TV, gyerek, számítógép/2
Fikció vagy valóság?
Vizsgálatok szerint a 3 és 4 éves korosztályhoz tartozó gyermek meg van arról győződve, hogy a műsorokban szereplő figurák belátnak az otthonába és akár társalogni is lehet velük.
A négy éves kor fölötti gyermek, már kezdi érteni, hogy amit lát azok pusztán képek és nem a valós szereplők, de a megjelenített tartalmak valóságát már nem tudja megítélni.
A gyermek sokáig elhiszi azt, amit lát, nincs még eszköztára, tudása ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni a reális és irreális dolgok között. Még a 7-8 éves kor közötti gyermek is azt gondolja, hogy ha valakit megvernek a filmben, az tényleg meg is sérül.
A valóság és a filmen látott események szétválasztása még a felnőtteknél is okozhat zavart: emlékezhetnek még arra az esetre, amikor a Rabszolgasors című szappanopera szereplőjének felszabadításához pénzgyűjtés indult el országunkban.
Gondoljanak bele, hát még egy gyermeknél! Egyértelmű, hogy kell tehát a segítség a látottak értelmezésében.
Intenzív ingerek
A filmek, rajzfilmek, reklámfilmek alkotói számos technikai trükköt alkalmaznak a néző figyelmének állandó szinten tartásához. Gyorsan pergő filmkockák, gyorsan változó ingerek, feltűnő hang- és kép efektek — ezek együttesen azt eredményezik, hogy megnő az éberségi szint ingerküszöbe és a gyermek/felnőtt egyaránt igényelni fogja a minél harsányabb, minél intenzívebb ingereket.
Készen kapott ingerek
Az állandóan készen kapott ingerek ráadásul ellustítják a képzelő erőt (a gyermek készen kapja a figurákat, a helyszínt, nem neki kell elképzelni azokat), kevésbé mozgósítják a megismerő- és tapasztalatot levonó gondolkodási folyamatokat (a kész tényeket láthatja a filmeken) és ez által csökkenti a motiváltságot a valós dolgok konkrét, „kézzelfogható” megtapasztalására is.
A filmek morálja
· Sokszor a létező társadalmi normáknak totálisan ellentmondó események kerülnek megjelenítésre (gyilkosság, egyéb erőszak, gátlástalanság), amelyek egy idő után természetessé, elfogadhatóvá válhatnak a néző számára és a való életben sem tartja már elfogadhatatlannak azokat.
· A gyermeki elme különösen fogékony ezekre a téves utakra.
· Agresszív óvodáskorú gyermekek tévézési szokásait vizsgálva kiderült, hogy korlátok nélkül, akár késő estig is nézhették a tévéműsorokat.
Az adott családokban könyvek, hanglemezek csak kevés számban voltak fellelhetőek és egyéb családi programokra is csak ritkán volt példa (kirándulás, játszótér).
A kevésbé agresszív gyermekeknél már kimutatható volt a tévéműsorok szülők általi szűrése, a tévé előtt eltöltött idő is szabályozva volt és több családi és egyéb kulturális programban is részük lehetett.
Befolyásolhatja az idegrendszer fejlődését
Jelenleg azzal kapcsolatban is vannak már publikált eredmények, hogy a mértéktelen tévé- és számítógép képernyő előtt való létezés, magában az idegrendszer szerkezetében, működésében is okoz elváltozást. Minél fiatalabb az idegrendszer annál nagyobb mértékben.
Mástól veszi el az időt, növeli az elhízás veszélyét
Az is logikus gondolatmenet, hogy az a gyermek, aki sokat néz tévét, annak kevesebb ideje van mozogni — az állandó ülés, fekvés és általában a tévénézéshez szervesen hozzátartozó nassolás növeli az elhízott gyermekek és felnőttek számát, ami túl mutat az egyszerű rossz szokás kérdéskörén. Kisebb az igénye arra is, hogy saját „kétkezi” tapasztalásokhoz jusson a környezetéből, és kevesebb sikert jelent a könyvekből való információszerzés, tanulás is, hiszen a képernyő előtt ülve, kisebb erőfeszítések árán jut be az agyba az információ.
Ezen tényezők együttesen nagyban hozzájárulhatnak egy figyelmi-, magatartási-, tanulási probléma kialakulásához is.
Gondoljuk csak végig a legfőbb tanulságokat!
1. Igen, tehetünk arról, ha a gyermekünk függővé válik a számítógépezéstől és a televíziózástól!
2. Nekünk kell szabályozni és „felügyelni” az ilyen irányú tevékenységeket is.
3. Itt is meghatározó a szülői, családi minta leutánzása, tehát jó példát kell közvetítenünk a gyermek felé.
4. Mint az élet legtöbb területén, így ezen téma kapcsán is az általános érvényű „arany középutas” elv használata ajánlott: nem kidobni, nem kizárni az életünkből ezen gépek használatát, de korlátok között, életünket nem nekik szentelve kell a mindennapjainkba, így gyermekeink mindennapjaiba is beengedni őket.
<<Vissza
|