Bokor, bokor, hová lettél, kis bokor? – kérdezte a kis nyuszika, amikor felébredt.   Ó jaj nekem, sem bokor, sem csengő, eltűnt mind a kettő! Az ám, amíg aludott, angyalokkal játszodott, nagy fa lett a kis bokorból, s ott lógott az aranycsengő nagy fának a felső ágán; lógott, lógott, búsan csengett, a nyuszika meg esengett: Szállj le, szállj le, aranycsengő, szépen szóló, szépen zengő!   Csengett a csengő, olyan búsan csengett: Szállnék, szállnék, de nem tudok, mert a fa ága megfogott! Mit volt, mit nem tenni szegény nyuszikának, könyörgött a fának: Ó te fa, kedves fa, csengőmet add vissza!   Felelt a fa: Van eszem, nem teszem! De nem ám! Mért akasztottad reám?!   Hej, szegény nyuszika, most mit csináljon? Szaladjon vagy álljon? Szaladt bizony, meg sem állt, míg egy baltát nem talált.