Timo Parvela empátia kialakulását elősegítő, érzékeny, kedves, "szívbarát" gyerekkönyveit már Miú és Vau kapcsán megismertük, így nagyon kíváncsi voltam a többi kötetére is.

A Mérleghinta (vagy van aki libikókának, libicsókának ismeri), a barátság és az emberi kapcsolatok játszóterén áll, és Pi ül rajta, a furcsa arcú, emberformájú medve. A hinta másik oldalán nem ül senki. Pi csak vár és vár, mérleghintázni szeretne, de nem tud, hiszen az egyedül nem lehet. 

"Nem lehet hintázni, ha a mérleghinta másik végén nem ül senki". - Így gyűjti Pi jegyzetfüzetébe a tapasztalatait és következtetéseit. Pi vándorútja során - miközben társat keres a mérleghintázáshoz, számtalan érdekes, furcsa nevű - valódi állathoz hasonlító, ám nem valódi állattal találkozik (pl. harály, harmona, csirkák, stb., melyeket rendszeresen félreolvastam, ami gondolom jelzi az én fantáziához-valósághoz való viszonyomat is). Számtalan tapasztalatot, érdekes és igaz bölcsességet tanul meg a várakozásról, a magányról, az elfogadásról, a kölcsönösségről, a másságról - melyeket mind-mind feljegyez a jegyzetfüzetébe, egészen addig, amíg találkozik ugyanazzal a medvével, akivel már történetünk elején összefutott, szinte csak egy pillanat erejéig. Utazása során nagy magasságokat jár be, felül a hold szarvára, körbetekint a világűrben, majd ugyanilyen nagy mélységeket él meg,  mikor a gödörben talál rá a barátjára.

Olvasás közben kíváncsian figyeltem a gyermekemet (6 éves), hogy milyen hatással van rá mindez, mennyire érti, nem érti. (Voltak olvasás közben Kis herceg - érzéseim, és akkor finoman fogalmazok :)) Merthogy ez az északi gondolatvilág számomra vagy számunkra nagyon idegen, a könyv tele átvitt értelmű kifejezésekkel, aforizmákkal, a valósághoz hasonlatos szereplőkkel, melyek aztán mégsem valóságosak - mindenesetre érdekelte és kérte az olvasást. És szerintem a mese egyik leglényegesebb mondanivalója át is jött neki: ha csak ülünk és várunk, nem "hullik ölünkbe" a barátunk, de a nagy forgatagban rátalálhatunk, és lehet épp az lesz a barátunk, akiről első ránézésre nem is gondolnánk!