére utal. (...)
A funkcionális analfabetizmus "felfedezése" az 1970-es évekre esik, olyan műveltségi állapot leírásaként, amelyre a művelődés, a tanulás alapképességeinek mozgósítási képtelensége a jellemző. Ebben az összefüggésben találtak rá az írni-olvasni tudás működési elégtelenségére. (...)
Magyarországon az 1990-es években éleződött ki a probléma. A rendkívül gyors társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális változások sok társadalmi csoportban devalválták a korábban szerzett szakmai és kulturális tudást és értékeket, és az alapképességek hiánya lehetetlenné tette az új helyzethez való alkalmazkodást. (...) A változások természetesen az aluliskolázottakat érintették először. (...) Az érintetteket valószínűleg csak az alfabetizációs alapképességek reanimálása után lehetett volna bevonni valamilyen képzésbe, oktatásba. A 2000-ben publikált "Literacy"-kutatás adatai alapján a felnőtt magyar lakosság 80 százaléka az olvasási feladatokban rosszul vagy gyengén teljesítők közé tartozik. (...)
Fontos lépés volt 2001-ben meghirdetni az olvasás évét, tennivalók azonban maradnak még az alfabetizálás területén, és még nem jutottunk el az olvasás minősége javításának időszakába.
Csoma Gyula - Lada László
Forrás: sulinet.hu
|