Minden nagyszerű volt, minden szép volt, minden csoda volt! Ebben a földben vert gyökeret Elek apó mesefája. Itt Tündérország fővárosában, Kisbaconban.   Tudjátok-e, hogy milyen ez a mesefa? Ha hull róla egy levél, azon egy mese van gyöngybetűvel felírva. Soha elolvasod, akkor kispajtásod ölébe hull, hogy ő is elolvashassa.   Szép dolog, ha szüleid s nagyszüleid mesélnek neked, de az egészen más, ha magad fedezed fel a betűk csodálatos világát, rejtelmes birodalmát. Ez olyan szép és izgalmas, mint bármi más, de ügyes tanulásoddal megismerheted azt a csodaszép világot, amely feltárul előtted, amelyben te is otthon vagy,ahol kedvedre játszhatsz. Olyan ez, mintha egy kaput kinyitnál és egy mesebeli kertbe toppannál be.   Elek apó mesefájáról neked majd ez lesz az első levél, hiszen először a betűket kell megtanulnod. Kezdetben felismered, majd megismered és megszereted. Úgy, ahogy Ő szeret téged. Majd ügyes leírod, egyszerű szavakat alkotsz, és sokat kacarászol, mutatod ujjongva: - Ó be szép! Ó be szép!   Az utolsó betű után már álmodban is tudod a könyvecskét, megtanulhatsz újabb könyveket, olvashatsz újabbakat is, de ez marad az első, a legszebb, mert téged Apó tanított meg írni, olvasni.   Mikor írhatta Benedek Elek e verses ábécéjét? Pontos évszámot nem tudunk. Hajlunk arra a megállapításra, hogy 1910-es évek második felében. A versek az unokák korosztálya számára készültek, az ébredő értelemnek.   Lapozzátok és olvassátok ezt a könyvet olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel ezt Nektek Elek apó írta! (a könyv előszava)