Olyan helyzetet teremtenek, amelyben nyugodtan ölbe vonhatjuk gyermekünket, és akár a képekről beszélgetve, akár a közös emlékeket felidézve élvezhetjük egymás társaságát. Nem utolsósorban pedig ötleteket kapunk olyan jövendőbeli közös programokhoz, melyek aztán további beszélgetések kiindulópontjai lesznek. Matus Zsófia gyermekpszichológus szerint a mai világban újra meg kell tanulnunk, hogyan tudunk értékes időt eltölteni egymással, a családunkkal, a gyermekeinkkel. Ebben nyújt segítséget a Beszélgetős könyv, ami több, mint egy megszokott mesekönyv. Miközben a gyermek és szülő beszélget, észrevétlenül fedezik fel az őket körülvevő világot, és ismerik meg egymást. A könyv legfontosabb célja, hogy a gyermekek és felnőttek jól érezzék magukat egymással, és a képekről való beszélgetés örömet szerezzen mindenkinek.          A beszélgetős könyveknél a szülő és a gyerek egymás után tehet fel kérdéseket, együtt alakítva a történetet, amely mindig változhat. A kérdéseknek és a válaszoknak ugyanis csak a fantázia szabhat határt.     Both Gabi Balaton télen-nyáron Másodszor térek vissza ezen a télen Tihanyba. Valami vonz ehhez a helyhez. Elhoztam magammal a balatoni Beszélgetős könyvet is, ha már a téma karnyújtásnyira hever. A Belső-tóra néző ablakból nem a korcsolyázókat látom, mint a könyv utolsó előtti oldalán, hanem csak a szemerkélő esőt, de mindig jó a Balaton közelében lenni, bármilyen is az idő. A Libell Kiadó is vonzódik a Balatonhoz, hiszen Megyery-Pálfay Adrienn remek koncepcióval állt elő: hogyan lehetne egy karcsú könyvecske kapcsán beszélgetni a gyerekeknek és a szülőknek a Balatonról? Az elképzelés jó, de a könyv ismertetője szájbarágós, a feladatok jobbára ügyetlenek, a kérdések megfogalmazása suta, olykor magyartalan (például: „Mi él a Balatonban?” „Ki, mit játszik a tihanyi jégen?”). A kötet alaphibája, hogy sokat markol és keveset fog: egyszerre több műfajt szeretne ötvözni. Hiába olyan jók a képek, ha egyszer túl kicsi a mérete egy böngészőhöz képest. Az ismeretterjesztéshez kevés információt tartalmaz, a fejlesztéshez pedig túlságosan érdektelenek a feladatok. Szerencsére a képek elegendő humorral oldják a hajuknál fogva előrángatott, didaktikus feladatokat, az ötletszerűen megjelenő mondókatöredékeket és az újra meg újra kényszeresen feltett kérdéseket is: „Mi mindent láthatunk itt?” „Meséld el a történetet!” Nagy László verse azért kiváló felütésnek bizonyul. Jó ötlet az elején a Balaton-térkép is a rajta szereplő településnevekkel. Sok könnyen felismerhető nevezetességet mutat meg a képeken Radnóti Blanka. Láthatjuk a keszthelyi Festetics-kastélyt, a balatonedericsi Afrika Múzeumot, a szigligeti várat vagy a füredi kikötőt. Persze a tihanyi apátság templomának páros tornya meg a levendula sem maradhat ki a kötetből. Kár, hogy a gyerekeim már nem tartoznak a könyv célközönségéhez, kisebb korukban biztosan értékelték volna Radnóti Blanka vicces poénjait: a textilpelenkát a vállán tartó anyukát, aki dinnyét eszik a gyerekével; az ebédjét fotózó izomtrikós apukát, akinek kibuggyan a fürdőnadrágból a pocakja; a vízben úszó hattyú és a parton vaduló kutya örök párharcát; valamint az unokáját kereső nagymama rémült arcát. Ezek a momentumok mind valószerűvé és szerethetővé teszik ezt a kék-fehér könyvecskét. Harmadik nekifutásra már nem is olyan nagy baj, hogy le akarják nyomni a torkunkon a képpárok keresését, kötelességszerűen keresgéljük az utolsó oldalon összegyűjtött tárgyakat, és játszanunk kell a számokkal! A lényeggel nem tudunk vitatkozni: tényleg nagyon jó beszélgetni a gyerekeinkkel! Forrás: prae.hu