|
IV/2 A fülemüle - Mese az együttérzésről
2012.06.17. 02:37
 Írta: Hans Christian Andersen
Illusztrálta: Beverly Branch
Átdolgozta: Sarah Albee
Fordította: Gordos Judit
 „A történetben a fülemüle olyan gyönyörűségesen énekelt, hogy könnyet csalt a császár szemébe, így ő lett az uralkodó legnagyobb kincse.”
A tanulságos mesében egy egyszerű, szürke kis csalogány volt a kínai császár legértékesebb kincse. Tisztán énekelt, vidáman szólt dala az éjszakában.
Az emberek azonban sokkal többre értékelték a műmadarat, ami ugyan szép volt, de nem tudott úgy dalolni, mint a valódi - csak azt tudták, mi lesz a következő éneke. Egy ideig egyszerre daloltak, majd a valódi csalogányról megfeledkeztek.
|
|
A történet végén próbára tették a műmadarat, de kudarcot vallott: nem volt képes elűzni dalával a halál sötétjét, nem tudta eloszlatni a császár félelmét. Ekkor a valódi csalogány visszatért, s dalával visszaénekelte az életbe a haldokló császárt.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
