A Piroska és a farkasban a jóságos nagymama helyét a gonosz farkas foglalja el, amely el akarja pusztítani a gyermeket. Éppen ilyen ijesztő a gyermeknek, amikor a saját nagymamája vagy édesanyja válik hirtelen fenyegető figurává egyik pillanatról a másikra.   Charles Perrault 1697-ben adta ki – némileg átírt – népmesegyűjteményét Histoires ou Contes du Temps passé címmel, ekkor jelent meg először nyomtatott formában a mese, amit a Grimm testvérek később átvettek és népszerűvé tettek. (Egyébként a meséből legalább 35 verziót tartanak számon a kultúrantropológusok, amelyekben 70 különböző változó elem van.) Perrault változatát biztosan nem olvasnánk fel szunnyadni készülő gyermekednek. Ebben a változatban a tündérmeséből tanmese lesz, nincs happy end. Perrault meséjében Piroskát és a nagymamát egyszerűen felfalja a farkas, a történet végén pedig egy versike áll, amely összefoglalja a mese tanulságát: a jó kislányok ne álljanak szóba idegenekkel, mert ha megteszik, jön a gonosz farkas és felfalja őket. A mese morális tanulsága, pedig ugyanaz, mint napjainkban: Ne higgy egy idegennek, főleg akkor, ha egyedül vagy!