A történetben újra és újra előkerülnek a Grimm mesék ismert szereplői, a királyok, királynők, hercegek, törpék, arany lúd, sárkányok, és repülő táltosok. Léda világában a bárányhimlőből sárkányhimlő lesz, ruhája „pókfonálból font rózsaszirom báli ruha”. Adél és Léda egyszeriben a Szent István-napi vásárból belekerül a Szent Zselé-napja forgatagába, ahol mindenki „lötyögős”, és a Különleges Kedvencek Klubjába őfelsége Hercig Pracli érkezik áttetsző varázsalakban.enni.   Közben soha ne felejtsük el: van egy komoly oldala ezeknek a történeteknek. Léda megjelenése, mindig Adél válasza valamilyen stressz helyzetre. Adél mindig egyedül marad valamiért mikor Léda megjelenik, nem ér rá az anyukája, egyedül marad nyaraláskor, költözéskor, vagy egy új iskolába kell beilleszkednie. Adél stratégiája a változásra, a szorongás leküzdésére, Léda megjelenése. (keteger.hu)   Tüköry Léda hercegkisasszony Oldalszám: 112   Léda, saját állítása szerint, egy igazi hercegkisasszony! Nem akarja megérteni, hogy idekinn mások a szabályok. De Adélnak sem árt egy adag vagányság.   Mi meg kacaghatunk viharos kalandjaikon, például amikor Léda a bevásárlóközpontban minden almába beleharap és az ágyakon ugrál, kiborogatja a játékokat, mert nem érti, hogy az áruház nem egy palota, és pimaszságával ledöbbenti az eladókat. A történetek főszereplője, Adél, félénk, szófogadó kislány. Ám egy nap kilép a tükörből tükörképe, Tüköry Léda, és a legeszeveszettebb ötletekkel bombázza.  Léda, állítása szerint legalábbis, egy igazi hercegkisasszony! Mindenféle vad kalandba rántja fura ötleteivel Adélt, akinek nem árt a nagy adag vagányság. Mi meg kacaghatunk viharos kalandjaikon, és a mesevilág és a valóság összekavarodásán. Az olvasmányos, vicces kötet még a nehezebben olvasó gyerekeket is leköti. Ne csodálkozzunk, ha ezután hangos nevetést hallunk a csendben olvasó gyerekek felől!   Tüköry Léda - ahogy Berg Judit látja Ki más ajánlhatná Julia Donaldson most megjelent könyvét, a Tüköry Léda hercegkisasszonyt, mint Berg Judit. Négy gyerek nyüzsög állandóan náluk, és biztos vagyok benne, hogy Vilmos is öntött már több liter fürdőhabot a kádba, és Dalmának sem kell a szomszédba mennie egy kis (vagy nagyobb) huncutságért. Borinak meg egyszerűen csak "szőrös a homloka". Azért lefogadom, hogy az ő gyerekei sok új ötletet merítettek a könyv elolvasása után... Mindenki tapasztalta már, milyen érzés, amikor a tükörbe nézve rettenetes látvány tárul elé. Annak ott szemben hogy áll már a füle, és mióta ilyen szeplős? Vagy ronda, görbe orrú, elviselhetetlenül szőke/barna/vörös, ne adj’ isten őszül? Jaj! De ha mi magunk éppen elégedettek is volnánk, biztos rákezdi a siránkozást a kamasz gyerek vagy az alsós kistesója. Nálunk a csúcstartó Bori, aki kétéves korában bánatosan nézegette szemöldökét a tükörben, aztán így panaszkodott: „anya, nekem szőrös a homlokom”.   Ha a tükörbe néző gyereknek amúgy sincs nagy önbizalma, ráadásul csendes, szófogadó, visszahúzódó, akkor egész biztosan nem okoz számára nagy örömet, ha a tükörképét meglátja. Főleg, hogy úgyis rájár a rúd. Bárányhimlős lesz, és lemarad a delfin show-ról, ki kell hagynia a legjobb barátnője szülinapi zsúrját, a bátyja is undok, és az új iskolában is csúfolják a nagyfiúk. Szegény Adéllal éppen ez történik. Csakhogy egy szomorú reggelen a tükörből kimászik a tükörképe, és kezdetét veszi az őrült kaland. Mert a Tükör-Adél, aki mellesleg Tüköry Léda névre hallgat, és valóságos királykisasszony, csak külsőre szakasztott mása Adélnak. Egyébként cserfes, szeleburdi, zabolátlan és jókedvű, aki a legpimaszabb megoldásoktól sem riad vissza. Igaz, hogy ő is csupa pötty, de állítja, hogy nem bárányhimlő, hanem sárkányhimlő okozta a bajt. Tud is rá rögtön meglehetősen hajmeresztő terápiát. A csuklóján látszó csíkot nem a karórája, hanem a varázskarkötője okozta, és a kezén látszó zöld pötty sem azért csöppent oda, mert fát festett, mint Adél. Dehogy, őt a birodalmában növő varázserejű fák festették be. Amúgy Adél világáról nem sokat tud, nehezen hiszi például, hogy az áruházi élelmiszerosztály nem királyi konyha, ahol kedvére falatozhat, és a földszintre vezető mozgólépcsőről is azt gondolja, hogy biztos a börtönökbe visz. Az iskolai színi előadáson kétségbeesetten próbálja megmenteni Hófehérkét a mérgezett almától, hogy az uszodai, vidámparki és iskolai kalandjairól már ne is beszéljünk. A két lány annyi izgalmas és mulatságos kalandba sodródik, hogy bennem a könyv olvasása során többször is felmerült, nem rokona-e Tüköry Léda Harisnyás Pippinek, aki apukája révén szintén királylánynak mondhatja magát. Mindenestre a nagy betűkkel szedett, sok rajzzal tűzdelt, nem túl hosszú fejezetek minden kezdő olvasónak hatalmas élményt jelentenek majd. És ugyan a könyv, meglehetősen lányos küllemű, fiúknak is jó szívvel ajánlom. Hála Lédának, mindig olyan kalamajka keveredik, ami egy vagány fiúnak is a dicsőségére válna. Bori lányom közben már a negyedik osztályt kezdte, és nem szomorkodik többé a szőrös homloka miatt. Viszont eddig nem tartozott sem az igazán gyakorlott, sem a túl lelkes olvasók táborába. Mostanában mégis olvas az ágyban esténként – Tüköry Lédát, mi mást… Magára húzza a takarót, hangosan rötyög, és könyörög, hogy ne kelljen még eloltania a lámpát. Reggel pedig a szokásosnál is többet bohóckodik fésülködés közben a tükör előtt. Kell ennél jobb ajánló?

Tüköry Léda és a varázscipő Oldalszám: 128   Adél tükörképe egyszer csak életre kel. Ő Tüköry Léda hercegkisasszony, aki a félénk Adélt mindenféle mulatságos és hajmeresztő kalandba rángatja bele. Adél éppen bárányhimlővel nyomja az ágyat otthon, amikor egy reggel a tükör előtt merengve egyszer csak kimászik a keretek közül Léda, a tükörképe, ezzel pedig megkezdődnek őrült és rendkívül humoros kalandjaik. Adél néha bosszankodik, hogy neki kell tartani a hátát utólag Léda rosszaságaiért, hiszen a hercegkisasszony egyszerűen hazamegy a tükrön keresztül. De azért Lédával az élet sose unalmas: akár a modoros balett-tanárnőt vicceli meg, akár rablókat leplez le hidegvérrel.  Az utolsó mesében még egy nagy hercegnő-versenyt is rendez az egyre bátrabb Adél: jót nevethetünk rajta, hogy milyen furfangos feladatokkal deríti ki, ki az igazi Léda. Vujovits Júlia   Tüköry Léda hercegkisasszony bújt elő, mikor a bárányhimlős Adél, könyvünk főszereplője éppen a képét vizslatta a tükörben. Léda pont olyan, mint ő, csak vagányabb kiadásban. Együtt számos kalandon esnek keresztül.  Tükör-nevek A két főszereplő, Adél és Léda nevéből könnyű rájönni, hogy a Tüköry vezetéknév nem éppen véletlen. Az Adytól ismerős női nevek most két kislány, a valódi és a tükörképe személyében köszönnek vissza. A fordító remekül használta fel a név-párost, az meg a ráadás, hogy az ipszilonnal megtoldott név elegánsan igazolja Léda hercegnői voltát. Julia Donaldson, aki egyébként rendkívül népszerű gyermekkönyv-író Angliában, ezt mondta egy interjúban: „Honnan merítem az ötleteimet? Bárhonnan és mindenhonnan: a gyerekeim életéből, a saját gyermekkoromból, emberek elbeszéléseiből, helyekből, ahova ellátogatok, régi népmesékből vagy éppen tündérmesékből. Számomra nem az ihletszerzés nehéz, hanem az ötlet történetté formálása, aminek eleje, közepe és vége is van.” Így nem csoda, hogy ilyen színes és szerteágazó az életműve: találkozunk állatokkal, beszélő, mesés fantázialényekkel és valódi kislányokkal is benne. Ám Tüköry Léda történeteiben nem is olyan sok a mese, mint elsőre hinnénk. Donaldson az alapkoncepciót a valóságból merítette, ugyanis legidősebb fia gyakran játszott saját tükörképével, azt mímelve, hogy az egy másik személy. A felnövés nehézsége Adél 11-12 éves lányként a tinédzserkor határára érkezett, és nem mondok sok újat azzal, hogy ez az átlépés egy kis lelki meghasonlással jár. Ő a kedves, figyelmes, szófogadó Adél, aki mindig jól nevelt és visszafogott, nem akarja magára vonni a figyelmet és segít, ahol tud. De ő a bohó és szétszórt Léda is, aki olykor rátarti és arrogáns is tud lenni, máskor pedig felszabadult, bátor és persze nagyon vicces, egy megállíthatatlan lány, aki mindig a középpontban van. Nem is probléma, ha az embernek ilyen oldala is van. Egészen addig, amíg el nem ér abba a korba, amikor el kell kezdeni felelősséget vállalnia a tetteiért. Adél kétségbeesetten próbálja meg helyrehozni Léda ballépéseit, és tisztázni a kínos bonyodalmakat, amiket a tükör-univerzumban élő barátnője okoz, mielőtt visszaosonna a saját világába, dühös embereket hagyva maga mögött, akik persze tökéletes képmását, Adélt vádolják. Felnőtt-én... Adél a valódi, rajta csattan az ostor. De ilyenkor látjuk, hogy ő a felnőtt is, hiszen zokszó nélkül viseli a következményeket. Újra és újra megbocsát Lédának (magának) és töretlen marad baráti kapcsolatuk. Képes felelősséget vállalni, és a valóságot elválasztani a vágyaitól és a képzelettől. Hol szenved a megállíthatatlanul előtörő belső erőitől, attól, hogy a felnőttek gyerekesnek bélyegzik, annak ellenére, hogy ő csak az áldozata ennek a furcsa, kettős szituációnak, hol pedig rettentő jól szórakozik. A rövidke könyvben Adél fejlődéstörténete is kibontakozik. A történet elején el akar süllyedni szégyenében, megszüntetni Tüköry Lédát örökre, ám végül megbarátkozik vele, elfogadja különc hóbortjait, együtt játszik vele, aggódik az épségéért és büszke szókimondására. Ez az elfogadás pedig Lédát is egyensúlyba hozza. …és gyerek-én Léda megjeleníti a gyermekkor hátrahagyásával megjelenő félelmeket és sóvárgást. Adél minden titkos vágyát teljesíti, ellopja egy barátja divatos ruháját, felkutatja a húsvétra szánt édességet, samponokból és krémekből kotyvaszt a fürdőben, elcseni a nagyi aranygyűrűjét kincs gyanánt, keményen visszabeszél a felnőtteknek. Léda büszke tökéletes királyi életére, azonban a történet előrehaladtával az olvasó észreveszi, hogy a kislány legbelül fél elhagyni a gyerekkor varázslatos mesevilágát. Izgalmas és hihetetlen meséi a királyságáról természetesen hazugságnak bizonyulnak, de ha megkérdőjelezik a történeteit, csak kényszeresen bizonygatja az igazát. Mindenre van magyarázata, sosem ismerné el, hogy tévedett. A vagány királylány mögött egy gyámolítandó, magányos gyerek képe sejlik fel, aki megpróbál éles kontrasztot teremteni a számára elfogadhatatlan valóság és vágyott hercegnői tükörélete között, hogy eltakarja belső bizonytalanságát. Ki látja Lédát és ki nem? Meglepő módon a felnőttek is érzékelik Léda a jelenlétét, sőt beszélnek is vele. De természetesen az anyukája, a nagyszülei csak a Léda által hagyott felfordulást tapasztalják, és sosem fordul elő, hogy a két lányt egyszerre látják. Talán mert ők ismerik annyira Adélt, hogy nem kell és nem is lehet őket megtéveszteni a két személyiség színjátékával. Ismerik Adél új, felnőttes személyiségét, de emlékeznek a gyermeteg, felelőtlen kislányukra is, és a felnövését tökéletesen elfogadják. Ez pedig azt üzeni a kis olvasóknak, hogy nem kell köntörfalazni és szégyenkezni, hiszen a szerető családi közeg elfogadja ezt a változást, amin minden gyerek átesik. Julia Donaldson izgalmasan keveri a klasszikus angol mesei elemeket a világszerte ismert Grimm-mesés szimbólumokkal. Az Alice Csodaországbanra utaló motívumok (zsugorodás, óriás madár, tükörország) párhuzamot vonnak Adél és Alice között, akik bizonytalanul próbálnak meg lavírozni egy abszurd, nehéz élethelyzetben a felnőtté válás felé. Más, nálunk is ismert elemektől (paszulyfa, aranytojást tojó tyúk) pedig a mese olvasása kellemesen ismerőssé és otthonossá válik. Ki olvassa? A könyvet 6-12 éves gyerekeknek ajánlom. A regény mélyebb jelentésrétegeiből mindenki azt olvashatja ki, ami éppen neki való. Felolvasásra is kifejezetten alkalmas, hiszen lehet nagyokat nevetni vagy épp izgulni, a fejezet végén pedig megbeszélni a történteket. Forrás: pagony.hu

Tüköry Léda és a repülő ló Oldalszám: 148 Bár néha jó nagy bajba keverednek, vele minden érdekesebb, és a bajban mindig Adél mellett áll – egy igazi legjobb barátnő! A Tüköry Léda-sorozat harmadik és egyben utolsó kötetében a két lány a tengerparton nyaral, járnak a tengeri szörny barlangjában, kipróbálnak közösen sok-sok sportot.   Léda kölcsönadja a kísértetté vált kutyáját Adélnak, és végül megpróbálja elkapni a Mikulást is.     Vujovits Júlia   Léda mit sem változott Milyen érdekes tárgy is a tükör. Mi vagyunk benne, de valahogy mégsem teljesen, mivel a fordított énünk néz vissza. Jó esetben valóban csak néz, de Adél tükörképének, Lédának az az érdekes szokása, hogy ki-be járkál a két világ között, és miután rengeteg galibát okozott, visszamenekül tükörországi királyságába, magára hagyva Adélt, hogy egyedül oldja meg a bajt. Emlékeztek még rá az első vagy a második részből? A harmadik rész legelején Adél rögtön kórházba kerül. Eltörött a karja. Amint az anyukája elmegy és kicsit magányosnak, zavartnak érzi magát azonnal előbújik Léda, a tükör ikertestvére, aki külsőre kiköpött Adél, de sokkal vadabb, gátlástalanabb és infantilisebb személyiség. Azonnal követelőzni kezd, és hihetetlen történeteket mesél, amivel el is éri a célját, azaz magára vonja a figyelmet.

Adél most is külső szemlélője marad az eseményeknek, döbbenten, zavartan figyeli, ahogy Léda bajba keveredik és kioszt mindenkit. Hiába próbálja Lédát jobb belátásra bírni, nem tud közbeavatkozni. Két énje olyannyira eltávolodik egymástól, hogy alig képesek befolyásolni egymást. Ez egy valódi válság, melyen nem könnyű átesni, még akkor se, ha Adél egy kitalált szereplő megformálásával próbálja feldolgozni. Most akkor létezik? “Adél tudta, hogy a szülei nem hisznek neki. Idegesítette ugyan, de nem tudott haragudni rájuk. Jó pár dolog volt, amit ő maga se nagyon tudott elhinni Lédával kapcsolatban.” A történetbeli felnőttek persze nem hisznek Léda létezésében, ezért minden furcsa eseményre kreálnak egy racionális, a világnézetükbe passzoló magyarázatot. Például a fellépő személyiségzavart agyrázkódása számlájára írják (amit biciklis balesetben szerzett). Adél nehéz időszakon megy keresztül, rátesz egy lapáttal, hogy környezete egy legyintéssel elintézi a problémáját reprezentáló Lédát, csupán mulandó és ártalmatlan képzelődésnek minősítik. Minden felnőtt olvasó megpróbálja logikusan értelmezve, bizonyítékokkal alátámasztva megfejteni, hogy akkor Léda létezik-e vagy pedig teljesen egyértelműen csak a kiskamaszkori válság előidézte dupla személyiség. Rossz hírem van a túlracionalizálóknak: ezt nem lehet eldönteni a szöveg alapján. Lédát olykor a felnőttek is látják, máskor csak a maga után hagyott felfordulást érzékelik. Nem tudjuk megmondani, hogy a történet világában mi a pontos valóság. Az írónő nagyon finoman bánik Léda karakterével, nem erősíti meg, de nem is cáfolja létezését. Nem foglal állást azzal kapcsolatban, hogy képzelődős gyerekről, vagy épp figyelmetlen, nemtörődöm felnőttekről van-e itt szó. De persze pont ez a lényeg, hogy valójában nem számít, hiszen, Adél számára mindenképp létezik és muszáj vele valamit kezdeni (egy képzeletbeli barát is valódi problémákat okoz, és egy belső félelmet is kívülről kell orvosolni). A történet olyan módon folyik össze, hogy Adél és a felnőttek nézőpontja nincs különválasztva, hanem egy narratíván belül érvényesül.A gyerekek ösztönösen megértik ezt, nem firtatják azt, hogy melyik félnek van „igaza”. Minket, idősebbeket azonban úgy zavarba hoz és elbizonytalanít a valóságérzetünk elvesztése, hogy az olvasásélmény által olyan lelkiállapotba kerülünk, mint a zavarodott kis Adél. Ebből a történetből a felnőttek is tanulhatnak. Megtapasztalhatják, hogy mit élhet át kisiskolás gyerekük, milyen kusza is lehet a világ, amikor hajszálvékony az átmenet valóság és Tükörország között. Felnőni nagyon nehéz „Egy hosszú folyosón találta magát, ahonnan rengeteg ajtó nyílt. Elolvasta az ajtók feliratait, de nem sokra ment vele, mert nem tudta, mi az az „endokrinológia” vagy „hematológia” vagy „toxikológia”.” A gyerekek számára a leírt szituáció közvetíti a szorongást, az elveszettséget azismeretlenben, míg az odafigyelő meseolvasó felnőttek számára összetett szimbolika rejlik ebben a kis könyvben.  Léda és Adél viszonya egyre ambivalensebb. Mivel Adél egyre nagyobb, így kezd felelősséget vállalni Léda tettei felett és megpróbálja megoldani az okozott problémákat. Léda gyermeteg sértéseit is elnézi, és láthatólag kötődik hozzá és aggódik az épségéért, egyfajta szülő-gyerek típusú kapcsolat alakul ki köztük. Ugyanakkor egyre kínosabbnak érzi Léda látogatásait, és olykor, hogy megelőzze a nemkívánatos szituációkat dulakodásig fajul a helyzet kettőjük között. Adél gyakran tehetetlenül könyörög Lédának, hogy menjen el. Olyan elviselhetetlen Adél számára uralhatatlan gyermeki énje, hogy gyakran sírásig veszekednek. Úgy gondolom, hogy az írónő nagyon mély érzésekről ír teljes természetességgel. Klisés tanulságok levonása nélkül is tökéletesen érzékelteti a csínytevés örömét és az abból fakadó bűntudatos szorongás harcát. A könyv vége nem ad egyértelmű lezárást, ami érthető, hiszen a felcseperedés egy folyamat, nincs határozott vége. Az utolsó fejezetben Léda azzal búcsúzik, hogy most egy hosszú ideig nem tud jönni. Talán idővel egyre ritkulni fognak látogatásai, de végül mindenképp örökre eltűnik, hiszen Léda egy gyermekvilágban rekedt lány, aki egy ponton túl nem tudja Adélt továbbkövetni életútján.