VIII/3 A kiscsirke - Mese a józan észről
2012.06.25. 20:03
Írta: Joseph Jacobs
Átdolgozta: Sarah Albee
Fordította: Gordos Judit
Illusztrálta: Ateller Philippe Harchy
Mért érdemes utánajárni a dolgoknak, ha valami gondunk támad?
A szülők egyik fontos feladata, hogy lassan-lassan rávezessék gyermeküket az ok-okozati összefüggésekre, vigyázva arra, hogy varázslatos képzeletviláguk ne sérüljön.
|
"Egy reggel a kiscsirke az udvaron kapirgált, hátha talál magának néhány szem búzát vagy kukoricát.
Váratlanul egy makk hullott alá a tölgyfáról, és - zutty! - éppen a kiscsirke fejére pottyan.
- Segítség! - rikoltotta a kiscsirke. - Égszakadás, földindulás! Szakadozik az ég! Egy darabja egyenesen a fejemre esett. A királyhoz kell mennem, hogy figyelmeztessem a veszélyre.
Azzal a kiscsirke kisietett az útra..." - kezdődik az állatmese.
Útja során találkozik a baromfi udvar állataival: a tyúkkal, kakassal, kacsával, libával és a pulykával, akik elkísérik a kiscsirkét a királyhoz.
Az út mentén kifigyeli a róka a "fínom falatok" csapatát, s felajánlja nekik, hogy egy rövidebb úton menjenek, de valójában odujába akarja csalagotni a baromfi udvar lakóit, hogy megkaparinthassa őket. Már épp rá akarja veti magát a libára, amikor egy letőrt ág a fejére esik - "valóban leszakadt az ég" -, s így elengedi az állatokat.
A kis csapat megmenekülve a róka karmaiból az úton találkozik a királlyal, akit figyelmeztet a kiscsirke, hogy "leszakadt az ég".
A király mosolyogva hallgatja, s kiszedve a kis makkot tollai közül figyelmezteti őt:
" Legközelebb gondolkodj, mielőtt világgá futsz és mindenkit megrémítesz!"
|
|